Felesleges a múltba révedni, főképp mert egyszer már megtettük, a legutóbbi, valóban közelmúltbeli eredmények azonban adhatnak némi támpontot a jelen reális elemzéséhez. A magyar és a finn labdarúgó-válogatott a 2012-es Európa-bajnokságra selejtezve egy 2010. októberi helsinki 2-1-es vendégsikert (Elek előretörése után Dzsudzsák bravúros gólt lőtt az utolsó pillanatokban) és egy budapesti 0-0-t (2011 őszén, a sorozat zárásaként már tét nélkül) hozott össze.
Idén tavasszal, az azóta leváltott Pintér Attila szövetségi kapitányi debütálásán Győrben a látogatók Rudolf találata után fordítani tudtak Pohjanpalo ás Roman Eremenko találataival (1-2).
Tökéletesen kiegyenlítettnek tűnnek tehát az erőviszonyok, amit a jelenlegi Eb-kvalifikációs sorozat állása is tükröz: mindkét gárda egy-egy győzelemmel, döntetlennel és vereséggel, négy ponttal, valamint nullás gólkülönbséggel (4-4 és 3-3) áll. Ismert, hogy a mieink egy Észak-Írország elleni 2-1-es vereséggel nyitottak, ami Pintér állásába került, majd jött a bukaresti 1-1 és a tórshavni 1-0 ide, eközben a finnek szintén nyertek Feröeren (3-1), aztán otthon remiztek a görögökkel (1-1), s kikaptak a románoktól (0-2).
A világranglistás helyezés nekünk kedvez (50. és 63. hely), részben a hazai pálya is, ám a két keret összevetése már kevésbé. Nyilván a sportág esetlegessége miatt nem minden a pénzen múlik, de azért figyelemre méltó, hogy a finnek összértéke (34,93 millió euró) majdnem egymillióval magasabb, mint a magyaroké (33,95 millió). Ha a legtöbbre taksált játékosokat nézzük, akkor nálunk Dzsudzsák Balázs (10 millió) és Szalai Ádám (6 millió) a listavezető, az északiaknál pedig Roman Eremenko (13 millió) és Niklas Moisander (6,5 millió).
S ha Dárdai Pál szerint Dzsudzsák zseni, akkor Eremenko mi lehet? Ráadásul nemcsak a szavak szintjén lehet összehasonlítani őket, hiszen egy bajnokságban szerepelnek. Sőt, Eremenko az orosz fővárosban is látta meg a napvilágot 1987 márciusában, háromévesen került családjával Finnországba, mert szintén focista édesapja pályája alkonyán ide szerződött. 2003-ban kapta meg a finn állampolgárságot, de orosz útlevéllel is rendelkezik. Karrierjét a Jaróban kezdte, majd légióskodott Olaszországban (Udinese, Siena), Ukrajnában (Dinamo Kijiv), szülőföldjén pedig a Rubin Kazanyban és nyártól a CSZKA Moszkvában. A címvédő, jelenleg második klubnál kulcsembernek számít, nyolc bajnokin négy gólt szerzett, a BL-ben minden eddigi csoportmeccsen szerepelt. Honfitársunk a momentán 6. Gyinamónál tizenegy bajnokin háromszor talált be, de csak hatszor volt kezdő, ötször lehozták idő előtt, legutóbb, épp az Eremenko-féle CSZKA 1-0-s legyőzésekor időhúzó csereként vetették be a hosszabbításban.
