Leverkusen után Madridban is 1-0-ra nyert a hazai csapat, a spanyol fővárosban Mario Suárez első félidei megpattanó lövése jelentette összesítésben az egyenlítést. Több gól nem esett, a büntetőket pedig a tavalyi finalista Atlético lőtte pontosabban. Az utolsó párban Fernando Torres betalált, Kiessling fölé trafált.
Mondhatnánk, a combizomhúzódás miatt már bő húsz perc múlva cserét kérő Moyá kapus helyére beálló Jan Oblak volt a találkozó hőse, hiszen száz percen át nem kapott gólt, majd a büntetők során két lövést fölé „nézett”, egyet kivédett. „Nem öröm a kispadon ülni, de sajnálom Moyát, remélem, hamarosan felépül. Nem én vagyok a hős, hanem az egész csapat, sőt, az egész stadion, mindenki hozzátett valamit a sikerhez.” – fogalmazott a szlovén hálóőr.
A német futball mindig is a magabiztosságáról, bátorságáról volt híres, részben éppen ezt hiányolta saját csapatától a csereként beállt, s a maga 11-esét értékesítő Simon Rolfes: „Ilyen körülmények között mindig fájó kiesni, de igazság szerint az Atlético aktívabb volt, többet tett a továbbjutásért. Mi kissé gyáván játszottunk, féltünk kockáztatni, persze egy büntetőpárbaj után nehéz és felesleges túlelemezni a dolgokat.”
