Európa szégyene: az Arszenal

Már sikerült egy pontot szerezniük.

Ch. Gáll András
2014. 10. 18. 6:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Arszenal és Arsenal – mindössze egyetlen betű a különbség, meg egy egész világ. A londoni klub „örökös” Bajnokok Ligája-szereplő, a tulai egylet viszont egyetlen ponttal és 2-18-as gólkülönbséggel sereghajtó a Premjer Ligában. Ezzel pillanatnyilag a legrosszabb csapat egész Európában, legalábbis az élvonalbeli pontvadászatokat figyelembe véve.

De mit is tudhatunk erről a klubról, amely „kölcsönvette” a londoni Ágyúsok nevét? A Moszkvától 193, Jasznaja Poljanától, Lev Tolsztoj lakhelyétől 14 kilométerre fekvő ipari város csapata három év alatt évente egy-egy osztályt fellépve az amatőr kategóriából felküzdötte magát az orosz labdarúgás élvonalába. A szinte példátlan klubkarrier két embernek köszönhető: Viktor Szokolovszkij tulajdonosnak és a csapat edzőjének, a legendás Dmitrij Aljenyicsevnek.

A 41 éves, 55-szörös válogatott labdarúgó 2003-ban UEFA-kupát, 2004-ben Bajnokok Ligáját nyert José Mourinho Portojával, majd visszavonulása után edzősködésre adta a fejét, 2011 óta a tulai csapat szakvezetője. Aljenyicsevvel a kispadon az Arszenal töretlen lendülettel, évente egy osztályt ugorva feljutott a Premjer Ligába.

A klub 2006 és 2011 között az amatőr ligában senyvedt, de Szokolovszkij érkezése, párosulva Borisz Gruzlov, a Duma korábbi elnöke, az Egységes Oroszország párt elnöke beszállásával, továbbá Vlagyimir Gruzgyev kormányzó társulásával, beindította a villámszerű fejlődést.

Aljenyicsev szakmai irányításával egyik pillanatról a másikra felkerült a Premjer Ligába az Arszenal, ott azonban kiderült, a legfelső osztály „más kávéház”. Az első kilenc fordulóban nyolc vereség mellett csupán egyszer tudott kiharcolni egy döntetlent a csapat, s ezzel jelen pillanatban Európa szégyene – legalábbis a legkevesebb ponttal álló élvonalbeli klubja. A szakvezető renoméját azonban nem kezdte ki a kudarcsorozat, a három év alatt történt bravúros feljutás – amelybe beleszorult egy negyven meccsen át tartó veretlenségi sorozat is – olyan erős erkölcsi tőkével látta el a helyi hőst, hogy a klubvezetés garantálta: a szezon végéig akkor sem rúgják ki, ha egyetlen pontot sem szereznek a továbbiakban.

Tény és való, hogy szinte kizárólag saját erőből építkeznek, csupán két légiósuk van, egy montenegrói és egy szlovák labdarúgó: Mladen Kascelan és Lukás Tesák. Van viszont egy remek, 22 ezres stadionjuk, ahol már válogatottmérkőzéseket is rendeztek.

Ha viszont kiesnek, a jövőben aligha fognak...

Az Arszenalt 1949-ben alapították, s a kezdetektől fogva a szovjet hadiipari komplexum helyi fegyvergyárai jelentették a bázisát. A következő 35 évben folyamatosan változott az egyesület neve: hol Zenyit, hol Trud, hol Sahtyor, hol Metallurg, hol Masinosztroityel, hol Toz volt a neve, mígnem 1984-ben megkapta máig is érvényes elnevezését, az Arszenalt – le sem tagadhatná a fegyvergyári eredetet

Tula a második világháborúban, majd a hidegháború évtizedei alatt a szovjet fegyvergyártás fellegvára volt, egyebek mellett itt készítették a legendás Kalasnyikov géppisztolyokat. A város hajszál híján német kézre került 1941 őszén – a fegyvergyárat elővigyázatosságból evakuálták –, a támadókat visszaverték, így az ősi orosz város sohasem került az ellenség kezébe.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.