Iordanescu a román futball egyik legnagyobb alakja, egyben nekünk is régi ismerősünk. A remek irányító 1971–1981 között 57 mérkőzésen szerepelt a román válogatottban, Magyarország ellen négyszer is. Nemzeti mezben 21 gólt szerzett, a mieink ellen viszont egyet sem.
1972-ben az Európa-bajnoki selejtezőben, a belgrádi ráadással (amelyen Iordanescu nem játszott) együtt három felvonásos magyar–román párharcban szerencsénkre Kocsis Lajosra és Szőke Istvánra osztották a főszerepet, az 1981-es világbajnoki selejtezőben a bukaresti meccsen pedig Mészöly Kálmán remek húzása akadályozta meg a Steaua Bukarest kiválóságát a kibontakozásban. Mészöly ráállította Sallait, akinek a szorításában Iordanescu nem tudott érvényesülni. (Később, már a vb-n ugyanez volt az alapgondolat Argentína ellen Maradona hatástalanítására, ami azonban már nem vált be.)
Iordenascu edzőként is maradandót alkotott. A Steaua Bukarestnél, majd három év ráhagyással a válogatottnál is Jenei Imrét váltotta. A Steauával kis híján megismételte az 1986-os bravúrt, a BEK-győzelmet, ám a katonacsapat 1989-ben 4–0-ra elvesztette a finálét a Milannal szemben; a román válogatott viszont vele érte el története legnagyobb sikerét, amikor 1994-ben a negyeddöntőig jutott a világbajnokágon.
A Tábornok (ahogy nevezik a román futballban) 1998-ban távozott a válogatott éléről, 2002–2004 között ismét betöltötte a kapitányi tisztséget, de akkor már nem tudta megismételni a korábbi sikereit. Korán, 2006-ban, csupán 56 évesen felhagyott az edzői munkával, az elmúlt két évben technikai igazgatóként dolgozott a szövetségben, azon kevesek közé tartozik, akiket a tavaly márciusban kinevezett új elnök a tisztségében hagyott.
Immár a harmadik korszakát kezdi meg kapitányként, e minőségében tétmeccsen először készülhet majd a magyar válogatott ellen. Így hát sok sikert azért nem kívánhatunk a munkájához
