Egy dolog volt közös a magyar játékosokban Belfastban

Az északír fővárosból jelentjük.

Guzmics gólja

Elek Ákos az első félidő közepén megsérült, a helyére az újonc Nagy Ádám állt be. A fiatal ferencvárosi kimondottan jól szállt be, erőssége volt a csapatnak: „Hazudnék, ha azt mondanám, nem féltem kicsit, amikor szóltak, be kell állnom, de a pályán nem volt idő ezzel foglalkozni. Ráadásul az egyik szemem sír, a másik nevet, és azt mondom, bár ne debütáltam volna, csak nyert volna a csapat. Nagy nap ez az életemben, hiszen válogatott lettem, ugyanakkor rendkívül csalódott is vagyok, mert kiengedtük a kezünkből a győzelmet.”

Észak-Írország egyenlítő gólja

Katasztrófa – ez volt az első szó, amely Bernd Storck szövetségi kapitány eszébe jutott, amikor az északírek a hosszabbításban kiegyenlítettek. „Nagyon mérges lettem, de nem a játékosokra. Ők nagyon jól tették a dolgukat a második félidőben. Korábban elmondtam, mennyi gonddal kellett megküzdenünk már a keret kialakításakor is, és ezúton is gratulálok a csapat minden tagjának, mert remekül teljesítettek. Az első félidőben idegesek voltunk, nem azt játszottuk, amit kellett volna, egész pontosan nem játszottuk a futballt. A második félidőre változtattunk a taktikán, és ezzel feljavultunk. Szerencsés góllal szereztünk vezetést, ami növelte az önbizalmunkat, és szörnyű érzés volt a hosszabbításban gólt kapni egy rögzített játékhelyzetből. Meg kell nyerni a Feröer szigetek elleni meccset, és akkor a görögökkel alighanem nagyon fontos mérkőzést játszunk majd.”