– Jobbak voltunk csütörtökön, mint a norvégok?
– Nehéz mérkőzés volt, csapatként szervezettebben léptünk fel, igaz, a norvégok többször helyzetbe kerültek, egyszer még a kapufát is eltalálták. A lényeg a győzelem. Az északírek elleni meccs után csalódottak voltunk, egyszerűen nem tudtuk felfogni, hogy miért mindig velünk történik ekkora balszerencse. A norvégok ellen visszakaptuk a sorstól azt, amit Belfastban az utolsó pillanatban elvett tőlünk. Célegyenesbe fordultunk: az i már megvan, vasárnap kell rá feltennünk a pontot.
– Egy hatalmas gólhelyzete volt. Sajnos nem úgy sikerült a befejezés.
– Idegesítő Egy becsúszó védő eltalálta a lábamat, hozzáteszem: szándékosan nem akartam elesni, mert az újabb sárga miatt ki kellett volna hagynom a visszavágót. Nagy nehézségek árán továbbmentem, megcéloztam a hosszú sarkot, de védett a kapus.
– Mire számít a vasárnapi visszavágón?
Meg kell őriznünk az Oslóban megszerzett előnyt. A visszavágó is nagyon nehéz lesz, a norvégok mindent egy lapra tesznek majd fel. Nekünk győzelemre kell játszanunk, akkor követjük el a legnagyobb hibát, ha visszaállunk védekezni és arra várunk, hogy ők hibázzanak. Gólra kell játszanunk. Oslóban az első tíz perc nem volt tökéletes, fejlődnünk kell.
– De volt egy Kleinheisler!
– Nagyon ügyes játékos, gratulálok a góljához. Ahhoz képest, hogy hosszú hónapok óta nem játszott, csütörtök este fantasztikusan futballozott és szenzációs gólt szerzett.
– Kicsit dühösnek tűnt a lecserélése után.
– Sajnos Oslóban Gera Zoli „sárgázta ki” magát a visszavágóra, csütörtökön Juhász Roli hagyta ki az oslói pótselejtezőt. Én folyamatosan két sárga lappal játszottam a meccseket, a hasonló eltiltásoktól próbálta megóvni a kapitány a csapatot. A válogatott érdekében döntött úgy, hogy lecserél. Észlelte, hogy 1-0-s vezetésünk után valahogy le kell zárni a bal oldalt, mert a norvég jobbhátvéd gyakran jött előre.
– A maroknyi magyar tábor gyakran elnémította a norvég közönséget. Mit éreztek a magyar szurkolók támogatásából?
Nagyszerű érzés, hogy Bukarestbe, Belfastba, és Oslóba is elkísértek bennünket a szurkolóink. Fantasztikus érezni a szeretetüket. Nemcsak nekünk, hanem nekik is, sőt, az egész országnak felemelő érzés volt, hogy pótselejtezőt játszottunk. És amikor a lefújás után már az öltözőben azt hallottuk, hogy visszahívnak a pályára, persze, hogy kimentünk. Ez a legkevesebb, amit megtehettünk. A legtöbb az lenne, ha továbbjutnánk és ott lennénk jövő nyáron az Eb-n.
