Szerepcsere: Dárdai már nem jelent előnyt

Dárdai Pál stábjában Sallói István feladata a görög válogatott feltérképezése az Eb-selejtező előtt. Interjú.

– Hogyan képzeljük el a munkáját? Hetek, sőt hónapok óta megnézi az összes olyan meccset, amelyen görög válogatott labdarúgók szerepelnek, s szorgalmasan jegyzetel?
– A technika fejlődésének köszönhetően egyszerűbb a dolgom, a dolgunk. Az ismert elemzőprogram segítségével egy-egy meccs összefoglalóját, statisztikáját a megfigyelt játékosra le lehet szűkíteni. Tehát adott esetben kilencven perc helyett elég öt-tíz percet kivesézni. Továbbá nem egyedül végzem a munkát. Csapatszinten valóban az én dolgom a görögök feltérképezése, ám ezenfelül személyenként is igyekszünk szinte mindent megtudni az ellenfelünkről. A görög támadókról jómagam, a középpályásokról Szabics Imre, a védőkről Kékedi Gábor, a kapusokról pedig Andrusch József igyekszik minden fontos információt begyűjteni. Ez a munka összeadva több napot vesz igénybe.

– Furcsa választásnak tűnik, hogy a görög szövetség Sergio Markariánt nevezte ki Claudio Ranieri utódjaként. Azt sugallja, mintha a görög szakemberek ódzkodtak volna a szinte lehetetlen küldetéstől, ezért a kudarc ódiumát úgymond egy kevésbé fajsúlyos, ráadásul külföldi edző viselje. Egyetért ezzel?

– Ebben is van logika, de én nem így látom. Markarián sokkal inkább bizonytalanságot, kockázatot jelent – a mi számunkra. Megfordult ugyanis a dolgok állása. Az ősszel mi élveztünk előnyt azzal, hogy Dárdai Pál edzőként ismeretlen volt az ellenfeleknek, hacsak valaki a Hertha U15-ös csapatát nem tanulmányozta behatóan Hasonlóképpen hazudik, aki azt állítja, százszázalékos biztonsággal megmondja, mire számíthatunk Markariántól, aki szövetségi kapitányként Budapesten debütál. És senki se áltassa magát, a görögök nem városnézésre jönnek Budapestre, igenis győzni akarnak, három ponttal újra versenyben lehetnek a továbbjutásért.

– Nyilvánvalóan hiba lenne lebecsülni a görögöket, hiszen az őszi szereplésük kisiklás, előtte a világbajnokságon a tizenhat, az Eb-n pedig a nyolc közé jutottak. Ahogy a 2004-es Európa-bajnoki diadalt elsősorban Otto Rehhagel érdemének tartják, a közelmúlt görög sikereiért a vb után leköszönt portugál kapitányt, Fernando Santost kell dicséni? Másképpen feltéve a kérdést: hová pozicionálható a görög labdarúgás Európában?
– A mindenkori kapitány személye természetesen meghatározó, de – miként ön is utalt rá – a görögök nem egyetlen kiugró eredményre lehetnek büszkék. Erős a görög labdarúgás, a klubcsapataik rendre ott vannak az európai sorozatok csoportkörében, tavaly az Olimpiakosz egészen a negyeddöntőig jutott a BL-ben. Én a görög futballt nagyjából a hollanddal azonos szintre helyezem.

– Ha az ismert görög játékosokat vesszük számba, feltűnő, hogy José Holebasz az egyik kulcsember. Leegyszerűsítve, a görögök azért kaptak ki az északírektől és a feröeriektől, mert a Róma védője egyik meccsen sem játszhatott. Miként sérülés miatt a vasárnapi mérkőzést is kénytelen kihagyni
– Ez egyfelől valóban jó hír, másfelől megint csak bizonytalanságot jelent. Ha hátul összeáll a Roma Manolasz, Toroszidisz, Holebasz triója, akkor nagyjából lehet tudni, hogy mire számíthatunk. Így viszont csak találgathatunk.

– Kit tart a görögök kulcsemberének?
– A már említett Toroszidiszt, aki védőként és védekező középpályásként is bevethető. A görög támadások rendre tőle indulnak, fontos kérdés, hogy mennyire szervezhet szabadon, illetve mennyire köti le a vele szemben futballozó magyar játékos erejét.

– Osztja Dárdai Pál nézetét, miszerint nekünk a döntetlen is jó eredmény?
– Igen, mert az a legfontosabb feladat, hogy ne húzzuk magunkra a görögöket, akik egy esetleges győzelemmel vérszemet kapnának. A továbbjutáshoz szükséges pontokat később a közvetlen vetélytársainkkal szemben is megszerezhetjük.