Éppen ezért volt érthetetlen a szövetségi kapitány viselkedése a vasárnapi mérkőzés után, a sajtótájékoztatón. Senki sem kérte számon rajta az elmaradt győzelmet, ő ennek ellenére pökhendi és arrogáns volt. „Kívülről úgy tűnt, hogy döntetlenre játszottunk” – szólt az első „kérdés” – amelyet vélemény helyett valóban szerencsésebb lett volna nyelvtanilag is kérdésként föltenni. Válasz helyett Dárdai így reagált: „Indokolja meg, mire gondol, különben nem válaszolok”, majd az újságíró hiába utalt arra az egyébként nyilvánvaló tényre, hogy a magyar válogatott a találkozó zömében védekezésre rendezkedett be, a kapitány mégsem méltatta feleletre az érdeklődőt. A többi hozzászólásra is kioktató választ adott, önképzésre felszólítva az értetlen, tudatlan újságírókat.
A kollégák többségével volt alkalmam – a teljesség igénye nélkül – Guus Hiddink, Jürgen Klinsmann, Luiz Felipe Scolari, Sir Alex Ferguson, Marcelo Lippi, Ottmar Hitzfeld sajtótájékoztatóját végighallgatni, akár az illető szorult helyzetében, mégis, egyikük sem ragadtatta magát hasonló stílusra.
Nem esünk abba a hibába, hogy a hangzatos nyilatkozatot tekintjük a jó edző legfontosabb érdemének, ám Dárdaival szemben követnénk el hibát, ha szó nélkül mennénk el az eset mellett. Téved, ha netán úgy gondolja, a sajtó szembefordult vele. Nem, ő fordult szembe a sajtóval. Pálfordulása teljesen indokolatlan. Reméljük, csupán feszültségén nem tudott uralkodni, s lehiggadva ő is mindent a maga értékén kezel. A magyar válogatott játékát, az egy pontot és a sajtó maximálisan segítő hozzáállását.
