Az 1964–1965-ös bajnoki idény végén immár hetedjére írták ki a Vásárvárosok Kupáját (VVK) a klubok közti második legrangosabb európai labdarúgó-küzdelemként. Annak ellenére, hogy ez a hatvanas évekre valóban csak a második (harmadik?) számú sorozat volt, a VVK-t írták ki először az öreg kontinensen 1955-ben, e mellé társult kicsivel később a ma BL-ként ismert Bajnokcsapatok Európa Kupája (szintén 1955) és a 16 éve megszűnt Kupagyőztesek Európa Kupája (1960), már az UEFA szervezésében – csak a történelmi hűség kedvéért.
Mindazonáltal az efféle sorozatok szervezőinek álma, hogy a mezőny minél kiegyenlítettebb legyen, hisz a szponzorok érdeke mindig is az volt, minél nagyobb területen legyen ismert az általuk a fogyasztókra tukmálni kívánt termék A VVK esetében ezzel a lebonyolító sokáig bajban is volt, hisz az 1955/58-as kiírást (igen, három évre húzták szét az első sorozatot) a Barcelona nyerte a London XI ellen – 6-0-ra győzött a Camp Nouban, 2-2-re végzett a Stamford Bridge-en –, ’60-ban szintén a Barca diadalmaskodott megint csak brit földön a Birminghammel szemben, két évre rá a Valencia ült a trónra – a Barcelonát elverve –, a sikerüket ráadásul megismételték ’63-ban, a Turia-partiakat pedig szintén spanyol alakulat (Real Zaragoza) taszította le a csúcsról. A kivételes év az 1960/61-es volt, amikor is a Birmingham Cityt az AS Roma gyűrte le két mérkőzésen. Tűkön ülhetett tehát az európai futballközvélemény, maradnak-e a „tutiban” a spanyol nagyok, vagy más is odaférhet a zsíros bödön mellé 1965-ben.
Az első fordulóban – mint erről a Fradi.hu beszámol – a csehszlovák ZJS Brnóval nézett szembe a Ferencváros. A brünniek az előző idényben bejutottak a legjobb nyolc közé, de az oda-visszavágós párviadal budapesti nyitányán 20 perc alatt kiderült, melyik csapat erősebb: Varga Zoltán és Albert Flórián is betalált, és bár további gólokat nem sikerült szerezni, kényelmesnek tűnő előnye birtokában a Fradinak még egy szoros brünni vereség is belefért. A párharc külön érdekessége, hogy egy hónappal később a magyar és a csehszlovák válogatott az olimpiai döntőben is összecsapott, Novák Dezső mindkét sikerből kivette a részét, Karel Lichtnegl pedig mindkét kudarc miatt búslakodhatott.
A 48 csapatból a második fordulóra 24 maradt. A Fradit ugyanakkor megtépázta az olimpia, Novák Dezső és Varga Zoltán ezért nem állt rendelkezésre a Práter Stadionban a Wiener SC ellen. Csikorgott is a gépezet, odakint 1-0-s vereség lett a vége. Budapesten a Népstadionban mérkőztek meg a felek, immár Novákkal és Vargával – mindketten be is találtak, de a 2-1-es hazai siker után az akkori szabályok szerint várt még egy harmadik összecsapás a felekre, amit Albert Flórián duplájával a Ferencváros nyert, ezt tette a klub a családi karácsonyfa alá.
Szó volt korábban egy bizonyos AS Romáról, amely 1961-ben lökhette magasba a VVK-serleget. Nos, a Fradi a harmadik fordulóban Rómába látogatott, és noha Albert Flórián és Rákosi Gyula sem állt rendelkezésre, Rátkai László és Fenyvesi Máté találatai megdermesztették a Stadio Olimpico közönségét úgy, hogy a kilátogató tízezrek a mérkőzés végén a Fradi játékosait tapsolták meg. A 2-1-es római siker után idehaza már játszhatott Albert is, az ő góljával győzött a magyar csapat és verekedte be magát a negyeddöntőbe.
Mivel ekkor már csak hat csapat volt, két erőnyerőnek lennie kellett, ez pedig az Atlético Madrid és a Juventus volt – „természetesen” ekkor még két spanyol gárda is versenyben volt, a madridiakon kívül a Bilbao. Éppen őt sodorta az élet a Ferencváros útjába. A felek összecsapása megint igazi hárommeccses drámát hozott: nem tűnt nagyon masszívnak az itthoni 1-0-s siker, mert bár az idegenbeli visszavágón is vezetett a Fradi, a hajrára elfogyott az erő és a bírói támogatás is – a krónikáskönyvek több elmaradt tizenegyest is említenek. A spanyolok (pontosabban baszkok) 2-1-es sikere harmadik mérkőzést tett szükségessé, amit viszont már simán, 3-0-ra nyert a magyar együttes, Fenyvesi Máté volt a nyerőember.
Az elődöntőben jött a francia Strasbourgot 5-0-val kiejtő Manchester United, soraiban az 1964-es aranylabdás skót Denis Law-val és a későbbi díjazott George Besttel, valamint Bobby Charltonnal (legyünk igazságosak: a Fradiban is volt egy későbbi aranylabdás támadó ). Az Old Traffordon káprázatosan gólerős vörös ördögök azonban a Romához hasonlóan nem figyeltek oda az elején, Novák Dezső nagyon fontos gólt szerzett. Az odavágó ezt követően szinte végig a Manchester szája íze szerint alakult, hiszen Law-ék három gólt is bepakoltak a vendégkapuba, mígnem jött Rákosi Gyula, aki a reménykeltő 3-2-es végeredményt kialakította. A budapesti közönséget szintén halálra őrjítette a játékvezető, szintén több tizenegyest meg nem adva és Crerand Paddyvel együtt Orosz Pált is kiállítva, de egy alkalommal nem maradhatott néma a síp; Novák Dezső büntetős gólja pedig azt jelenthette, a sorozatban harmadszor is pótvizsgára kényszerül a Ferencváros – próbatételek azonban nem azért vannak az ember életében, hogy elbukjon rajtuk.
A Fradi pedig a Népstadionban elbírta a terhet: Karába János bombagóljára Fenyvesi Máté még rátett egyet – a hajrában az angolok pedig már csak szépíteni tudtak. Döntőben a Fradi – az Atléticót szintén három meccsen felülmúló Juventusszal együtt!
1965. június 23-án eljött a nagy nap – a Ferencváros idegenben, egy mérkőzésen durálta magát neki a végső győzelemnek, ugyanis lemondott a hazai mérkőzésről.
A Stadio Communaléban 25 ezer drukker várta, hogy realizálódjanak az esélyek, 1963-ban, ’64-ben és ’65-ben ugyanis olasz csapat szerezte meg a BEK-serleget – még úgy is, hogy nem lehetett a pályán az 1961-es aranylabdás Omar Enrique Sivori.
A találkozó a kapusok meccse volt, Géczi és Anzolin is tette a dolgát, a 74. percben viszont kihagyott az olasz védelem figyelme: Novák beadása Albert Flóriánnak volt magas, a hosszún érkező Fenyvesi Mátéra viszont senki nem figyelt, így ő szerezte a futballtörténelmi jelentőségű gólt. Fenyvesi tehát tiszteletbeli olasz szakos lett, Róma után Torinóban is eredményes volt.
A mérkőzés összefoglalója videón:
