Két hónapon keresztül minden úgy ment, mint a karikacsapás, a spanyol bajnokság első nyolc fordulójában még csak gólt sem kapott a Barca.
Neymar felépült a vb-n szerzett sérüléséből s olyan összhangban futballozott Messivel, amiről tavaly még álmodni sem mertek a katalánok, Rakitic igazolta jó hírét, az ifjú Munir berobbant ügyeletes zseniként, Bravo megoldást jelentett kapusposzton, a cseresorba szorult Piquéért és Xaviért nem hullajtott könnyeket a Camp Nou közönsége. Az Arsenalhoz szökött Alexis Sanchezért már inkább, s a „mi kutyánk kölykéért”, Fabregasért is, de hát düllesztette a kebleket, hogy éppen az El Clasicóra időzítve végre bemutatkozhat Luis Suárez.
A barcelonai idill egy hét alatt szertefoszlott. Előbb sallangmentes vereség a Realtól, majd szombaton sokkszerű kudarc Luis Enrique előző együttesétől, a Celta Vigótól.
A Bravo, Mathieu, Dani Alves, Jordi Alba, Mascherano, Rakitic, Busquets, Rafinha, Messi, Suárez, Neymar összetételű kezdőcsapat tanácstalanul adogatott, hiába birtokolták többet a labdát a hazaiak, semmire sem mentek vele.
Vajon miért? Fejtegethetnénk, talán hiba volt, hogy a mester Piquét még a keretbe sem nevezte, Dani Alves már rég nem a Barca szintje, a sérült Iniesta nélkül úgy zsugázott a Bara, mint aki terített lapokkal játszik, Messi nem kapott támogatást a középpályáról, Suárez hiába küzdött, de láthatóan még nincs formában, Neymar bántóan sok labdát szórt el, s így tovább.
Ám mintha a gondok egy tőről fakadnának. A Barcelona ereje a katalán gyökerekben rejlik, amit olyan külföldi klasszisok táplálnak, mint Kocsis, Kubala, Cruyff, Romário, Sztoijcskov, Ronaldinho és Messi.
A szombat este vesztes csapat ellenben kohézió nélküli nemzetközi alakulat volt. Csupán két spanyollal (katalánnal), Jordi Albával és Busquetscel a kezdőben. Rajtuk kívül szerepet kapott egy-egy chilei (Bravo), francia (Mathieu), horvát (Rakitic) és uruguayi (Suárez), két argentin (Messi és Mascherano) és három brazil (Neymar, Rafinha és Dani Alves). A fiúk mintha nem értették volt egymást, a pályán legalábbis nem beszéltek egy nyelvet.
Luis Enrique a második félidőben pánikszerűen beküldött két törzsgárdistát, Xavit és Pedrót, de a higgadt játék helyett egyre inkább a pánik lett úrrá a Barcán. A meccs utáni nyilatkozatokat olvasva az a legmegdöbbentőbb, hogy az érintettek is értetlenül állnak a vereség előtt. Nem tudnak kiemelni nagy hibát, azt hangoztatják, hogy küzdött becsülettel a csapat, de hát a Barcelona nem az angol másodosztály egyik tucategyüttese.
Luis Enrique számára véget értek a mézes hetek. Mától dolgozni kell, eredményt elérni, akár veszekedések és sértődések árán.
