Északír–magyar: nem divat a döntetlen, jó meccs lesz

Belfastban játszik a magyar labdarúgó-válogatott, és előre néz: harcba száll az egyenes ági kijutást jelentő helyekért. Kérdés, mennyire reális az esélyünk.

Készülhetünk rá, hogy színvonalában jobb meccs lesz az északír–magyar, mint a tavaszi magyar–görög (0-0) és a pénteki magyar–román (0-0) együttvéve. Erre az is biztosíték, hogy a 2016-os Eb selejtezősorozatának F csoportjában valahogy nem szoktak kamuzni szövetségi kapitányok, és most mind Michael O’Neill, mind Bernd Storck győzelmi szándékkal küldi pályára csapatát.

Említett itthoni két mérkőzésünk előtt gyakorlatilag készpénznek vehettük, hogy döntetlen fog születni – a felháborítóan gyatra görög kilencven perc után Dárdai Pál akkori kapitány még kapott is egy-két, a látottak alapján talán jogos kérdést az újságíróktól, és annak rendje és módja szerint ki is akadt rajta –, ám Észak-Írország a csoport éllovasaként összesen három pontra van attól, hogy Eb-n szerepeljen, és miért ne lenne nagy az önbizalma, ha eddig csak Románia ellen veszített pontot? A mi helyzetünk kicsit más, hiszen miután Pintér Attila a sorozat elején „mínusz három” ponttal adta át a stafétát, ki kellett jelölnünk egy-két olyan meccset, ahol bravúrra van szükség a versenyben maradáshoz. Az egyik aztán Dárdai debütáló meccse lett Bukarestben (1-1), azóta viszont csak a kötelezőt és a biztosat hozza a válogatott, várat tehát magára a másik bravúr. Hogy okos edzői spekuláció eredménye volt-e ennek Belfastra maradnia, igencsak kérdéses. Mondjuk ki, a hazai görög és a kinti északír mérkőzés közül nem biztos, hogy utóbbin reálisabb a három pontot megcélozni, főként úgy, hogy a görögöket mostanság csak egy átázott papírcsákó nem veri meg – a magyar válogatotton kívül. A táblázatot pedig látjuk (Magyarázat: a harmadik hely pótselejtezőt ér, ám a legjobb csoportharmadik egyenesen kijut a franciaországi Eb-re.)

Márpedig Bernd Storck ezt tette: azok után, hogy Dárdai Pál szerint elég volt hozni az ikszeket a hellének ellen, harmadik helynél pedig már aligha leszünk rosszabbak, vasárnap este újságírók előtt Belfastban kijelentette: győzni utazott oda a magyar nemzeti csapattal. Ha pedig ő mint Dárdai Pál barátja és – hallgatólagosan – kijelölt utódja ezt mondja, az ellenfél pedig láthatóan igen éhes, bizakodhatunk, hogy nem kell gólok nélkül végigülnünk újabb kilencven percet.

Ezen a bizonyos tájékoztatón egyvalamiben tévedhetett, illetve zavarórepülést hajthatott végre – mint tette ezt a román meccs előtt, amikor gyakorlatilag azt mondta, Elek Ákos és Juhász Roland várhatóan nem játszik, aztán mindketten ott voltak a kezdőben –, jelesül hogy Észak-Írország erősebb Romániánál. Szerencsére a két éllovas már lejátszotta egymás elleni találkozóit, keleti szomszédunk pedig 4:1 arányban kerekedett felül a szerzett pontok tekintetében.

És akkor tekintsünk néhány sor erejéig a nem is olyan távoli múltba, abból legalább meríthetünk erőt. A két ország eddigi öt mérkőzése során négyszer nyertünk, egyszer kikaptunk, ez utóbbi volt az a bizonyos „tolódós” Pintér-meccs tavaly ősszel (1-2). Belfastban azonban három találkozóból hármat nyertünk, nem is túl rég.

A belfasti találkozónak úgy vágnak neki a felek, hogy Észak-Írország a selejtezősorozatban otthon nem kapott ki (2 győzelem, 1 döntetlen), hazánk nemzeti csapata viszont idegenben bír ugyanilyen mérleggel. Előrefelé ugyanakkor – főként Kyle Lafferty révén – hihetetlenül hatékonyak az északírek, így belefér nekik, hogy ugyanannyi gólt kaptak eddig (5), mint amennyit a négy ponttal mögöttük kullogó Magyarország eddig összerugdosott.

Szó volt már Gera Zoltánról, aki most is főszereplő lehet: még jó, hogy visszatérhet eltiltásából, hiszen a középpálya közepéről Tőzsér Dániel kidőlt, Elek Ákos pedig nem teljesen egészséges, ráadásul a román meccset látva talán leginkább egy támadó szellemű középpályás hiányzott a gépezetből – persze a góllövő csatáron kívül. A veterán Gera három északírrel is egy csapatban játszott angliai légióskodása során: Gareth McAuley a West Bromwich Albionban 2011 és 2014 között, Chris Baird a Fulhamben 2008 és 2011 között, Chris Brunt pedig szintén a West Bromban, 2007–08-ban, valamint 2011 és 2014 között volt csapattársa. Király Gábornak szintén nem idegen a mostani ellenfél, ő Steven Davisszel és Aaron Hughesszal futballozott együtt az Aston Villában 2006–07-ben. A csapat egészét viszont jól ismerjük a tavaly őszi odavágóról, ami alapján nem árt a szerénység.

Az ő tapasztalatukra szükség lesz, valamint – Bernd Storck szavai alapján – Kyle Lafferty eltüntetésére. A találkozó kérdése az, hogy marad-e még tétje az egyenes ági kijutás szempontjából utolsó két csoportmeccsünknek Feröer (otthon) és Görögország (idegenben) ellen. Illetve az még, hogy jól lett-e kiválasztva bravúrmeccsnek a belfasti