Nem vagyunk rosszabbak a finneknél, sőt! Ha sokszor kesereghettünk is azon, hogy mindig az utolsó percben történt valami katasztrófa a magyar labdarúgó-válogatott mérkőzésein – gondoljunk csak a zárt kapus budapesti magyar–románra 2013-ból, amikor 2-1-es vezetésnél bődületes védelmi hibánkból egyenlített a 92. percben Chipciu Alexandru –, Finnország viszonylatában, hogy igazságosak legyünk, ki kell jelentenünk, mumusai vagyunk az ezer tó vidékének. Az 1998-as vb-selejtező-sorozat budapesti és helsinki meccsén „szerzett” gólunkat még unokáinknak is mesélni, mutogatni fogjuk, de túl sok sót más alkalommal sem ettek meg a finnek – már-már sajnálni is szoktuk őket ezért. Videós összeállításunkban megmutatjuk, hogyan alakult ki 15 mérkőzés során a 10 győzelem, 3 döntetlen és a 2 vereség, illetve a 44:11-es gólarány.
Nem sok szót érdemelnének a futballtörténelem első évtizedeiben lejátszott magyar–finnek és finn–magyarok, ha nem szeretnénk büszkélkedni, milyen eredményeket értünk el 1922 és 1955 között. Az első (barátságos) találkozónkra kevéssel az első világháború után került sor, és egy félidőnyi „etetés” (1-1) után Pataki Mihály vállára vette a csapatot, 19 perc alatt négyszer is beköszöntünk, 5-1 lett a vége ide. Egy évre rá ennél is nagyobbat altattak a meggypiros mezes magyarok, ezúttal az Üllői úti stadionban mintegy 20 ezer néző látta, amint Linna Aarne túljár Zsák Károly eszén a 37. percben – aztán jött a második játékrész, és megint egy tizenegyessel kezdődő góleső, 3-1-re győztünk.
1943-ban a Helsinki Olimpiai Stadion vendégei voltunk, és tízezren nézték tátott szájjal „nulladik” aranycsapatunk gáláját, Tóth Mátyás és Sárvári Ferenc egy félidő alatt lerendezték a mérkőzést, 3-0-s győzelemmel jöhettek haza Vághy Kálmán fiai. Az igazi Aranycsapat 1951-ben trancsírozta szét Finnországot, a 8 Megyeri úti gólból Hidegkuti Nándor hármat, Puskás Öcsi és Kocsis Sándor kettőt-kettőt vállalt – és megint volt köztük egy második félidős büntető. A mészárlást Puskásék ’52-ben is megismételték (1-6 Helsinkiben), de csak hogy ne érje őket váratlanul az 1955-ös, 9-1-es magyar siker. A „Száguldó Őrnagy” ezen a találkozón is eredményes volt, de egy félidőnyi játék után le kellett cserélni – az oldalán játszó Palotás Péter viszont 36 perc alatt klasszikus mesterhármasig jutott, a Puskás helyére álló Tichy Lajos pedig szintén szállított két találatot Sebes Gusztávnak.
Ekkor még senki nem tudta, de korszakhatárhoz érkezett a magyar labdarúgás, az Aranycsapat kisvártatva szétszéledt, a nagy gólarányú sikerek pedig ritkábbakká váltak – Finnország viszonylatában el is tűntek. Az is igaz persze, hogy tétre menő meccsért egészen 1978-ig várnunk kellett, Kovács Ferenc szövetségi kapitány tanítványai pedig ki is kaptak ezen a 1980-as Eb-re kvalifikáló összecsapáson (2-1 idegenben). 1979-ben aztán helyreállt a világ rendje, a kapufák debreceni meccsén Fekete László az első félidőben beállította a kétgólos különbséget, amit aztán meg is tartottunk a végéig. Az alábbi összefoglaló alapján jó hangulatú meccs volt, háromszor annyi néző előtt, mint ahányan legutóbb a litván meccsünkre látogattak ki a Loki-arénába
És jött a ’98-as franciaországi vb két selejtezője – ismert, ebben a ciklusban álltunk legközelebb nagy tornára kijutáshoz 1986 óta. A sorozatot Finnország ellen kezdtük egy 1-0-s győzelemmel, de elképesztő finn szerencsétlenkedés árán lőtte be Orosz Ferenc a három pontot érő találatot. A Liverpool későbbi ikonja, Sami Hyypiä fejelte el a labdát saját kapusa, Antti Niemi mellett gólt érően.
A sorozat legvégén kerültek újra tányérunkra a finnek, és egy pont kellett a pótselejtezős második helyért. A 63. percig tartottuk a 0-0-t, ekkor azonban Lipcseiék gólhátrányba kerültek – de csak azért, hogy a 91. percben 15 millió magyar ne tudja, kiről ment be a futballtörténelem egyik legviccesebb öngólja. A jegyzőkönyv végül a kapus Teuvo Moilanen öngóljaként őrizte meg a számunkra fontos találatot. (Az utolsó három labdába érő finn volt.)
Mivel a két válogatott évtizedek óta körülbelül hasonló játékerőt képvisel, a gyakori selejtezős „összesorsolódás” ellenére többször mérkőztünk egymással barátságos találkozókon. Így volt ez 2001-ben is, amikor az Üllői úti estén egy álmosító 0-0-ra jutottak egymással a felek – még sárga lapból is csak egy színezte a 90 percet –, a lelátón pedig alig ötezren foglaltak helyet az ingyenes kilátogatási lehetőség ellenére. Amit feljegyezhettünk a pozitív rubrikában, mindössze annyi volt, hogy nem tört meg a válogatott 12 meccses veretlenségi sorozata. Az alábbi videóban a nyilatkozatok körülbelül ugyanazt az izgalmi szintet hozzák, mint az összefoglaló.
Jött aztán az Egervári-korszak, amelynek első terminusában szintén szembe találtuk magunkat a finnekkel a 2012-es Eb-selejtezők során. Az első félidő ismerkedő jelenetsorait követően a második félidőben egyből betaláltunk, a frissen beállított Koman Vladimir ugratta ki aktuális gólfelelősünket, Szalai Ádámot, aki a feleslegesen kifutó Jussi Jääskeläinen eszén túljárva gurított az üresen maradt kapuba. A hajrában kiegyenlítettek a finnek – ekkor már a veterán Jari Litmanen is a pályán volt, csakúgy mint 1997-ben –, de hazai szempontból jött a dráma megint: az ítélet végrehajtója Elek Ákos felfutása után Dzsudzsák Balázs volt a 94. (!) percben, 2-1-re tudtunk nyerni idegenben.
Egy évvel később már nem volt tétje a budapesti visszavágónak, ennek megfelelően helyzetet is alig hozott. 0-0 lett a vége – ezzel csapták arcul a 30 ezer kilátogató drukkert.
Pintér Attila dicstelen kapitánykodási évére is jutott egy barátságos finn meccs, az esküdözések, összetartások ellenére azonban semmi nem látszott a válogatott felkészülésén, a végeredmény igencsak barátságtalan lett (1-2). Pedig Rudolf Gergely kezezős góljával még vezettünk is
A friss levegőként érkezett Dárdai Pál aztán egészen új szemléletet honosított meg – kevesebb hadoválással –, és a bukaresti bravúrdöntetlent egy feröeri sikerrel és az Üllői úti, finnek elleni küzdelmes diadallal fejelte meg 2014-ben – ahogy a veterán Gera Zoltán a győztes gólt az Eb-selejtező hajrájában, ezt persze Dárdai pontosan előre megjövendölte.
Versenyben vagyunk a sorozatban, és a továbbjutást érő második hely is látótávolságban marad, ha győzünk, ám reálisnak most talán a döntetlen tűnik, ami miatt még tarthatunk a görögöktől a csoportharmadik helyért folytatott küzdelemben.
De – és ezzel kezdtük – nem vagyunk rosszabbak a finneknél, akiknek tétmeccsen mumusa a magyar válogatott, maradjon is ez így!
A találkozó szombat este 6-kor kezdődik a Helsinki Olimpiai Stadionban. A mérkőzést végigkövetheti az MNO percről percre tudósításában!
