Belvon Attilát, a magyar U17-es labdarúgó-válogatott szövetségi edzőjét szemmel láthatóan megviselte a bosnyákoktól az Eb-selejtező utolsó fordulójában, Felcsúton elszenvedett 2-1-es vereség, ennek ellenére derekasan válaszolt kérdéseinkre – egy bizonyos határig
– Már Nyilasi Tibor is pedzegette a Sport1 televízió közvetítésében, hogy ez az iram túl erős a mieinknek, nem szoktak hozzá, s ezért csúsznak közbe a hibák. Ehhez mit szól?
– Nyilasi Tiborral teljesen egyetértek, jól látta. Mindegyik mérkőzésünkön volt olyan periódus, amikor úgymond belefáradtunk a meccsbe. A csehek ellen ez a hatvanadik perc környékén következett be, ma pedig, a bosnyákok ellen hullámokban jött a fáradtság. Ezen a téren nagyon sokat kell változnunk, lehet és kell is előrelépnünk; ezzel közelíthetünk a nemzetközi szint felé, mással nem. Meg kell követelni mindenkitől, hogy amikor edzés van, akkor száz százalék fölött próbáljon teljesíteni. Természetesen megfelelő szervezettséggel, fizikai és taktikai felkészültséggel.
– Már elnézést, de ki tartja vissza őket attól, hogy így eddzenek, a magyar bajnokikon is ilyen tempóban futballozzanak?
– Ez nagyon nehéz kérdés. Ha én erre tudnám a választ Pontosabban tudom a választ.
– Akkor halljuk!
– Nem leszek megmondóember. Úgy gondolom, hogy nekem nem ez a feladatom. Nekem az a dolgom, hogy amikor ide jönnek a játékosok, akkor a száz százalékot tudjam adni nekik, fel tudjam őket készíteni, hogyan játsszanak az ellenféllel szemben fizikailag, technikailag. Hogy hozzá tudják tenni a győzelemhez szükséges pluszokat.
– Van egy klasszisnak tartott játékosunk, Tajti Mátyás, a Barcelona játékosa. Miért a védősor előtt, hátravontan kezdette? Neki nem gólt kellett volna szereznie, kreatívan futballozni a középpályán, megbontani az ellenfél védelmét?
– Ilyenkor mindig az a kérdésem: rendben, tegyük följebb a Matyit, de akkor hogyan jut el hozzá a labda? Úgy gondoltuk, hogy Matyi nagyon sokat tud segíteni a labdakihozatalban, a játék felépítésében. Persze más is ki tudja hozni a labdát. Vannak kreatív játékosaink, voltak lehetőségeink, tehát nem az volt a baj, hogy Matyi hátul játszott. A baj az volt, hogy nem értékesítettük kegyetlenül a helyzeteinket.
– A tévében, a lassításoknál láttuk, hogy a két bosnyák fejesgólnál rettenetesen egyedül maradt Demirovic és Mustedanagic. Hogy lehet ez?
– Úgy, hogy akinek ez lett volna a dolga, nem koncentrált, egy pillanatra elkalandozott a figyelme. Mindenkinek minden pillanatban teljes testével-lelkével ott kell lennie a pályán, és ez sajnos nem könnyű. A játékosnak minden párharcnál, minden pillanatban azt kell éreznie, hogy ezt a párharcot megnyeri. Ha hagyja, hogy más nyerje meg a csatát, abban a pillanatban vesztettünk.
