Az Aranycsapat utolsóként elhunyt tagja volt az egyetlen vidéki labdarúgó, aki vidékről verekedte be magát Sebes Gusztáv labdarúgó-válogatottjába, noha a nemrégiben távozott budapesti Grosics Gyula is a Dorog játékosaként volt válogatott. Buzánszky Jenő Újdombóváron született 1925. május 4-én. 49-szeres válogatottságig vitte hátvédként. 1943 és 1947 között a MÁV alkalmazottja volt – elvégezte a MÁV Vasúti Tisztiképzőt –, ezt követően 1978-ig hivatalosan a Dorogi Szénbányák alkalmazta. 2010. május 4. óta a dorogi stadion az ő nevét viseli, 2011-ben A Nemzet Sportolója díjjal tüntették ki.
De vissza a labdarúgáshoz: 1938 és 1946 között a Dombóvári Vasutasban, utána egy évig a Pécsi VSK-ban futballozott – csatárként –, majd a Dorogi AC, Tárna és Bányász (1947–1960) következett. Dorogon 274 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt, az NB II-ben 56 mérkőzésen lépett pályára. Hivatalos bajnoki mérkőzéseken 25 gólt rúgott. Csapatával legjobb eredményük két ötödik hely (1950 ősz, 1955) volt, a vidék legjobbja címet két alkalommal megnyerte (Dorogi Bányász, 1954 és 1955). 1950 és 1956 között tehát 49 alkalommal szerepelt a válogatottban. Tagja volt az olimpiai győztes csapatnak 1952-ben Helsinkiben. Játszott 1953-ban Londonban, Anglia ellen az évszázad mérkőzésén. Az 1954-es világbajnokság mind az öt mérkőzésen pályán volt, így a berni döntőben is, ahol ezüstérmet szerzett a csapattal.
A Testnevelési Főiskolán szerzett diplomát szakedzői tagozaton 1964-ben. 1960 és 1972 között edzőként dolgozott: 1961-től 1965-ig és 1967-től 1969-ig a Dorogi Bányász edzője volt, 1972 és 1985 között ugyanott technikai vezető. 1965 és 1967 között, valamint 1970–71-ben az Esztergomi Vasas edzőjeként szolgált. 1985 és 1993 között a komáromi, illetve Komárom-Esztergom megyei labdarúgó-szövetség elnökhelyettese, 1993 és 1997 között elnök. 1993-tól kezdve az MLSZ elnökségi tagja volt, az utánpótlás-bizottság elnökhelyettese.
A Debreceni Egyetemen már több mint tíz alkalommal rendeztek a tiszteletére labdarúgókupát, Pécsett a Leőwey Klára Gimnáziumban 2013-ban már hatodszor volt sikere az Aranycsapat korábbi játékosáról elnevezett kupának az iskola végzősei között. 2011 óta minden évben megmérkőznek a trófeáért Pécs meghívott középiskolái is. Ezeken az eseményeken a volt válogatott labdarúgó is rendszeresen részt vett.
Buzánszky Jenő tudásával a legutóbbi időkig aktívan támogatta a magyar futballt, hiszen a KÉSZ Labdarúgó Akadémia Új utakon programjának szakmai felügyelőjeként és védnökeként segítette az utánpótlás-nevelést.
2011. április 26-án Grosics Gyulával együtt átvette a Nemzet Sportolója elismerést.
Az Aranycsapattal leginkább azonosított mérkőzés, a londoni hat-három összefoglalója:
Az Aranycsapat labdarúgója 2011. május 4-én, 86. születésnapja alkalmából az MTI-nek hosszabb interjút adott.
Szerencsére jól érzem magam, minden évben elmegyek Esztergomban egy, ahogyan én nevezem, 3/3-as kivizsgálásra, ahol mindig összevetjük az eredményeket a tavalyival, ( ) szeretném megérni a matuzsálemi életkort, azaz a száz évet. ( ) Rengeteg felkérésem van, ez elvonja az ember figyelmét mindenféle betegségről. ( ) Gimnazistaként zugdohányos voltam, ám ezt karrierem kezdetén, 17 évesen abbahagytam, azóta nem is gyújtottam rá. ( ) A fociban a gól a legszebb dolog, de az edzőm azt mondta, hogy mivel kiöregedtek a védőink, nekem kell hátra mennem. Természetesen nem örültem neki, de nem vitatkoztam vele, aztán egy év múlva válogatott lettem. ( ) Büszke vagyok rá, hogy a világ legjobb csapatában futballozhattam, amelyre azóta is mindenki emlékszik. ( ) Soha nem fordult meg a fejemben, hogy külföldön futballozzak vagy edzősködjek, mert annyira szerettem Magyarországot. ( ) Egyszer például Floridában voltunk, de nekem olyan honvágyam volt, hogy átírattam a hazaútra szóló repülőjegyemet, így három nappal korábban jöttem vissza. ( ) Arra ment az életem, amerre a labda gurult. ( ) Nagyszerű érzés, hogy örömet tudtunk szerezni ennek az országnak.”
