Bár már némiképp megkopott a nimbusza, s van, aki a Bundesligát, megint más a La Ligát elé helyezi, azért a Premier League-nek nincs párja a futballbajnokságok között. A 2014–2015-ös idényben a Bundesliga először előzte meg a PL-t a meccsek átlagos nézőszáma alapján: 42 609 a 36 695-tel szemben. (A harmadik helyen a La Liga áll 26 995 nézővel mérkőzésenként.)
Az angol futball erejéről csak annyit, hogy a Championship (a másodosztály) a földkerekség tizenkettedik legnézettebb pontvadászata, egy hellyel megelőzi a brazil (!) bajnokságot (16 609-es átlag a 15 893-mal szemben.)
A Daily Telegraph most gigászi vállalkozásba fogott, összegyűjtötte és rangsorolta a liga 22 éves történetének legmeghatározóbb pillanatait. Szédületes kollekció jött össze, nézzünk ezek közül néhányat.
1. 2012. május 13-át írtuk, verőfényes vasárnap, a PL utolsó fordulója. A Manchester United 1–0-ra vezet a Sunderland ellen, a City pedig a 90 perc leteltével 2–1-re vesztésre állt a tíz emberrel küzdő Queens Park Rangers ellenfeleként. És akkor Edin Dzeko kiegyenlített, de már a hosszabbításnak is az utolsó másodpercei peregtek, amikor
amikor Sergio Agüero a tizenhatos előtt Mario Balotellihez passzolt, az olasz estében visszakanalazta a labdát az argentin elé, aki tolt rajta kettőt, és nehéz szögből kifelé sodródva, ballal a bal sarokba bombázott. 3–2, bajnok a City, a pokol elszabadult a nézőtéren és az éterben egyaránt. Martin Tyler, a Sky szpíkere halhatatlan lett: „Agüerooooo!” – üvöltötte, majd jött a híres sor: „I swear you will never see anything like this ever again.” Vagyis: „Szavamra mondom, soha többé nem látnak ilyet!”
Tyler feledhetetlen „Agüerooooo!”-ja azóta is bele van vésve egy márványtáblába az Etihad Stadion falán
2. 1996. április 3. Sokak szerint a PL történetének legnagyobb meccsét játszotta az Anfield Roadon a Liverpool és a Newcastle United. A bajnokságban sokáig vezető Newcastle – Kevin Keegannel a kispadon – 3–2-re vezetett Les Ferdinand, David Ginola és Faustino Asprilla góljaival, Robbie Fowler duplája ellen, de Stan Collymore előbb egyenlített, majd a 92. percben megszerezte a győzelmet. A Newcastle összeomlott, a Manchester United megnyerte a bajnokságot, Keegan pedig lemondott.
3. Eric Cantona kungfurúgása. 1995. január 25-én semmi sem utalt arra, hogy ez az unalmas, döntetlenre álló Crystal Palace–Manchester United-mérkőzés bevonul nemcsak a Premier League, hanem az egyetemes futball történelmébe. Csakhogy az 56. percben Cantona, a United centere sípcsonton rúgta védőjét, Richard Shaw-t, s ezért Alan Wilkie játékvezető kiállította. Cantona megindult a játékoskijáró felé, ám egy húszéves kölyök, bizonyos Matthew Simmons, lerohant a lelátó lépcsőin, és valamit odakiabált Cantonának.
A franciának több se kellett, s a korlátot átugorva egy remekbe szabott kungfurúgással beleszállt Simmonsba, majd a földről felkelvén még egy mintaszerű jobb horgot is bevitt a nézőnek. Cantonát levonszolták a biztonsági emberek a pályáról, a srácnak nem lett semmi baja, a vérmes franciát viszont elmeszelték kilenc hónapra, plusz még 120 óra közösségi munkát is kellett végeznie.
És vajon mit mondott Simmons, amitől úgy bedurrant Cantona feje? Csak ennyit (Simmons szerint): „Korai zuhany, Mr. Cantona!” A közelben álló szurkolók viszont úgy emlékeznek, valamivel élesebb volt a megfogalmazás, és a mister megszólítás is hiányzott a mondatból
4. és akkor Steven Gerrard elcsúszik 2014. április 27-én fogadta a Liverpool a Chelsea-t a bajnokság sorsdöntő rangadóján. Ha az éllovas Vörösök győznek, de csak remiznek, még akkor sem vehetik el a klub első Premier League-trófeáját. Csakhogy az első félidő hosszabbításában Steven Gerrard, a csapatkapitány elcsúszik a félpályánál, ezzel a labdát odaajándékozza Demba Bának, aki végigmasírozik a hazai térfélen, majd begurítja a vendégek vezető gólját.
A vége 0–2, a bajnoki cím a Manchester Cityé, Luis Suárez elhagyja az Anfieldet, s a Liverpool azóta sem tud magához térni a kábulatból.
5. David Beckham gólja a saját térfeléről. 1996 augusztusában esett, a bajnoki nyitányon. A Wimbledon a Selhurst Parkban fogadta a Manchester Unitedet, amikor az akkor alig 21 éves ifjú zseni labdát szerzett a saját térfelén, s még mielőtt átlépte volna a felezővonalat, észrevette, hogy Neil Sullivan, a hazaiak kapusa kinn áll kapujából, rászúrta, és – bement
A meccset különben 3–0-ra megnyerték a Vörös Ördögök.
Beckham 12 évvel később, immár a Los Angeles Galaxy játékosaként is művelt valami hasonlót, a Kansas ellen
10. Matt Le Tissier csodálatos gólja. A gól ugyan csak a 10. a Telegraph listáján, de annyira szép, hogy érdemes megnézni. Le Tissier csak nyolcszor szerepelt az angol válogatottban, aminek az az oka, hogy sohasem hagyta el szeretett klubját, a Southamptont, pedig mindenhová hívták. A roppant technikás támadó középpályás 1993. október 24-én a Newcastle elleni hazai mérkőzésen rúgta ezt a gólt, amely maga a gyönyör. És a legszebb az egészben, hogy Ian Branfoot, a Szentek menedzsere már le akarta cserélni Le Tissier-t, el is küldte melegíteni Paul Moodyt, a cserére kijelölt játékost. Ebben a pillanatban Iain Dowie lefejelte a labdát hősünknek, aki a kissé maga mögé érkező labdát sarokkal átvette, átpöckölte a rátámadó vendégvédő felett, majd Kevin Scottnak is adott egy esernyőt, s amikor a labda lehullott, egyből, jobb belsővel a bal sarokba helyezte. Ugye, az olvasó is egyetért azzal, hogy mesés gól volt?
