– Miért nincsenek többen? A magyar labdarúgás általános megítélése vagy a futballisták rossz önértékelése, esetleges pénzéhsége miatt?
– Mindig előjön a pénzéhség. Az emberek nagy többségében az a kép él, hogy például Dzsudzsák Balázs milyen sokat keres.
– Nem feltétlenül Dzsudzsákra gondoltam.
– Szóval, nem a magyar játékosok pénzéhségén múlik, inkább azokon a csapatokon, amelyek vinnék őket, de nem tudnak értük annyit fizetni, amennyit a magyar klubok szeretnének kapni. Így sok esetben lejárt szerződésű, ingyen megszerezhető futballistákat igazolnak a „drága” magyarok helyett. Emellett tudomásul kell venni, hogy Magyarországon is van két-három topklub, amely európai szinten fizeti a jó játékosokat, akik így nem akarnak mindenáron külföldre menni.
– Dzsudzsákot le tudta volna igazolni valamelyik magyar klub?
– Nem. Az átigazolási díjat sem tudta volna kifizetni. Viszont az egyik magyar klub jó fizetést tudott volna adni.
– Melyik?
– Csak tapogatózó megbeszélések voltak, nem hatalmaztak fel rá, hogy kiadjam őket.
– A négymillió lakosú Horvátország miért tud Real Madrid-szintű játékosokat nevelni? Mateo Kovacicért most fizettek 35 millió eurót.
– Vannak szerb és horvát barátaim, például a Győr korábbi sportigazgatója, Szasa Sztevanovics, akivel rengeteget beszélgettünk erről. Sokszor kértem, hogy mondja el, miben tudnak többet a szerbek vagy a horvátok. Ha valaki, hát Szasa tudhatja a választ, de ő is csak széttárja a karját. Több a továbbértékesíthető, piacképes játékosuk, egyebek között ezért nyereséges a klubok játékospolitikája. Az elmúlt pár évben a horvát élvonalból huszonöt futballista igazolt topligás csapathoz.
– Mi kell ahhoz, hogy a játékos eladható legyen?
– Gyorsaság, intelligencia, jó mentalitás, gólerősség.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!