Mint minden évben, idén is koszorúzással kezdődött a nap, az MLSZ-től Berzi Sándor alelnök és Vági Márton főtitkár, a Magyar Olimpiai Bizottság részéről Szabó Bence főtitkár, valamint Ihász Kálmán, Dunai Antal és Palotai Károly olimpiai bajnok futballisták, a legendák nevében Fenyvesi Máté, Göröcs János, Rákosi Gyula, Szűcs Lajos és Garaba Imre, míg az aktív válogatott játékosok képviseletében Juhász Roland, Dibusz Dénes és a nemzeti csapat stábtagjaként Nyilasi Tibor helyezett el koszorút a Puskás Ferenc Stadion toronyépülete előtt található alkotásnál.
A Ferencváros huszonnégy éves kapusa láthatóan nem mozgott olyan magabiztosan a díszes társaságban, mint az őszi szezonban a háló előtt, ami az ő esetében részben érthető. „Idén debütáltam a válogatottban, ezért eleve idén először vehetek részt az eseményen. A lehetőséget nyilván annak is köszönhetem, hogy Pesten élek, könnyebben tudtam időt szakítani a megjelenésre” – mondta Dibusz az érdeklődésünkre, azt sem letagadva, hogy az egyébként illusztris társaságban számára sok az ismeretlen tekintet. A védelmében megjegyezhetjük, nem csupán az ő hibája, hanem a múlt tiszteletére fittyet hányó mai közegé is, hogy mondjuk Raduly Józsefet, Fenyvesi Mátét, Palotai Károlyt – csak a legidősebbeket említve – be kell neki mutatni.
Juhász Roland éppen ebből a meggondolásból ünnepel együtt az idősebbekkel, ha csak teheti. „Tavaly is itt voltam, idén is örömmel jöttem, megtiszteltetés találkozni, megismerkedni a magyar futball korábbi nagyságaival” – jegyezte meg a nyolcvanöt fellépéssel a válogatottsági rangsorban Puskás Ferenccel holtversenyben immár ötödik középhátvéd.
A koszorúzást követő díszebéden a harminc évvel ezelőtt, 1984-ben ifjúsági Európa-bajnoki aranyérmes válogatott tagjait köszöntötték. Ezt a figyelmességet öt évvel ezelőtt sem mulasztotta el a szövetség, a kerek, ötvenéves évforduló apropóján talán az 1964-ben olimpiai bajnok csapat játékosainak is kijárt volna a taps.
A moszkvai sikerre való emlékezés persze azzal a tagadhatatlan előnnyel járt, hogy a szeptemberben menesztett szövetségi kapitány, Pintér Attila ismét mutatkozott a nyilvánosság előtt. Ne felejtsük el megjegyezni, hogy harminc évvel ezelőtt éppen az ő találata döntötte el büntetőpárbajt a szovjetek ellen. Ha szakvezetőként sokat bírálták is, játékosként szerzett érdemeit igazságtalanság lenne kétségbe vonni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!