A labdarúgó Európa-bajnokság selejtezőiben mindössze két válogatott áll három fordulóban szerzett maximális kilenc ponttal: az egyik Anglia, a másik Szlovákia. Azon senki sem kapta fel a fejét, hogy Steven Gerrardék lerendezték Svájcot, San Marinót és Észtországot, arra azonban kevesen számíthattak, hogy északi szomszédaink Lvivből és Minszkből is győzelemmel térnek haza, Zsolnán pedig remek, taktikus futballal 2-1-re legyőzik az aktuális Európa-bajnokot, Spanyolországot.
A legújabb kori szlovák sikerekre először akkor figyeltünk fel, amikor a 2010-es dél-afrikai világbajnokságra először csoportelsőként kijutottak, majd ott a csoportban meg(és ki)verték a címvédő Olaszországot (3-2), majd a nyolcaddöntőben csak 2-1-gyel véreztek el a későbbi ezüstérmes Hollandia ellen.
Abban a sikercsapatban már megvoltak a mostani, eddig pontveszteség nélkül álló válogatott csírái: Skrtel, Hamsík, Weiss, Durica, Stoch és a most az alapcsapatból kiszoruló garamkövesdi Saláta Kornél személyében.
„Három győzelmet már nem lehet véletlennek nevezni, ezek a játékosok sokra hívatottak – nyilatkozta a valamikori 55-szörös csehszlovák válogatott Ján Kozák, utána azonban dicséretes józansággal igyekezett lehűteni a kedélyeket. – Persze még semmi különös nem történt, a rajt előtt azt mondtam, 23-24 pont kell a továbbjutáshoz, ebből eddig megszereztünk 9-et, még legalább 14-15-re szükségünk lenne. Majd ha célba értünk, akkor ünnepeljünk.
Pozsonyi kolléganőnk, Bőd Titanilla, az Új Szó sportrovatvezetője két tényezőben jelölte meg a legújabb kori szlovák futballsikerek magyarázatát. Az egyik Kozák személye. A szakember egyfelől higgadt habitusával, másfelől remek meglátásaival lendíti előre a csapatot, a spanyolok ellen például három védekező középpályást állított be, s lényegében center nélkül sikerül megverni az Európa-bajnoki címvédőt.
„Kozák nem volt mindig ilyen visszafogott, pár éve még megkergetett egy újságírót az öltözőfolyosón, mert olyasmit talált írni, ami nem tetszett neki. Azóta már azt nyilatkozta, megkomolyodott, benőtt a feje lágya, s azzal mentegetőzött, hogy akkor még túl fiatal volt. Nos, mindez bő öt éve történt, s Kozák már akkor sem volt tinédzser” – meséli kolléganőnk.
