Az 1964–1965-ös bajnoki idény végén immár hetedjére írták ki a Vásárvárosok Kupáját (VVK) a klubok közti második legrangosabb európai labdarúgó-küzdelemként. Annak ellenére, hogy ez a hatvanas évekre valóban csak a második (harmadik?) számú sorozat volt, a VVK-t írták ki először az öreg kontinensen 1955-ben, e mellé társult kicsivel később a ma BL-ként ismert Bajnokcsapatok Európa Kupája (szintén 1955) és a 16 éve megszűnt Kupagyőztesek Európa Kupája (1960), már az UEFA szervezésében – csak a történelmi hűség kedvéért.
Mindazonáltal az efféle sorozatok szervezőinek álma, hogy a mezőny minél kiegyenlítettebb legyen, hisz a szponzorok érdeke mindig is az volt, minél nagyobb területen legyen ismert az általuk a fogyasztókra tukmálni kívánt termék A VVK esetében ezzel a lebonyolító sokáig bajban is volt, hisz az 1955/58-as kiírást (igen, három évre húzták szét az első sorozatot) a Barcelona nyerte a London XI ellen – 6-0-ra győzött a Camp Nouban, 2-2-re végzett a Stamford Bridge-en –, ’60-ban szintén a Barca diadalmaskodott megint csak brit földön a Birminghammel szemben, két évre rá a Valencia ült a trónra – a Barcelonát elverve –, a sikerüket ráadásul megismételték ’63-ban, a Turia-partiakat pedig szintén spanyol alakulat (Real Zaragoza) taszította le a csúcsról. A kivételes év az 1960/61-es volt, amikor is a Birmingham Cityt az AS Roma gyűrte le két mérkőzésen. Tűkön ülhetett tehát az európai futballközvélemény, maradnak-e a „tutiban” a spanyol nagyok, vagy más is odaférhet a zsíros bödön mellé 1965-ben.
Az első fordulóban – mint erről a Fradi.hu beszámol – a csehszlovák ZJS Brnóval nézett szembe a Ferencváros. A brünniek az előző idényben bejutottak a legjobb nyolc közé, de az oda-visszavágós párviadal budapesti nyitányán 20 perc alatt kiderült, melyik csapat erősebb: Varga Zoltán és Albert Flórián is betalált, és bár további gólokat nem sikerült szerezni, kényelmesnek tűnő előnye birtokában a Fradinak még egy szoros brünni vereség is belefért. A párharc külön érdekessége, hogy egy hónappal később a magyar és a csehszlovák válogatott az olimpiai döntőben is összecsapott, Novák Dezső mindkét sikerből kivette a részét, Karel Lichtnegl pedig mindkét kudarc miatt búslakodhatott.