Egy itthon népszerű dogmának ellentmondva, meglepetésre 7 NB I-es mezőnyjátékossal a kezdőben állt fel az itthon kapitányként most debütáló Dárdai Pál vezette magyar válogatott, amely már az első percben vezetést szerezhetett volna, ha a vendég finnek kapusa, Hradecky nincs résen Dzsudzsák Balázs bepassza és Szalai Ádám kiugrása után. De nem így lett, és még néhány kósza magyar roham után szép lassan a játék irányítását is átvették Pukkiék, ő, Eremenko és Uronen egyre veszélyesebb kísérletekkel rémisztgették Király Gábort, egy ízben a portás kapufára kellett, hogy mentsen. Javulni kellett a második félidőre, de Dárdai Pál megmondta, hogy ez lesz: ronda, gólszegény meccs ez. A másik két csoportmeccsen egyaránt 0-0 volt az állás, a görögök Feröerrel, a románok Észak-Írországgal nem bírtak.
Fordulás után lassan pörögtek fel az események, Gera 55. perces helyzete volt az első említésre méltó esemény. Ahogy teltek-múltak a percek, a finnek megint följebb jöttek, Juhász Roland bordarepedése után pedig a Forró, Kádár, Lang, Fiola négyessel kellett felvennünk a versenyt... Féltünk...
Aztán a Pukki elfáradt, Eremenko megunta, Dárdai pedig cserélt: a Juhász helyére beállt újpesti debütáns Forró Gyula pedig nemcsak parádézott hátul, de még mázlija is volt, nem vették észre egy tizenegyesgyanús lerántását.
A hajrában lehetett érzékelni csupán, hogy a döntetlen itt csak a finneknek felelhet meg, Dárdai is egyre kijjebb vezényelte Dzsudzsákékat, aztán megtörtént a csoda: Nikolics már-már elrontott volna egy szituációt, de Elek Ákos összeszedte a labdát, kitette a szintén csere Lovrencsicsnek, aki gyengébbik lábával feltette Gera fejére a labdát, a 84. percben pedig megtörtént, amit Dárdai „Pál apostol” megjósolt: egy ronda meccsen, alárendelt helyzetből nyertünk 3 pontot Gera Zoltán csúsztatásával.
Ennél viszont már szinte csak (papíron) nehezebb meccseink jönnek itthon – Görögország és Románia ellen. Most ünnepeljünk, egy picit feljebb kerülünk azzal, hogy Feröer Athénban nyert (!), Románia pedig lenyomta Észak-Írországot.
