Magyar–finn előtt: drukkerek ámítása helyett

Az esti Eb-selejtező nem feltétlenül a kötelező győzelem kategóriája, de az északírek ellen elvesztett pontokat valamikor vissza kell venni.

Az este 20.45-kor kezdődő, az MNO-n percről percre követhető Magyarország–Finnország labdarúgó-Eb-selejtező előtt összeszedegettünk mindent, amit csak tudni érdemes. Miközben a Kedves Olvasóra öntjük a legfontosabb háttérismeretek zsúfolt gyűjteményét, egy-két óvatos figyelmeztetés következzék az izgalmasnak ígérkező 90 perc elé.

Tehát: a magyar válogatottnak (csapat itt) a kábé semmire sem jó FIFA-ranglista alapján alig 13 hellyel mögötte lévő Finnországot egyáltalán nem „kötelező” legyőznie a szónak abban az értelmében, hogy a mérkőzésnek mi annyira az esélyesei lennénk. Lehet lobogtatni a múltbéli statisztikát a finnekkel szemben a szokásos módon (Brazíliával szemben is pozitív az örökmérlegünk, csuhajja és hurrá ), és hogy nemritkán mumus volt számukra a meggypiros alakulat (unalomig ismételt és itt alább is megnézhető a 1997-es bohócgól és a 2010-es Dzsudzsák-bomba), de legutóbb itthon egy rém unalmas 0-0-t hoztak velünk össze (2011), az év eleji Pintér-féle 2-1-es égést pedig tényleg csak figyelmeztető jel volta miatt említjük.

Abban az értelemben viszont „kötelező” győzni, hogy a Pintér-gárda a nyitányon Észak-Írország ellen olyan három pontot hullajtott el, amely után a kötelező három pontokat most „még kötelezőbb” begyűjteni (Feröer és ugye Finnország ellen), plusz olyan helyekről kellene pontokkal távozni, mint Athén, Belfast vagy Helsinki – de ez, még egyszer mondjuk, nem tartozik feltétlenül a reális elvárások közé a magyar válogatottnak, még úgy sem, hogy Dárdai Pál első fellépéseként egy nem várt bravúrpontot már vissza is csórt a válogatottnak Bukarestben (1-1).

Tehát a két „kötelezőséget” szét kellene tudni választani a szurkolók fejében is, nem hagyva őket – sőt, ugye saját magunkat sem – hiú ábrándokat kergetni, ami a 2016-os Eb-re kijutásról szóló második-harmadik helyes reális esélyeket illeti. Nem szállnánk be tehát abba az ígéretlicitbe, amelynek végén a vezető szakportál felbuzdult olvasói 57 százalékban arra voksolnak, hogy itt márpedig miénk a három pont, semmi kétség

Ettől persze – és ez nem kis dolog – érdemes hitelt adnunk az egy csapásra közkedveltté vált és csütörtök esti nyilatkozata szerint is nyugodt Dárdai Pál átmeneti kapitány szavainak; ha valaki, akkor ő még hiteles a magyar futball felelős vezetői között. A szakember ronda és éles meccset ígér, pont olyat, amilyen egyébként, tegyük szívünkre a kezünket, reális is két, tudásban hasonló, keveset kockáztató csapattól. Röviden összefoglalva: ennek a meccsnek a kimenetele nüanszokon fog múlni.

Lapunk a jól csengő klubnevek összehordásánál jóval alaposabban áttekintette az ellenfelet: Eremenkóstul, Bundesligástul, Serie A-stul, játékosonként, csapatrészenként miben jobbak, értékesebbek, profibbak vagy éppen sebezhetőbbek nálunk az F csoportban velünk pontazonossággal álló finnek, minderről ITT olvashat részletesebben.

Ha már a mi kis F csoportunk szóba került, nagy a felfordulás, ugyanis a „sehová sem várt” északírek hibátlanul állnak a csoport élén, míg az eddig nyeretlen, nemrég még Európa-bajnok Görögország majd pont ellenünk kell hogy győzzön – akár oda-vissza is – a sorozat hajrájában. Erről a legfontosabbak íme (a csoport eddigi eseményei ITT):

A magunk részéről tehát ismételten óva intenénk bárkit, hogy hurráhangulatban várja az esti selejtezőt, az egészséges szurkolást természetesen a magunk részéről is kötelezőnek is érezzük (de Dárdai Pál szavaival élve: legyünk türelemmel!) – a továbbjutásban hívők nem kétséges, hogy biztosak a három pont megszerzésében, a matekolók viszont csak „kénytelenek” hinni benne. A realitás pedig egy döntetlenhez nagyon közeli eredmény.

Meglátjuk. 20.45-kor kezdődik az Eb-selejtező tehát – percről percre kövesse az MNO-n, fél szemünk a román–északíren és a görög–feröerin.