Dárdai Pál kapitányi kinevezése óta annyi eredeti, tartalmas és lelket melengető nyilatkozatot adott, hogy legnehezebben értelmezhető mondata igazából el is sikkadt. Úgy szólt, hogy a neki rendelt – illetve általa vállalt – három kvalifikációs összecsapásra 5-7 pontot irányzott elő. Az északírektől elszenvedett, hazai 1–2 után térdig jártunk a bajban, ezért akkor nem tettük szóvá: a 7 pont derék vállalás, de ötöt három meccsből csak egy győzelemmel és két döntetlennel lehet szerezni, és a románok mellett vajon kivel akarunk ikszelni? Dárdai éleslátását, sőt „szaglását”, jó orrát dicséri, hogy a bukaresti 1–1-et – meg is ünnepeltük az 1972 óta első romániai gólunkat és az 1981 utáni első pontunkat – követően négy nappal, Feröeren már majdnem besült a csapata, de csak kiszenvedte azt a soványnál is girhesebb 1–0-t. Ez két meccs, négy pont. Innentől nincs ember, aki azt mondja, megfelelne a háromból öt is.
Kétségtelen, egy esetleges pénteki döntetlennel Dárdai Pál összességében nem veszítené hosszú távú hitelét, és az oroszok elleni, jövő keddi barátságos parti után külsérelmi nyomok nélkül térhetne vissza Berlinbe. Nem üldöznék, de nem is marasztalnák. Csakhogy valami azt súgja, a Hertha egykori klasszisa, mai utánpótlástrénere inkább azt szeretné, ha szurkolók ezrei követelnék szerződése meghosszabbítását, ha felrobbanna az internet, ha a felesége azt sóhajtaná: hát menj, vagyis maradj, hallgass a szívedre!
Ehhez azonban most nyerni kell. A még átmenetinek tekinthető szövetségi kapitány már hétfőn hangsúlyozta: csúnya, unalmas játékkal, akár a 80. perc után vezetést szerezve, egyre megy. Itt jöhet be a bevezetőben említett „futballkémia”, ami „rejtélyes” okokból azt eredményezi, hogy ha az utolsó pillanatokban dől el egy párharc, szinte mindig a mentális fölényben lévő fél nyer. Nem véletlen, hogy a finnek 1997-ben Helsinkiben a 90. percben olyan kapitális öngólt vétettek, hogy ahhoz a mi fiaink nem is kellettek – bár Csank János szövetségi kapitány pályafutása legjobb poénját elsütve kijelentette, gólunk begyakorolt figura eredménye volt –, majd 2010 októberében Dzsudzsák a 94. percben, a hosszú alsót kilőve csikarta ki a 2–1-es sikert.
Ezért abban a pillanatban, feledve a hivatalos árfolyamot, nemhogy Eremenkónál, hanem a Messi, C. Ronaldo duónál is értékesebbnek tartottuk.
