Michael Preetz nyilatkozata nyomán sok reménykedő magyar szív szakadt meg: a Hertha menedzsere a magyar–orosz előtt kijelentette, német klubja a korábbi megegyezés értelmében várja vissza Dárdai Pált eredeti munkahelyére Berlinbe. A magyar szövetségi kapitány sorsa ezzel úgy tűnik, hivatalosan eldőlt, és bár feleségétől, sőt saját akaratától is függővé tette döntését, van olyan hívó szó, melynek nem illik ellenállni.
A kedd esti találkozón egy lefelé tartó orosz és egy szárnyait óvatosan bontogató magyar válogatott összecsapását láthatta a Groupama Arénába kilátogató mintegy hatezer hazai fanatikus. A vendégek hamar tudtunkra adták, hogy technikailag nem vehetjük fel velük a versenyt. Ötpercenként osztogatták ki a kötényeket, és ügyesen tartották a labdát. Dárdai Pál nem okozott csalódást, próbálta masszívan megszervezni a védekezést, mely soha nem látott összeállításban (Fiola, Juhász, Kádár, Forró+Tőzsér és Kalmár előttük) futott ki a gyepre. Ennek eredményeképp viszont Szalai Ádám már-már megszokott magányában küzdött az orosz hátvédek gyűrűjében, és ha le is tudta tenni néha a labdát Dzsudzsák Balázsnak vagy Kovács Istvánnak, két-három magyarra öt-hat orosz jutott, akik csírájában fojtották el a hazai akciókat. Veszélyes kapura lövésként Kalmár egyetlen próbálkozását jegyezhetjük fel az első negyvenöt percben.
Capello szerencsés kézzel cserélt: Ignasevics a fordulást követően fejes góllal ünnepelte, hogy végre a pályán lehet. A találat új sebességbe kapcsolta a magyar válogatottat, melynek támadásáért immár Stieber, Priskin és Nikolics Nemanja felelt. Aktívabbnak aktívabb lett a Dárdai-csapat, de a hatékonyságunk továbbra is hagyott kívánnivalót maga után. Tőzsér Dániel körbelövöldözte Lodigin kapuját, de csak egyszer nyújtóztatta meg ellenfelét igazán.
Kerzsakov személyében a meccs legnagyobb sztárja érkezett a pályára a félidő derekán, és ha már ott volt, nem is tétlenkedett sokáig. Szabadrúgása még a lécen csattant, de egy percre rá, amikor sorfal már nem zavarta, mattolta Dibuszt.
A mérkőzés eldőlt, és bár Nikolics Nemanja szép támadás végén ügyes gólt lőtt, ekkor már nem volt reális esélyünk a döntetlenre.
Dárdai Pált vereséggel búcsúztatta el csapata, de szégyent nem hozott rá, első kudarcát szenvedte el a nemzeti tizenegy az irányítása alatt. A tréner büszkén térhet „haza” Berlinbe. Három meccsen hét értékes pontot szerzett az Eb-selejtező sorozatban, amivel a legtöbb hazai szurkoló álmát minden valószínűség szerint túlszárnyalta. Gratuláció jár teljesítményéhez, remélhetőleg pro licenccel a zsebében tér majd egyszer vissza a magyar válogatott kispadjára.
FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
Magyarország–Oroszország 1–2 (0–0)
Budapest, Üllői út. V.: Cakir (török)
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Fiola (Poór, 57.), Juhász, Kádár, Forró – Kalmár (Simon A., a szünetben), Tőzsér – Lovrencsics (Stieber, a szünetben), Kovács I. (Nikolics, a szünetben), Dzsudzsák (Gyurcsó, 66.) – Szalai (Priskin, a szünetben). Megbízott szövetségi kapitány: Dárdai Pál
OROSZORSZÁG: Lodigin – Granat (Szemjonov, 71.), Makejev, V. Berezuckij (Ignasevics, a szünetben), Scsennyikov – Szamedov, Sirokov (Cserisev, a szünetben), Glusakov (Ozdojev, 77.), Dzagojev – Dzjuba (Kerzsakov, 64.), Kanunnyikov (Kokorin, a szünetben). Szövetségi kapitány: Fabio Capello
G: Nikolics (86.), ill. Ignasevics (49.), Kerzsakov (80.)
