Beteljesült álom: 44 év után újra foci-Eb-n!

Magyarország a pótselejtező során Norvégián keresztül kettős győzelemmel lépett be az Európa-bajnokság kapuján.

Az utolsó 15 percben a norvégok már mintha kissé hitehagyottá váltak volna, a mérkőzés és a párharc pedig a 83. percben Henriksen szöglet utáni öngóljával végleg eldőlt. Nem sokkal később éppen Henriksen még szépített, de ez már nem befolyásolta a továbbjutást.

A mérkőzés videós összefoglalója ITT.

Jó leírni, hogy már a múlt része: a magyar labdarúgó-válogatott 1986 óta nem vett részt világeseményen, kontinensviadalon utoljára 1972-ben volt. Irapuato óta Irányította a válogatottat – persze a magyar edzők mellett – holland (Erwin Koeman) és német tréner (Lothar Matthäus) is, de az eredmény minden esetben ugyanaz volt: kudarc. A Magyar Labdarúgó Szövetség próbálta megtalálni a helyes utat, és rengeteg, labdarúgást segítő elemet emelt be a rendszerbe:

Még lehetne folytatni a sort, de az egyértelmű, hogy a változtatások nem lendítettek nagyot a honi futball szekerén. Ezt támasztja alá a válogatott statisztikája is: 1986 óta a különböző világeseményeken való részvételért harcoló nemzeti tizenegy csak az utóbbi években teljesített csoportjában 50 százalékos mérleg felett a megszerezhető pontok arányában – a legjobb, 63 százalék feletti eredményt a 2012-es Eb-kvalifikációk során Egervári Sándorral érte el a válogatott.

Ezzel együtt, hiába stabilizálta magát a válogatott az európai középmezőny alján-közepén, ez nem társult eredménnyel. Az igazi remény akkor csillant fel a szurkolók, a vezetők és minden labdarúgást szerető szemében, amikor az UEFA 2008. szeptember 25-én döntött arról, hogy 2016-os kontinensviadalra már huszonnégy csapat kvalifikálhatja magát.

Az Észak-Írországtól elszenvedett vereség után, október 11-én Bukarestben egy szervezett csapat lépett pályára, amely Dzsudzsák Balázs találatának köszönhetően 1972 után újra gólt lőtt Romániában, és egy ponttal távozott.

Október 14-én hoztuk a kötelezőt, egy szerény, de annál fontosabb győzelmet Feröer otthonában. És még a tavalyi év végén, karácsony előtt kaptunk egy kis drámát a nyakunkba. Persze mindezt jó értelemben véve, ugyanis november 14-én Gera Zoltán utolsó percekben szerzett fejesével vertük itthon Finnországot.

Idén március 29-én volt talán Dárdai legvitatottabb mérkőzése, Görögország ellen. A találkozó után több újságíró is úgy vélekedett, hogy egy nyerhető mérkőzésen szereztünk egy pontot. Majd júniusban, Finnországban újra jött a dráma. Dárdai utolsó mérkőzésén Stieber Zoltán lövése hozta el az eufóriát és az egygólos győzelmet az északi csapat ellen.

A Hertha BSC azonban ezután visszarendelte  az ország által már-már istenként tisztelt szakembert Berlinbe, az MLSZ pedig úgy döntött, a megüresedett székbe – Dárdai ajánlásával – Bernd Strockot, az U21-es válogatott szövetségi kapitányát, az MLSZ stratégiai főnökét ülteti le. A német trénernek az előző sikerek miatt nem volt könnyű dolga, hogy megkedveltesse magát, mindenesetre a szigorú tekintetű kapitány megtette a tőle telhetőt:

Mikor már úgy tűnt legjobb csoport harmadikként utazhat a csapat Franciaországba, jöttek a törökök és a kazahok, és közbeszóltak. Előbbi együttes Selcuk Inan góljával, emberhátrányban megverte az addig parádézó (Hollandiát oda-vissza verő) Izlandot, utóbbi tizenegy pedig addigi se kép, se hang játéka után, idegenben múlta felül a letteket. Az eredmények szerencsétlen alakulása miatt nem Magyarország, hanem Törökország jutott ki egyenes ágon az Európa-bajnokságra.

Jöhetett tehát a pótselejtező Norvégiával. Az első mérkőzésre Oslóban került sor, ahol meglepetésre a felnőtt válogatottban debütáló Kleinheisler László góljával megszereztük a győzelmet. A norvég döbbenet után jöhetett a visszavágó a Groupama Arénában. S elértük tehát az áhított célt: a magyar válogatott negyvennégy év után újra Európa-bajnokságon játszhat 2016-ban.

Szép volt, fiúk! Egy generációt tettetek boldoggá!