Felesleges a múltba révedni, főképp mert egyszer már megtettük, a legutóbbi, valóban közelmúltbeli eredmények azonban adhatnak némi támpontot a jelen reális elemzéséhez. A magyar és a finn labdarúgó-válogatott a 2012-es Európa-bajnokságra selejtezve egy 2010. októberi helsinki 2-1-es vendégsikert (Elek előretörése után Dzsudzsák bravúros gólt lőtt az utolsó pillanatokban) és egy budapesti 0-0-t (2011 őszén, a sorozat zárásaként már tét nélkül) hozott össze.
Idén tavasszal, az azóta leváltott Pintér Attila szövetségi kapitányi debütálásán Győrben a látogatók Rudolf találata után fordítani tudtak Pohjanpalo ás Roman Eremenko találataival (1-2).
Tökéletesen kiegyenlítettnek tűnnek tehát az erőviszonyok, amit a jelenlegi Eb-kvalifikációs sorozat állása is tükröz: mindkét gárda egy-egy győzelemmel, döntetlennel és vereséggel, négy ponttal, valamint nullás gólkülönbséggel (4-4 és 3-3) áll. Ismert, hogy a mieink egy Észak-Írország elleni 2-1-es vereséggel nyitottak, ami Pintér állásába került, majd jött a bukaresti 1-1 és a tórshavni 1-0 ide, eközben a finnek szintén nyertek Feröeren (3-1), aztán otthon remiztek a görögökkel (1-1), s kikaptak a románoktól (0-2).
A világranglistás helyezés nekünk kedvez (50. és 63. hely), részben a hazai pálya is, ám a két keret összevetése már kevésbé. Nyilván a sportág esetlegessége miatt nem minden a pénzen múlik, de azért figyelemre méltó, hogy a finnek összértéke (34,93 millió euró) majdnem egymillióval magasabb, mint a magyaroké (33,95 millió). Ha a legtöbbre taksált játékosokat nézzük, akkor nálunk Dzsudzsák Balázs (10 millió) és Szalai Ádám (6 millió) a listavezető, az északiaknál pedig Roman Eremenko (13 millió) és Niklas Moisander (6,5 millió).
S ha Dárdai Pál szerint Dzsudzsák zseni, akkor Eremenko mi lehet? Ráadásul nemcsak a szavak szintjén lehet összehasonlítani őket, hiszen egy bajnokságban szerepelnek. Sőt, Eremenko az orosz fővárosban is látta meg a napvilágot 1987 márciusában, háromévesen került családjával Finnországba, mert szintén focista édesapja pályája alkonyán ide szerződött. 2003-ban kapta meg a finn állampolgárságot, de orosz útlevéllel is rendelkezik. Karrierjét a Jaróban kezdte, majd légióskodott Olaszországban (Udinese, Siena), Ukrajnában (Dinamo Kijiv), szülőföldjén pedig a Rubin Kazanyban és nyártól a CSZKA Moszkvában. A címvédő, jelenleg második klubnál kulcsembernek számít, nyolc bajnokin négy gólt szerzett, a BL-ben minden eddigi csoportmeccsen szerepelt. Honfitársunk a momentán 6. Gyinamónál tizenegy bajnokin háromszor talált be, de csak hatszor volt kezdő, ötször lehozták idő előtt, legutóbb, épp az Eremenko-féle CSZKA 1-0-s legyőzésekor időhúzó csereként vetették be a hosszabbításban.
A finn nemzeti gárda összeszokottnak mondható, a három eddigi Eb-selejtezőn rendre csak egy-egy helyen változtatott a kezdőcsapaton a 2011 márciusa óta hivatalban lévő Mixu Paatelainen szövetségi kapitány. Most is ezt kell tennie, mert sérülés miatt kidőlt a sorból Alexander Ring, a német másodosztályú Kaisersautern középpályása. Eremenkón kívül még egy BL-szereplő akad a csapatban, az Ajax védője, Niklas Moisander – akinek az ikertestvére, a kapus Henrik az egyetlen újonc a keretben –, s a Real Madrid fiókcsapatának majd kétméteres centerét, Eero Markkanent is nevezte a királyi gárda. Összesen 19-en légióskodnak a 23 főből, főképp Norvégiában, Svédországban és Dániában, de a hazai Helsingin JK játékosai is ott izmosodnak az Európa-liga csoportkörében – ahol persze nincs magyar klub. S ne feledkezzünk meg a koszovói születésű Perparim Hetemajról sem, aki már több mint száz mérkőzésen viselte az olasz Serie A-s Chievo mezét.
Ismerjük szurkolóink harci kiáltását: „Ki a jobb? Magyarok!” A tények alapján erre most nem vennénk mérget.
Kapusok: Lukas Hradecky (Brondby), Niki Mäenpää (Venlo), Henrik Moisander (Lahti); védők: Kari Arkivuo (Häcken), Jarkko Hurme (Odd Grenland), Veli Lampi (HJK), Niklas Moisander (Ajax), Juhani Ojala (Tyerek Groznij), Sebastian Sorsa (HJK), Joona Toivio (Molde), Jere Uronen (Helsingborg); középpályások: Roman Eremenko (CSZKA Moszkva), Markus Halsti (Malmö), Kaspar Hämäläinen (Lech Poznan), Perparim Hetemaj (Chievo), Joni Kauko (FSV Frankfurt), Sakari Mattila (Aalesund), Tim Sparv (Midtjylland), Teemu Tainio (HJK); támadók: Eero Markkanen (Real Madrid Castilla), Joel Pohjanpalo (Düsseldorf), Teemu Pukki (Brondby), Riku Riski (Rosenborg).
