Ricardo Gallego 1959-ben született a spanyol fővárosban, 14 évesen lett a Real Madrid ificsapatának játékosa, 21 esztendősen pedig már a nagyok (Camacho, Del Bosque) között találta magát. 1989-ig szerepelt a királyi gárdában, két vb-n és két Eb-n viselte a nemzeti gárda mezét. Pályafutása után utánpótlás-igazgató lett, negyven év alatt bőven volt ideje megismerni a klubot.
„Korábban a Real Madrid egy humánus klub volt. Mindenki segítette a másik munkáját, mindenki ismert mindenkit. A győzelem és a vereség közös volt, együtt sírtunk, együtt nevettünk. Ma már teljesen más a helyzet, a Real egy valóságos robottá devalválódott. Elgépiesedett. Ez a Real Madrid teljesen más. Ennek a klubnak már semmi köze ahhoz, ami tizenöt-húsz évvel ezelőtt volt. Már nem azt jelenti, amit a mi időnkben jelentett. Minden tekintetben hatalmas változáson ment keresztül. A média, a gazdaság pressziója, a határok megnyitása teljesen embertelenné tette a Real Madridot” – hasonlította össze a jelenlegi helyzetet a korábbiakkal.
Gallego hozzátette, ennek velejárója, hogy a mostani játékosok nem ismerik a Real Madrid dolgozóit, de a nagy elődök nevét sem. „Arra senki sem kötelezhető, hogy bebiflázza a Real Madrid történelmét, ugyanakkor a klubnak kutyakötelessége lenne megértetni a futballistákkal, hogy mit is jelent valójában a Real Madrid. Egy embernek csak ezzel kellene foglalkoznia, és nem személyekre, hanem magára a klubra kellene koncentrálnia.” A közelmúlt klasszisai, Gallegóval is a soraikban 2011-ben barátságos derbit játszottak a Bayern München hasonló „veteránjaival”, íme:
A beszélgetés során az egykori klasszis összehasonlította Messit és Cristiano Ronaldót, s arra jutott, kettejük nagyságát a körülöttük lévő csapat határozza meg. „Két teljesen különböző játékosról beszélünk. Szerintem sok olyan futballista van a Realnál és a Barcelonánál egyaránt, aki legalább annyira jó, mint ők, a különbség az, hogy a gólokat tekintve csak egymással tudnak versenyezni. Mindkét oldalon vannak olyan labdarúgók, akik megütik az ő szintjüket, ugyanakkor a gólszerzésben nem jeleskednek, és az emberek elsősorban azokat magasztalják, akik sokszor találnak be. Ha csapatjátékként tekintünk a futballra, akkor azt kell mondanunk, hogy a társak segítsége, közreműködése nélkül egyik sem szórná a gólokat. Kiváló csapattársakkal rendelkeznek, akiknek nagyon sokat köszönhetnek mindketten.”
