A hétvégi Atlético Madrid – Deportivo la Coruna spanyol labdarúgó-mérkőzésen életét vesztette a vendégcsapat egyik drukkere, mikor is egy szurkolói összecsapás után megverték és állítólag a Manzanares folyóba dobták, aminek következtében leállt a szíve. A kórházban már nem tudták megmenteni a 43 éves Francisco Romero Taboadát.
A történet ott kezdődött, amikor a Depor-szurkolók buszai megérkeztek a Vicente Calderon stadion elé és a madridi csapat Frente Atlético elnevezésű csoportja megtámadta őket. Körülbelül 200 szurkoló – egyes hírek szerint más csapatok szimpatizánsai is ott voltak – esett egymásnak az utcán görögtüzekkel, üvegekkel és botokkal. Tizenegy ember megsérült, szúrt sebek, csonttörések, és sajnálatos módon egy vendégszurkoló a kórházban életét vesztette a már említett, különös módon. A rendőrség nyomoz, néhány szurkolót már előállítottak.
Atlético- és La Coruna-ultrák csaptak össze a mérkőzés előtt
Spanyolország nem tartozik azon futballnemzetek közé, ahol a stadionok környékén és az arénákban gyakoriak lennének a súlyos szurkolói összecsapások. Más mediterrán országokban, így például Olaszországban vagy Görögországban is jóval több futballhoz (és sokszor más sportokhoz) kötődő erőszakos cselekedetről hallani, de ha más spanyol ajkú országokat vizsgálunk meg e tekintetben, mint például Argentína vagy Kolumbia, hozzájuk képest kifejezetten békésnek tekinthetők a spanyol szurkolói csoportok.
Azonban az elmúlt években már volt pár intő jel arra vonatkozólag, hogy az ibériai ultrák elkezdtek aktivizálódni a lelátón kívül is.
A fent említett két csapat kemény magjai ráadásul pont ebbe a körbe tartoznak. Az ország talán leghírhedtebb ultracsoportja, a Frente Atlético, akik nem csak arról nevezetesek, hogy pokoli hangulatot varázsolnak csapatuk mérkőzésein. A komolyabb ellenfelek ellen gyakorlatilag garantált a balhé, főként a Real Madrid és a Valencia elleni meccseken tartogatnak meglepetéseket egymásnak a huligánok.
Például ilyen volt a tavalyi spanyol kupadöntő is, ami után az Atlético szurkolóinak örömünnepét váltották fel zavargások, de volt olyan is, hogy baseballütőkkel támadtak a Frente vezetőire a Real huligánjai, vagy éppen egy atléticós törzskocsmát kaptak szét a Valencia balhésabb szurkolói. De amióta Európában is jól megy a matracosoknak, azóta egy újabb frontvonal nyílt meg, például a szentpétervári Zenit tavalyi látogatása is több összecsapást idézett elő városszerte.
Az La Coruna-i ellenfél Riazor Blues elnevezésű csoportja sem szent persze, az egyik legkeményebb brigádnak tartják őket Spanyolország-szerte, itt éppen a valenciai Yomussal csapnak össze:
Persze nemcsak ez a két gárda számít veszélyesnek az Ibériai-félszigeten, a sevillai Biris Norte, a már említett Real Madridhoz tartozó, ám a stadionból már kitiltott, néha horogkeresztes zászlókat lengető Ultras Sur, a valenciai Yomus vagy éppen a Barcelonában kegyvesztetté vált Boixos Nois is kontinensszerte hírnevet szerzett magának.
Ami miatt főként veszélyes ez a huligánszíntér, az a szurkolói harcmodor. Az olasz ultrákhoz hasonlóan ugyanis a spanyolok is elsősorban különböző alkalmi harci eszközökkel esnek egymásnak, üvegekkel, görögtüzekkel, baseballütőkkel, botokkal, övcsatokkal, nemritkán késekkel és machetékkel (!) harcolnak, ami magában hordozza az igazán komoly sérülések lehetőségét is.
Európa keleti felében, így Magyarországon is, ezzel szemben egy másfajta huligánkódex van érvényben, inkább a puszta kezes harc dominál, bár azért akadnak kivételek errefelé is.
Spanyolországban fontos jellemző még az ideológiai szembenállás, az Atlético és a Real Madrid radikálisabb csoportjai a szélsőjobb, míg például a Riazor Blues inkább a baloldal felé húz. Híresen antifasiszta szurkolókkal rendelkezik a fővárosi munkáscsapat, a Rayo Vallecano – akik huligánjai állítólag ott voltak a Deportivo ultrái mellett a szomorú események alkalmával – , míg például a katalán Barcelona és a baszk Bilbao drukkereinek jelentős része a nemzeti önrendelkezést hirdeti.
Spanyolországban legutóbb 2012-ban vesztette életét szurkoló futballmérkőzéshez köthetően, és az elmúlt hónapok, évek eseményei, illetve a gazdasági nehézségeket követő társadalmi nyugtalanság is afelé mutat, ha nem kezelik a szituációt megfelelő súllyal és szakértelemmel, akkor további súlyos incidensek is előfordulhatnak. Bár Spanyolország még így is nagyon messze van a szurkolói szempontból igazán veszélyes országoktól.
