A pihenő persze viszonylagos, hisz labdarúgásunk számára a téli szünet általában igen termékeny időszak. Minden rózsaszínű, nagyszabású tervek születnek, a kemény alapozó munkát a szakzsargonnak megfelelően követi a finomhangolás, a kutyaütőktől megszabadulnak, az új igazolások rendre ígéretesek, a törökországi edzőtáborok remekül sikerülnek. Azok az idők végleg elmúltak, amikor klubjaink telente végigdúlták Dél-Amerikát, és a Vasas mestere, Illovszky Rudolf egy ízben teljesen komolyan jelenthette ki Mészölyék brazíliai papírforma győzelme után: „Most már láttam biztató jeleket, de ez a hazai bajnoki rajton kevés lesz.”
Témánk szempontjából a hajdani daliás korszakokat napjainkkal más okból érdemes összevetni. Érdekes adalék, hogy minden idők leggólgazdagabb bajnokiját – Bp. Honvéd–Vörös Lobogó 9–7 – majdnem kereken hatvan esztendeje, 1955. január 9-én vívták, másrészt az is igaz, hogy futballunk máig utolsó sikerkorszakában, 1984/85 telén ugyancsak december 5. és március 2. között „fagyott be” a hazai foci. Aztán úgy nekitavaszodott, hogy válogatottunk április közepén 3–0-s diadalt aratott az osztrákok felett Bécsben, és kijutott a mexikói világbajnokságra.
Azaz az adott ország bajnokságának, futballjának színvonala nem elsősorban a téli szünet hosszától függ. Bár bizonyára nem véletlen, hogy az angolok – és a skótok – még az ünnepeket is beleértve végigfocizzák a decembert, januárt, az olaszok és a spanyolok beérik kétheti, a németek pedig negyvennapos pauzával. De például az albánok ez utóbbinál rövidebb időre, 35 napra álltak le, és ha a szomszédokat nézzük, a szlovének napra pontosan ugyanannyit pihennek, mint a mieink, a szlovákok egy héttel többet, az osztrákok húsz nappal, a horvátok egy hónappal kevesebbet. Hogy két, egészen más éghajlati adottságú országot hozzunk szinkronba, Bulgáriában és Dániában egyaránt 75 nap a tétmeccsek nélkül töltött idő, az oroszoknál pedig három teljes hónap. Illetve nem feltétlenül, mert például Dzsudzsák Balázs és a Dinamo Moszkva már múlt csütörtökön fellépett a kontinentális porondon, az Európa-ligában úgy, hogy december eleje óta nem játszott bajnokit.
Ennél kiszolgáltatottabb helyzetbe csak azok sodorják magukat, akik, igazodva a klímához, naptári év szerinti tavaszi-őszi rendszerben futballoznak. Ez a balti államok mellett az északiakat jellemzi, a finnek csak április 12-én, az izlandiak pedig, negatív csúcsként, május 3-án kezdenek. A feröeriek bezzeg már március 1-jén pályán lesznek – bizonyítandó, hogy a siker, illetve annak elmaradása valóban nem ettől függ.
