Kamerun, Nigéria és Egyiptom mellett Ghána és Elefántcsontpart is Afrika kiemelkedő futballnemzetei közé tartozik, így megfelel a papírformának, hogy utóbbi két csapat játszotta vasárnap este az Egyenlítői-Guineában véget ért Afrika-kupa döntőjét. Ennek némileg ellentmond, hogy Ghána legutóbb 1982-ben – előtte még háromszor, 1963-ban, 1965-ben és 1978-ban –, Elefántcsontpart pedig egyetlenegyszer, még 1992-ben nyerte meg a tornát.
Igaz, az Elefántok az idei kupára egy igazi Afrika-specialistával készültek. A francia Hervé Renard dolgozott már Ghánában, Algériában, Angolában, három éve pedig Zambiát hatalmas meglepetésre győzelemre vezette az Afrika-kupán.
A csapatok vehemensen estek egymásnak, ami elsősorban a szabálytalanságokban mutatkozott meg. Az első félidőben Ghána állt közelebb a gólszerzéshez, ám Atsu és Aurier is a kapufát találta telibe. A második félidőben még több alattomos belépőt láttunk, maradt a 0–0, következett a hosszabbítás. Egyre gyengülő színvonal mellett, pedig mindkét csapat több, neves európai klubokban szereplő játékost vonultatott föl. A 120 percig tartó szenvedés után következtek a büntetők.
Elefántcsontpart a torna történetében negyedszerre jutott a fináléba, mind a négyszer 0–0-s végeredményt követően 11-esek döntöttek. A szerencse ezúttal neki kedvezett: igaz, hogy csak a 11. párban, amikor már a kapusok lőttek, dőlt el a párbaj, de csak nyertek az Elefántok.
Barry előbb kivédte Brimah Razak lövését, majd ő maga nem hibázott.
