Capello a lejtőn: egy nagy edző utolsó haknija

Valaha a legjobb futballt kreálta, ma egy öregedő megélhetési edző.

Fabio Capello Olaszország amerikai megszállási övezetében született 68 éve, kőhajításnyira a szlovén (akkor jugoszláv) határtól, Goriza tartomány San Canzian d’Isonzo nevű városkájában, a mi történelmünkben is szerepet játszó Isonzo folyó partján.

Játékos-pályafutása – melyet 32 válogatottság emelt messze az átlag fölé – írásunk szempontjából irreleváns. Edzői karrierje az egyik legtartalmasabb, amelyet futballtréner valaha befutott. A nyolcvanas évek elején-közepén a Milan korosztályos csapatainál olyan korszakos óriásokat fedezett fel, mint Paolo Maldini és Alessandro Costacurta. Először az 1986–1987-es szezon hajrájában ugrott be a nagycsapathoz Niels Liedholm távozása után az utolsó hat meccsre, de az új idényre Silvio Berlusconi klubelnök Arrigo Sacchit szerződtette. Capello azonban maradt a klubnál, hogy aztán 1991-ben hivatalosan is a felnőttegyüttes vezetőedzője legyen.

Hat idényben négy bajnoki cím, a Bajnokok Ligája 1994-es megnyerése és ugyanabban az évben az európai Szuperkupa elhódítása jelezték e fantasztikusan sikeres korszak csúcsait, miközben 1991. május 19. és 1993. március 21. között 58 bajnoki mérkőzésen – benne egy teljes bajnoki idénnyel – veretlen maradt a csapat. Az 1994-es BL-döntő, a csúcson lévő cruyffi Barcelona 4–0-s megalázása minden idők egyik legnagyobb meglepetéseként és legcsodásabb klubmeccseként vonult be a futballtörténelembe.

Az 1995–1996-os scudetto elnyerése után a Real Madrid lecsapott Capellóra. A madridi tartózkodásból csak egy idény lett, mert hiába nyerte meg két ponttal a Barca előtt a bajnokságot a fővárosi klub, Raúlt, Mijatovicsot és Sukert, a három nagy sztárt nem sikerült közös nevezőre hoznia, s ez az állásába került.

Vissza Milánóba – de ez a második időszak botrányosan pocsékra sikeredett. A Milan csak tizedik lett a Serie A-ban, 30 ponttal lemaradva a bajnok Juventus mögött, s Capello – stílszerűen – vette a kalapját.

Az 1998–1999-es szezont a strandon napozva és televíziós kommentátorként töltötte a tréner, majd 1999 májusában leszerződött a Romához, oda, ahol 32 évvel korábban játékosként debütált. Ebből öt szép római év lett, benne a 2001-es bajnoki címmel, Walter Samuel, Emerson, Totti és Batistuta vezérletével.

2004-ben Capello elhagyta az adósságoktól sújtott Romát, és a Juventus edzője lett. Két szezon, két bajnoki cím – csakhogy a 2006-os Calciopoli magával rántotta a klubot, és mindkét bajnoki elsőségétől megfosztották a Juvét. Capello szedte a sátorfáját, és engedve Ramón Calderón klubelnök hívó szavának, másodszor is a Real Madrid edzője lett.

A 2006–2007-es szezon rettenetesen indult, márciusban a negyedik helyen állt a csapat, hat ponttal lemaradva az éllovas Barcelona mögött, s a BL-ből is kiesett már. Ám ekkor a csapat talpra állt, és az utolsó fordulóban behúzta a bajnoki címet a Mallorca 3–1-es legyőzésével. Győzelem ide, 30. bajnoki cím oda, Capellót mégis menesztették a csapat élvezhetetlen, túlzottan pragmatikus stílusa miatt.

2007. december 14-én az Angol Labdarúgó-szövetség bejelentette: Fabio Capellót szerződtette a válogatott menedzserének, négy és fél évre, a hírek szerint hatmillió eurós évi fizetéssel. A válogatott nem volt ott a 2008-as Eb-n, de a 2010-es vb-re kijutott, ám a legjobb 16 között 4–1-re kikapott Németországtól, és búcsúra kényszerült. Capello a 2012-es Eb-re is kijuttatta csapatát, de még előtte, 2012 februárjában lemondott, miután John Terryt megfosztották kapitányi karszalagjától.

A holland Dick Advocaat lemondása után 2012. július 26-án Capellót szerződtették az orosz válogatott vezetőedzőjének, a hírek szerint hétmillió eurós (2,1 milliárd forintos) évi fizetéssel. (A Daily Mail évi 8,6 millió fontot, azaz több mint 3 milliárd forintot emleget.) Minden jól indult, Capello csoportgyőztesként kijuttatta Oroszországot a 2014-es brazíliai vb-re, s ennek örömére Nyikolaj Tolsztih, az orosz szövetség elnöke még 2014 elején megajándékozta a mestert egy 2018 júliusáig, tehát az oroszországi vb befejezéséig szóló szerződéshosszabbítással.

Korai volt. A világbajnokságon a csoportmeccseket sem élték túl az oroszok, sovány döntetlen Dél-Koreával és Algériával, 1–0-s vereség Belgiumtól – mindez kevés volt az üdvösséghez.

Azóta vesszőfutás Capello élete. Június óta nem kapott egy fillér fizetést sem, Tolsztih állítólag sokallja az évi 8,6 millió fontot – no de akkor miért hosszabbította meg 2018-ig a szerződést?!

A sorozat nem kezdődött rosszul (4–0 Liechtenstein ellen), de aztán 1–1-es döntetlen Svédországban és otthon Moldova ellen, majd a bécsi vereség Ausztriától szombaton, az Ernst-Happel-Stadionban.

Ez utóbbi meccset a helyszínen tekintette meg Vitalij Mutko orosz sportminiszter, aki botrányosnak nevezte a csapat teljesítményét. „Nem lehetünk boldogak a csapat játékát látva. A 30. hely környékére csúsztunk a világranglistán, de az év végéig a 40. helyig is csúszhatunk. Drasztikus változtatásokra van szükség.”

Hogy mi lehet ez a „drasztikus változtatás\"? Mi más, mint Capello menesztése?

A hétfő esti, Groupama Aréna-beli sajtóértekezleten azonban Capello úgy tett, mintha semmiről sem hallott volna. „Hogy a keddi lenne az utolsó mérkőzésem az orosz válogatott élén? Érdekes Most hallom először ”

Az orosz újságíró kollégák véleménye lesújtó az öregedő egykori klasszistrénerről. Fáradt erőművésznek, megélhetési edzőnek tartják, aki csak a végkielégítésére hajt. (Ha most kirúgnák, legalább harmincmillió euró ütné a markát.)

„Végkielégítés?! – reagált Capello. – Milyen végkielégítés? Jó, ha a fizetésemet megkapom. Most ugyanis lassan féléves béremmel tartoznak. A világbajnokság óta nem láttam egy kopejkát sem ”

Itt tart most a Capello-ügy, órákkal a Magyarország–Oroszország barátságos mérkőzés kezdete előtt. Az egészben a legszebb, hogy annak idején, két és fél éve éppen Mutko sportminiszter és Nyikita Szimonyan, az Orosz Labdarúgó-szövetség akkori megbízott elnöke forszírozta Capello szerződtetését. S januárban az időközben hivatalba lépő elnök, Nyikolaj Tolsztih ajánlotta fel a 2018 nyaráig szóló szerződéshosszabbítást.

Miközben most Tolsztih azt mondja, azért nem fizet Capellónak, mert a teljesítmény nem áll arányban a gigantikus fizetéssel. Csakhogy ilyesmi nem létezik, a szerződés teljesítése nem függ a csapat játékától

Szergej Sztyepasin, a szövetség végrehajtó bizottságának tagja így fogalmazott: „Nincs pénzünk arra, hogy folyósítsuk Capello fizetését. Ez természetesen nem helyes, de amikor két és fél éve megkötötték a szerződést, arra is kellett volna gondolniuk a szövetség akkori vezetőinek, hogy miként tudjuk majd folyósítani az évi hétmillió eurós bért. Meg kell próbálnunk forrásokat találni ”

A helyzet odáig fajult, hogy Capello ügynöke, Pierfilippo Capello (nem véletlen a névazonosság, ő a tréner fia) már nyíltan fenyegetőzni kezdett, s Capello edzői stábjának két olasz tagja, Christian Panucci és Massimo Neri el sem utazott Bécsbe a múlt szombati Eb-selejtezőre.

Szóval, robbanás fenyeget, ami – könnyen elképzelhető – a budapesti meccs közben vagy után következhet be.

Soha jobb alkalom az ősellenfél legyőzésére!