Biztos, hogy a tizenkét csapatos NB I jelenti a megváltást?

Megnéztük, hogy az MLSZ 1989 óta mikor, milyen indokkal alakított az addig meglévő rendszeren.

A napokban bizonyossá vált: több csapat (Győri ETO, PMFC, Kecskemét, Nyíregyháza) nem kapta meg az első osztályú szerepléshez szükséges licencet. Így egyelőre a helyzet úgy áll, hogy a következő (2015/2016-os) idényben tizenkét csapat küzd meg a bajnoki címért és az európai kupaporondra lépésért. A rendszer felülírása nem újdonság, hiszen a magyar labdarúgás történetében több alkalommal változtattak már az addig meglévőn. Az új struktúra mellé néha új elnevezések (például: Borsodi Liga, Arany Ászok Liga, Monicomp Liga) társultak. Tényszerű barangolás a rendszerváltás óta tartó MLSZ-átalakítások között, ahol okok, indokok és a reakciók is helyet kapnak.

Ugyan Magyarországon a politikai átalakulás 1989-ben megtörtént, a honi labdarúgás lebonyolítási rendszerét a változtatás szele ekkor még nem érte el. A szövetség a rendszerváltás után először 1996-ban próbálkozott. A Nemzeti Sport az év június 7-én „Az előrelépés záloga?” című írásában pendítette meg: ősztől két csapattal több szerepelhet az legmagasabb osztályban.

Az ötlettel kapcsolatban az akkori szövetségi kapitány, Csank János így vélekedett:

„A túlélés miatt kellene az emelés, mert a helyi szponzorokat ezzel lehetne »megfogni«. A jelenlegi gazdasági helyzetben tudomásul kell venni, hogy a vállalkozók csak az első osztályra adnak pénzt, a létszámemeléssel segíteni tudnánk a csapatokat."

A Nemzeti Sport jóslatát és Csank János óhaját a szövetség beváltotta, hiszen 1996. június 25-én az MLSZ kihelyezett, egri ülése után bejelentették: az 1996/1997-es idény már tizennyolc csapat részvételével zajlik.

A testület első embere, dr. Laczkó Mihály ekképpen indokolta a döntést:

„Ez a megoldás a magyar futball előrelépését szolgálja. Ha statisztikai oldalról közelítjük meg a kérdést: egy első osztályú csapatnak a bajnoki, nemzetközi kupaszerepléssel, Magyar Kupa-részvétellel, sőt néhány esetben idesorolhatjuk a válogatott mérkőzéseket, hatvan fölötti találkozón kell szerepelnie. És ez, azt hiszem, előrevisz. A húszcsapatos rendszer pedig nem fért volna bele a versenynaptárba (akkoriban szóltak arról a hírek is, hogy húsz csapat lesz az NB I.-ben – a szerk.). A cél előrelépni a futballban: mind gazdasági, mind szakmai téren.”

Czékus Lajos, az MLSZ főtitkára pedig így nyilatkozott:

„ Az élvonalban emelkedik a mérkőzések száma, rövidebb lesz a holtidő, növekszik a klubok bevétele, s a fellegvárak (Békéscsaba, Győr, Pécs, melyek 96 nyarán kieső helyen álltak – a szerk.), melyek most meginogtak, kapnak még egy esélyt.”

A tizennyolc csapatos rendszer egészen a 2000/2001-es szezonig működött. Az új évezred elején azonban a magyar labdarúgás irányító testülete úgy gondolta, eljött az ideje a reformoknak. Mint 2000. május 5-i híradásokból kiderült: jön egy „szép” új rendszer, kevesebb csapattal.

Az MLSZ akkori elnöke, Demján Sándor a változtatás okáról elmondta:

Normális szurkolókra van szükség, mert a botrányok miatt elmaradnak a hirdetők, ergo nem lesz pénz a fociban. A szövetség célja pedig az, hogy a középosztály visszatérjen a stadionokba. A megoldást az új versenykiírás, a csökkentett létszámú profi mezőny jelenti. Tizenhat csapatos első osztály két csoportra oszlik, majd az oda-vissza vágós rendszer után már 2000 őszére kialakul a legjobb tizenkét csapat mezőnye.

A HLASZ (Hivatásos Labdarúgók Szervezete) úgy vélekedett, hogy döntésével a szövetség egy fél idényt megspórol, és végre semmi sem állhat a magyar foci felemelkedésének útjába. Az új tervezet akkori célkitűzése így szólt: 2001 végéig stabilizálni a helyzetet, 2003-ig pedig lassú fejlődést, nézőszám-emelkedést elérni. Az átalakítás további célja a magasabb színvonal, több pénz és tv-néző – és persze több igazolt játékos elérése volt. Az eltökéltséget az is jelezte, hogy nem vártak el bankgaranciát a csapatoktól, csupán annyi volt a kitétel, hogy az induló kluboknak ne legyenek köztartozásaik. A tervezet legérdekesebb része pedig az „egyet fizet, kettőt nézhet” elv volt. A szövetség előírta, hogy a centerpályán a fő meccs előtt kötelező ifjúsági mérkőzést is rendezni.

A Nemzeti Sport rögtön a bejelentés után több játékost is megkérdezett. Az Újpest FC játékosa, Szlezák Zoltán pozitív jelként értékelte a történteket:

„Annyiban jó az átszervezés, hogy nagy csapatok többet játszanak egymással, így talán javul a foci és emelkedik a nézőszám.”

Vadicska Zsolt (DVSC-Epona) továbbment:

„Drasztikusabb lépést javasoltam volna, azonnal lecsökkentettem volna 12 csapatosra a bajnokságot.”

...és a Debrecen játékosának véleménye meghallgattatásra talált. Ugyanis a Magyar Labdarúgó Szövetség 2001 májusában új versenykiírást tett közzé, mely szorosan kapcsolódik az előző évi elvhez. Míg a 2000/2001-es szezonban fél év se kellett a legjobb tizenkettő mezőnyének kialakulásához, a 2001/2002-es szezon már egy tucat csapattal indult – egészen egyedi versenyrendszerben. A kiírás lényege: összesen harmincnyolc fordulót rendeznek úgy, hogy a csapatok háromszor játszanak körmérkőzést, majd kialakul egy alsó- és egy felsőház hat-hat csapattal, ahol az együttesek a rájátszás során még egyszer mérkőznek meg.

A változtatás indoklása mögött ez állt:

A mérkőzések számának növelése kívánatos a nemzetközi tendencia és a játékosok edzettségi állapota miatt.

További, professzionális, nyugati színvonalhoz idomulásként minden addiginál nagyobb pénzdíjakért folyt a versengés. Emellett komoly feltételekhez kötötték a nevezést, az első osztály kispadjára csak A-licences edző ülhetett le, illetve megemelték a profi klubok által kötelezően működtetett utánpótláscsapatok létszámát. Amennyire határozott és büszke volt a döntéshozó testület, annyira elégedetlen volt az edzői szcéna.

Csank János, az FTC edzője így kommentálta a történteket:

„Szakmai szempontból szerencsétlen döntés született, ez nemcsak a saját véleményem, hanem az edzőbizottság álláspontja is, és szerintem a sok rossz tervezet közül lehetett volna jobbat is választani.”

De Egervári Sándor (Dunaferr) sem volt boldog:

„Meglepett ez a döntés. Az igazságosság elve így sérül, és a mérkőzések számának növelését alighanem másképpen is meg lehetett volna oldani.”

A helyzet szükségszerű feloldására a Magyar Labdarúgó Liga első embere, Muszbek Mihály mutatott rá. Mint 2001. december végén elmondta: „Valóban lesznek csapatok, melyek többször játszanak idegenben, mint otthon, és hátrányba kerülnek vetélytársaikkal szemben.” A Liga új elképzelését is vázolta Muszbek a 2001-es évértékelőn: a huszonkét fordulós alapszakasz után a legjobb hat újabb két teljes kört játszana, majd az első két helyezett két győzelemig tartó bajnoki döntőben küzdene egymással az elsőségért.

A tizenkét csapatos rendszer belső átalakítások mentén 2004 elejéig volt érvényben, hiszen ekkor újabb reformhoz érkezett a magyar labdarúgás. „Új utat választottunk” – mondta 2004 február elején Bozóky Imre MLSZ-elnök.

Az új út pedig felfelé, a tizenhat csapatos elit felé vezetett, három fő érv mentén:

Az átalakítás bejelentésének idején kieső helyen álló Békéscsaba ügyvezetője, Kerekes I. Györgyné azt mondta:

„Végre az illetékesek is belátták, hogy  nincs értelme a rájátszásos rendszernek. Tavaly az alapszakasz után jelentősen csökkent a jegybevétel, mert a szurkolók számára érdektelenné váltak a küzdelmek.”

Klubtulajdonosok és szakemberek szorgalmazták az átszervezést – nyilatkozta 2004 februárjában Szieben László, a Magyar Labdarúgó Liga elnöke. Mint elmondta, ezzel a váltással optimális helyzetbe hozhatjuk a magyar futballt. Arra az újságírói kérdésre, hogy mi az, hogy optimális, így felelt: tisztesség, elvégzett munka, hozzáállás és pénz kell ahhoz, hogy esélyt adjunk a futball felzárkóztatására.

Hogy a felzárkózás megvalósult-e, azt MLSZ-től szurkolóig, vezetőedzőktől játékosokig valószínűleg mindenki másképp gondolja. Egy biztos: a május 26-i döntést követően úgy tűnik, újra eljöhet a tizenkét csapatos élvonal időszaka.