„Akár a korábbi vébé- vagy Eb-selejtezőn, a harmadik helyet tudta elérni a magyar válogatott. Nagyon úgy néz ki, hogy ennek a generációnak, ha jó állapotban van, és a játékosok jó formában vannak, akkor a harmadik hely az, ami elérhető. Erre készítettük fel őket az elmúlt húsz-harminc évben – értékelte a csoportkörbeli helyezést Egervári Sándor a Sport TV Mai helyzet című műsorában, amit a FourFourTwo foglalt össze. Szerinte viszont jelentős nehézség volt az ő idejében, hogy csak a második hely jelenthetett volna világversenyen való megjelenést. – Nekünk ilyen óvatos célkitűzésünk nem lehetett, hiszen az nem jelentett volna előrelépést – vélekedett a harmadik helyes célról Egervári.
Bernd Storckról úgy beszél: megosztó személyiség, Dárdai Pál viszont integráló volt, ami szintén jelentős különbség.
– Egy csapatjátékot, egy közösséget felépíteni sokkal inkább az integráló személyiségek tudnak, és nem azok, akik megosztóak. Nagyon sok információ jön, hiszen szűk világ a miénk, nyilván nem közvetlen, hanem közvetett módon. Nagyon nagy hiányosságokra derült fény rengeteg változtatással, amit akár az utánpótlás terén követett el az új szövetségi kapitány. Vagy most legutóbb egy döbbenetes dolog: azt a stábot, amely a játékosok számára nagyon fontos volt, hiszen ők azok, akik tudtak kommunikálni, ők azok, akik elsősorban segíteni tudtak ezeknek a játékosoknak, akik legjobban ismerték a magyar mezőnyt, éppen most, egy nagyon fontos időszak előtt elbocsájtják – mondta. Szakmailag nem tudja megerősíteni, hogy Storck helyes döntéseket hoz, nyilván az eredmény majd meggyőzheti őket. – Az előjelek, a szakmai vélemények alapján így azért számunkra nem kedvezően alakulnak – fogalmazott a válogatott stábjának átalakításáról.
Majd arról beszélt, mire lehet elég néhány nap az új stábnak.
– Az új edző, aki beérkezett ebbe a stábba, bármennyire is világklasszis futballista volt, nem ismerheti őket még annyira. Bármi újat próbálnának megvalósítani, vagy törekednek arra ebben a néhány napban, nincs idő arra, hogy a játékosok ezt felvegyék. Én nem hiszek abban, hogy egyik hétről a másik hétre egy alapvetően más játékot tudnak kialakítani egy válogatott játékos számára.
Egervári tart tőle, hogy ez most nem volt helyes lépés.
– Tudnék mondani jó néhányat, amit én másképp ítéltem meg, de nyilván nem vagyok a helyszínen, nem ismerem a törekvéseit és a munkáját, tehát megítélni az ő munkásságát nem szeretném. De hogy ez az álmoskönyv szerint nem egy helyes döntés, az utolsó két-három hétben változtatni, és a játékosoknak új arccal, új elképzeléssel szembetalálni magukat akkor, amikor nagyjából jó mederben folytak a dolgok. Hiszen a harmadik helyezett csapat mindenféleképpen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, még akkor is, ha ez a Pali idejében lényegesen jobb csapatteljesítményt és eredményességet hozott.
Az állandóságnak és a kiszámíthatóságnak szerinte nagy jelentősége van, de reagált arra is, hogy a változásnak néha pozitív hatása van a futballban.
– Igen, de a Paliék által megfogalmazott cél megvan, tehát itt nem egy kiesésre álló, reménytelen helyzetben lévő csapathoz hozunk egy új edzőt, és akkor egyik pillanatról a másikra varázsütésre működik jobban egy csapat játéka. Itt most nem erről volt szó, ez egy működő, jól bejáratott gépezet, hellyel-közzel a maximumot hozta ki magából az összes játékosunk, kivéve, akkor, amikor kevés mérkőzést játszottak Dzsudzsákék vagy Stieberék.
Az esélyekről is ejtett szót.
– Ennek a változásnak a következtében sajnos én tartok tőle, hogy nem tudom az ötven százalékot adni most így a magyar csapatnak. És ez nem elsősorban a játékosokban való megingásom következménye, hanem szerintem a kapkodásnak tudható be ez a váltás. Egyszerűen szakmailag ez megmagyarázhatatlan ilyen rövid távon.
