Bernd Storck nem vár bocsánatkérést

A szövetségi kapitánytól több újság is bocsánatot kért, ő mégis örül, hogy nem olvasta az összes lapot.

– Már a huszadik helyen áll a világranglistán a magyar válogatott. Ez a legelőkelőbb helyezésünk, amióta létezik a FIFA-világranglista. Egy döntetlen meglepetés volna az Eb-n a 25. helyen álló Franciaország ellen?
– Végtelen örömmel tölt el a jelenlegi állapot, de nyilván ez az állás nem kizárólag az én munkámat minősíti. Egy folyamat indult el a magyar futballban, Dárdai Pál szerepvállalásával kezdődtek a reformok, én pedig folytattam az ő munkáját, a pozitív szemléletet erősítettem. A Magyar Labdarúgó-szövetség új irányt szabott, felismerte, hogy határozott lépésekre van szükség ahhoz, hogy a labdarúgás felzárkózzon a nemzetközi szinthez. A válogatott fejlődése azt mutatja, a szövetség jó döntést hozott, és fontos lenne, hogy a klubok is rátaláljanak a helyes útra. Megérdemeltük a mostani előkelő helyet a világranglistán, de ez csak egy pillanatkép, semmi több. Örülünk, egy pillanatra számot vetünk az eddig elvégzett munkáról, de továbbra is a munka és a fejlődés a lényeg.

– Érdemes komolyan vennünk, hogy megelőztük Franciaországot, Oroszországot, Svédországot és Ukrajnát?
– A többiekkel ne foglalkozzunk! A mostani huszadik helyünk nyilván nem biztosíték arra, hogy ezután minden mérkőzést megnyerünk. Ám az MLSZ igenis tekintse ezt pozitív jelnek, miként azt is, hogy jól játszottunk a legutóbbi mérkőzéseken. Ebben az évben jó eredményeket értünk el olyan csapatok ellen, amelyeket előrébb rangsorolták korábban, mint a magyar válogatottat, de nem szabad hátra dőlnünk, továbbra is keményen kell dolgoznunk.

A huszadik helyünk semmi garanciát nem jelent a jövőre nézve. Szóval, dolgozunk tovább. A klubok követhetik a válogatott példáját, mert a játékosok igenis versenyképesek nemzetközi szinten.

– Ugye, nem a korai nemzetközi búcsúkra gondol?
– A jövőre gondoltam. A klubok láthatták a válogatott mérkőzésein, hogy vannak nemzetközi szinten is versenyképes magyar labdarúgók, akár a magyar bajnokságban is. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a folyamatos, kitartó, kemény munkában hiszek. Ha a klubokban is hasonló intenzitású munka folyik, akkor a játékosok még bátrabban, nagyobb önbizalommal várják majd a nemzetközi megméretést az Európa-ligában, sőt, a Bajnokok Ligájában is. Természetesen kell a szerencse is, de hinni kell benne, és akkor valóra válnak az álmok. Vannak jó magyar játékosok, de keményen meg kell dolgozniuk a sikerért.

– Rendszeresen hangsúlyozza, hogy a fizikális felkészítés alapvetően fontos, és folyamatos mérésnek vetette alá a játékosait. Laktát-szintet, aerob és anaerob szinteket mért a norvégok elleni pótselejtezők előtt. Ezt sokan nem értették.
– Tudnom kellett, hogyan hozhatom fel egy magasabb szintre a játékosokat. Ha ezzel nem vagyok tisztában, és csak az edzésmunkát végzik el, akkor fogalmam sincs, miként tervezzem meg a felkészítésüket. Akkor csak azt tudom, hogy mivel a különböző klubokból eltérő edzettségi állapotban érkeztek a játékosok, nem lehet azonos az edzettségi szintjük. Ha minden játékossal ugyanazt a munkát végeztetem el, akkor felborul az egyensúly, és megmaradnak az edzettségi állapotban jelentkező különbségek. A szintek kiegyenlítése miatt volt szükségünk a részletes állapotfelmérésekre. Ez is fontos része a felkészülésnek, amit bizony meg kell tanulnunk. Nyitottnak kell lennünk az újra, illetve ez nem is annyira különleges, Németországban évek óta része a felkészülésnek.

A magyar edzők egy része kétkedve fogadta az elképzelést, hogy mi szükség van a labda nélküli futásra. Pedig ez nagyon fontos, a fizikális felkészítés szerves része. Tudnom kellett, hogy fejleszthessem a csapat állóképességét.

– Keményen kritizálták a személyi döntéseit a Norvégia elleni pótselejtező előtt, de Kleinheisler Lászlótól Priskin Tamásig minden húzása bejött. Bocsánatot kértek a kritikusai?
– Sokan igen De megmondom őszintén, boldog vagyok, hogy nem olvastam el mindent a sajtóban.

– A magyar edzők is megkövették?
– Inkább az újságok Az egyik bulvárlap tételesen felsorolta a korábban ellenem felhozott kritikákat, és mellé tette a cáfolatot. „Köszönjük, Bernd Storck!” volt a cikk címe, aztán elnézést kérünk ezért meg ezért Kaptam e-maileket és a Facebookon is tételesen önkritikus hozzászólásokat. A pótselejtező előtt beszéltem Csányi Sándorral, az MLSZ elnökével, aki a teljes támogatásáról biztosított. Jelezte, hogy nyugodtan mehetek a saját fejem után. Lehet, hogy ez új stílus, a magyar edzők inkább a biztonságra törekednek, én más karakter vagyok. Más a mentalitásom, de mindig is abban hittem, hogy a saját elképzeléseimet kell megvalósítanom ahhoz, hogy sikeres legyen a válogatott.

– Kleinheisler László története tipikus magyar sztori? Nem hosszabbítja meg a szerződését, a klubja bünteti, nem játszhat, ön mégis meghívja a válogatottba, sőt, berakja a kezdőcsapatba. Majd Kleinheisler győztes gólt lő a pótselejtezőn. Látott már ilyet?
– Nem nagyon. Németországban nem jellemző, hogy valaki nem hosszabbítja meg a szerződését, és utána nem engedik játszani, ez szokatlan és szerencsétlen dolog. Lászlót meghívtuk a válogatott összetartására, részt vett az edzéseken, de előfordult, hogy nem FIFA-játéknapon nem engedte el őt a klubja. Ezért nem voltam boldog, ennek ellenére a pótselejtező előtt adtam neki egy esélyt. Amikor először láttam futballozni a Puskás Akadémia csapatában, nagyon megtetszett a játéka. Persze többen mondták, hogy taktikailag nem elég fegyelmezett, de láttam benne fantáziát. Szóval, beszéltem Lászlóval, közöltem vele, hogy meghívom a keretbe, de azt is megmondtam neki, hogy írja alá a szerződését, különben nem fog játszani a Videotonban, gondoljon a jövőjére. László kicsit olyan, mint én, megy a saját feje után. Azt válaszolta nekem, annyi rossz tapasztalata volt az utóbbi időben, hogy esze ágában sincs meghosszabbítani a szerződését. Engedjem, hadd döntsön ő maga a saját jövőjéről. Gondolhatja, hogy micsoda pillanat volt, amikor mindezek után, meghívtam a keretbe Volt néhány napunk arra, hogy összecsiszolódjon a többiekkel. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan megtalálta a közös hangot a csapattársaival. Nyitott volt, vevő az újra, nem érdekelte, hogy milyen poszton, csak az foglalkoztatta, hogy játsszon. Kedvelem őt, egyenes embernek tartom. A többiek is látták rajta, hogy közéjük akar tartozni.

Egyébként Király Gábor is nehéz helyzetben volt a görögök vagy korábban az északírek elleni meccs után. Több kritikát kapott, beszéltem vele is, tudtuk, hogy valamit változtatni kell. Holger Gehrke kapusedzővel fantasztikus munkát végzett, még soha nem láttam olyan keményen dolgozni, mint a norvégok elleni felkészülési időszakban.

– A segítője, Andy Möller mesélt egy kedves történetet. A pótselejtező előtt éjjel kettőkor bekopogott a szobájába, mert eszébe jutott egy taktikai újítás. Igaz?
– Igen, érdekes ötlet volt. Kőkemény időszakot éltünk, a meccs előtti hetekben minden nap számba vettük az összes lehetséges taktikai megoldást. Tudtuk, hogy több nemzetközi színtéren bizonyított norvég játékos van, mint ahány magyar, de meg kellett találnunk azt a megoldást, amivel legyőzhettük őket. Becsuktam a szememet, ébren álmodtam, minden percemet ez töltötte ki, nem akartam vesztegetni az időt. Reggel felkeltem, a konditeremben kezdtem a napot, ott is folyamatosan agyaltam, alig pihentem, szinte nem is aludtam. Egyszerűen nem akartam veszíteni, ötleteltem, ezért is kopogtam be Möllerhez éjszakánként, ha bármi eszembe jutott.

– Milyen gyakran látja a családját? Futballfüggőként talán nem olyan gyakran.
– Van velük egy megállapodásom: heti kétszer repülnek ide hozzám. A gyerekek Németországban járnak iskolába, nem akarom őket kivenni onnan. Amikor az Olimpiakosznál végzett munkám után hazatértünk Görögországból, a lányom szinte csak angolul beszélt, mert Pireuszban speciális angol nyelvű iskolába járt. Ma már minden rendben, Berlinben kiváló helyen tanul, nem volna jó, ha kivennénk az iskolából. Ráadásul a futballban soha nem lehet tudni, mi fog történni. Az Eb után lejár a szerződésem, sportigazgatóként elvileg tovább maradhatok, de megtanultam, hogy a futballban mindig csak a holnap számít.

– Mi az, ami kikapcsolja?
– Szeretek teniszezni, Roger Federer a kedvencem, nagyon fair játékos, és a személyisége is meggyőző.
Motorsport-rajongó vagyok, egy Ducatival megyek, ha van időm. De mostanában nincs, marad a tenisz, és egy kis konditerem.

– Létezik álomsorsolás az Eb-re?
– Nem! Legyünk boldogok, hogy ott lehetünk a franciaországi tornán.

– Észak-Írországot többen akarják a csoportunkba. Nem létezik, hogy ne győznénk le őket!
– Én minden résztvevő válogatottat tisztelek, nyilván Németország, Franciaország vagy Spanyolország ellen nem szeretnék játszani. Különösen a németek ellen nem...

– Kazahsztáni kapitányként meccselt a németek ellen.
– És nem volt egyszerű! Speciális, nehéz helyzetbe nem akarok kerülni. A többi ország jöhet, meglátjuk, mit hoz a sorsolás. Nem elégszünk meg a kijutással, az Európa-bajnokságon is a saját játékunkat akarjuk játszani.

Ki kell hoznunk magunkból a maximumot. Nem akarom nyomás alá helyezni a csapatot, de jól akarunk szerepelni az Eb-n, ez nem is lehet kérdés. Ez az én kívánságom! Azt a szervezett játékot kell folytatnunk, amelyet Norvégia ellen mutattunk.

– A terrorizmus hatással lehet az Európa-bajnokságra?
– Az elsődleges szempont a biztonság, és ezt a nyitómeccstől a torna végéig nem téveszthetjük szem elől. Mindannyian veszélyben lehetünk, garantálni kell a résztvevő huszonöt csapat és valamennyi szurkoló biztonságát. Nincs könnyű helyzetben az UEFA és az Eb szervezője. Nem tudhatjuk, mi fog történni, csak azt reméljük, hogy minden rendben lesz. Az edzőtáborban, a szálláson, a mérkőzéseken is elvileg bármi előfordulhat. Hatalmas logisztikai feladatot jelent a szervezőknek, hogy biztosítsák a rendet.

– Vajon megkapja ugyanazt a támogatást a szövetség részéről, mint a pótselejtező előtt, és lesz lehetősége összetartásokat szervezni az Eb-t megelőzően?
– Folyamatosan egyeztetünk az NB I-es klubokkal, és meg fogunk állapodni, ebben biztos vagyok. Ez a magyar labdarúgás érdeke.

– Nem Bernd Storck lenne, ha karácsony előtt nem szervezne közös gyakorlást.
– Ehhez ragaszkodtam. A felnőtt válogatott tagjait és a jövőben bevethető játékosokat hívom meg, akik három, négy vagy öt év múlva kaphatnak majd komolyabb szerepet. December 13-tól 16-ig lesz a közös gyakorlás. A 2009-ben U20-as vb-bronzérmet nyert csapat néhány tagja és az elmúlt két-három év U21-es válogatott játékosai közül is válogatok. Megadom nekik az esélyt, nem szabad elfelejtenünk őket. Természetesen Andy Möller és Holger Gerhke is látja majd valamennyiüket. Még az is lehet, hogy páran feltűnnek majd a következő kerethirdetésnél. Ki tudja...