Ugyanazért ölik a pénzt a fociba Kínában, mint nálunk

Szakértőnk szerint folytatódik a kínaiak átigazolási piacon bemutatott ámokfutása.

A kínai foci pénzügyi háttere meglehetősen homályos, a Manchester Cityben tulajdonrészt szerzett China Media Capital például kvázi kormányzati cég, amelyben a párt régi katonáinak vannak érdekeltségei. „Államtól nagyon távol álló cégek amúgy sincsenek Kínában” – jelezte Salát Gergely, aki szerint elég homályosak a kínai tulajdonjogi viszonyok. Vannak nagyvállalatok, amelyek formálisan nem állami tulajdonúak, piaci logika szerint magáncégként működnek, de az államhoz ezer szállal kötődnek. „Ezek a félig-meddig magáncégek tesznek pénzt a fociba” – közölte Salát, aki ennek egyik okaként azt emelte ki, hogy mivel az állami vezetőknek fontos a foci, a magánbefektetők is fontosnak érzik, hogy pénzt pumpáljanak bele. Hozzátette:

„Nyilván egy magáncégnek a vezetője a foci révén próbál megfelelni az állami elvárásoknak, hogy aztán adott esetben egy állami földterületet privatizáló tenderen előnyt élvezzen, vagy egyszerűen csak politikusokkal bratyizhasson. Ez nekünk is ismerős lehet, a Videoton páholyában sem véletlenül azok ülnek, akik.”

„Ha a kínai első számú vezető szereti a futballt ( ), nyilvánvaló, hogy gazdag emberek, oligarchák a politika és a gazdaság összefonódása miatt szívesen nyúlnak a zsebükbe” – mondta múlt héten a DigiSport V-közép című műsorában Benda László külpolitikai újságíró. Szerinte jókor jó helyen fektettek a labdarúgásba a gazdag kínai mágnások. „Kínában kapitalisták építik a kommunizmust vagy fordítva kommunisták építik a kapitalizmust, de egy szabadpiaci gazdaság van, és ebben üzletet látnak” – tette hozzá Benda, aki szerint Kína világhatalmi pozíciókra való törése is indokolja a futballboomot.

Persze a foci jó üzlet is Salát szerint, aki a tévébevételeket hozta fel példaként. Tavaly 9 millió dollárt kaptak összesen a csapatok, ám idén a már említett China Media Capital jóval komolyabb ajánlatot tett, mint az állami CCTV. A következő öt évre 8 milliárd jüan (1,25 milliárd dollár) lesz a közvetítési díj, ez évente 250 millió dollár, azaz egy klub évente 15-16 millió dollárral lesz gazdagabb. Igaz, ez még mindig tizedannyi, mint az angol Premier League évi 2,5 milliárd dolláros tévébevétele. Ráadásul a különféle bajnokságok megnyeréséért begyűjthető pénzdíjak is elmaradnak az európai szinttől.

A kínai foci térnyerése nemcsak az átigazolási piacon érződött, az utóbbi években európai csapatokban vettek kisebb-nagyobb részesedéseket. Így részben kínai kézben van a holland ADO Den Haag, a francia Sochaux, a cseh Slavia Praha, a spanyol Espanyol is. Két topcsapatba is beférkőztek Hszi Csin-ping „ügynökei”: Wang Xianlin, Kína leggazdagabb embere húsz százalék részesedést vett a spanyol Atlético Madridban, míg az államhoz közel álló médiavállalat, a China Media Capital 13 százalékra tett szert az angol Manchester Cityben. Ez volt az a csapat egyébként, ahová ellátogatott Hszi Csin-ping tavaly októberi nagy-britanniai útján.

.@aguerosergiokun: "Thank you for the selfie, President Xi" 感谢能与您自拍，习主席！#CFAStateVisit pic.twitter.com/4du2zIaacY

Ráadásul az átigazolási piaci aktivitást is egy cégbe való befektetés magyarázhatja: a kínaiak ugyanis nemrég bevásárolták magukat a Gestifutébe, amely a transzferpiac császárának, a DJ-ből és nightclubtulajdonosból lett játékosügynöknek, Jorge Mendesnek az ügyeit intézi.

Tavaly novemberben Sanghajban emlékeztek meg egy, a konzulátus által szervezett konferencián a magyar–kínai futballkapcsolatok kezdetéről. Hatvan éve a kínai labdarúgó-válogatott Magyarországon edzett Puskás Ferencékkel, ráadásul a csapat első külföldi szövetségi kapitánya is magyar volt Ember József személyében. A konferencián részt vett a sportért felelős helyettes államtitkár, Kozmann György és Felcsút fideszes polgármestere, Mészáros Lőrinc is. A Puskás Akadémia pedig együttműködési megállapodásokat írt alá a kínai út során.

A külföldi klubokban való tulajdonszerzéssel a jóhiszemű értelmezések szerint viszont a tapasztalatszerzésre koncentrálnak. Kínai profi liga 1994 óta létezik, a mostani rendszer pedig 2004 óta működik. „Rengeteg mindent kell tanulniuk” a részletekről – véli Salát Gergely. „Más iparágakban is bevásárolták magukat külföldi cégekbe, nem feltétlenül többségi tulajdont, és ellesik a technológiát és a know-how-t” – tette hozzá. Ezzel kapcsolatban arra a kérdésünkre, hogy Kínában emlékeznek-e még arra, hogy az ötvenes években Puskáséktól lesték el a labdarúgás alapjait, azt mondta, hogy „nem nagyon”, hiszen nem lett ebből nagy sikertörténet. „Amire viszont emlékeznek, az Puskás és az Aranycsapat, aminek Kínában is mítosza van” – tette hozzá Salát Gergely.

A rosszhiszemű értelmezések viszont arra mutatnak rá Salát szerint, hogy a különféle külföldi tulajdonszerzések a fogadási csalási hálózatok kiépítésében is jól jöhetnek. A helyi bajnokságot a legutóbbi évekig is olyannyira keresztülszőtte a fogadási csalási lobbi, hogy a FIFA teljesen tisztának tűnt mellette. A rendszerben egy csomó meccset előre lezsíroztak, hogy mindenki profitálhasson belőlük. A kínai foci szereplői szerint ezzel egyébként nem is volt gond, de Hszi Csin-ping hadat üzent a korrupciónak, így a fogadási lobbi máshol nézett új pénzek után.

Kínában imádják a focit, „de az, hogy játsszák, nem része a mindennapoknak. Ha megy az ember az utcán, nem lát focizó kisgyerekeket, hanem inkább otthon tanulnak” – mondta az MNO-nak Salát Gergely. A kínaiak nemcsak veszik a tehetséges focistákat, akiktől tanulni lehet, hanem megpróbálják kinevelni is őket. Labdarúgó-akadémiákat hoznak létre, bevezetik a mindennapos focioktatást, és eltanulták az Egyesült Államok sportösztöndíjas rendszerét. Ezt Salát szerint azért kellett átvenni, mert a kínai szülők nem focistának, hanem menedzsernek vagy informatikusnak adnák a gyereküket.

„Ezért jött szóba az amerikai egyetemi sportrendszer alkalmazása: a szülők nem akarják sportolónak adni a gyerekeiket, hanem egyetemre szeretnék küldeni. Ezt a kétfajta igényt – hogy tanuljon is a gyerek és sportoljon is – így lehet összeházasítani. ( ) Más sportokban csinálják régebb óta, én azt a problémát látom, hogy a focitanulást nem lehet 18-20 évesen elkezdeni, az már túl késő” – mondta Salát Gergely. A kínaiak előretörését segíthetik a bajnokságban alkalmazott kvóták is: minden kapusnak kínainak kell lennie, emellett egy csapat keretében öt külföldi lehet, míg a pályán maximum három (plusz egy más ázsiai országból származó játékos).

Európától a futballkultúrát szeretnék eltanulni a kínaiak, pedig hagyományokból van bőven: a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) szerint először itt tettek említést egy labdarúgáshoz nagyon hasonlatos sportról. Az időszámításunk előtti második században a cu-csiu nevű tevékenységet űzték Kínában – ez szó szerint „labdarúgást” jelent. A cu-csiut egy röplabdában használthoz hasonlatos háló fölött játszották, két térfélen tizenkét emberrel – azaz inkább volt lábtengóhoz hasonlatos, mint a mai focihoz. Aztán a sport kikopott a kínai köztudatból, míg a Kína nyugati végein fekvő, ujgurok lakta Yiksak földbirtokosának, Muszabajevnek a fiai az 1870-es évekből Németországból vissza nem tértek a focival. Yiksak földművesei 1885 óta folyamatosan fociztak bőrsapkából összevarrt, pamuttal töltött labdákkal, majd lett pályájuk és rendes focilabdájuk is. Ezeket csak a legfontosabb meccseken használták, mint amilyen az 1927-es Yiksak–Misszionáriusok volt. Utóbbi csapatban brit és svéd misszionáriusok szerepeltek a muszlim helyiek ellen, de utóbbiak győztek. A foci az országvezetők körében sem csak Hszi Csin-pingnél jelent meg: Mao Ce-tung például kapus volt a suliban.

Hosszú távra terveznek, a szakértő úgy véli, csak véletlen volt, hogy a mostani téli átigazolási szezonban ennyit költöttek. „A beindult folyamatok teljesen logikus folytatása volt” ez Salát szerint, hiszen a tévédíjak megdobták a költségvetési számokat és folyamatosan növekvő összegeket költöttek eddig, ráadásul az európai fociban ez nem a fő átigazolási időszak, ezért tűnhetett fel a kínaiak költése. Hozzátette:

„Pénze Kínának mindenre van, ha akarnák, megvehetnék Messit is. ( ) Ezek ráadásul aprópénzek ahhoz képest, ami a kínai ingatlanbizniszben, médiabizniszben vagy bármilyen kínai bizniszben van. A magáncégeknek van akkora vagyona, hogy megvegyék mondjuk Wayne Rooney-t, aki nem annyira drága, mint egy városfejlesztési projekt mondjuk ugyanannál a cégnél.”

Salát Gergely szerint a dőzsölés „tartani fog, még jó pár évig”. Kiemelte, hogy itt nem az Anzsi Mahacskaláról van szó, ahol Dagesztán közepén a semmiből építettek fel egy futballcsapatot Dzsudzsákkal és Roberto Carlossal. „Az, hogy egy Pekingnek vagy Sanghajnak nincs világszinten jegyzett futballcsapata, valahol eléggé abszurd” – véli a szakértő, aki szerint ekkora világvárosoknak „járna” méltó futballcsapat. Szavait így zárta:

„Van értelme a kínai foci fejlődésének. Igény van a szórakoztatásra, a kínaiak szeretik a focit, amelynek így van még hova fejlődnie. Kezd helyreállni a világ rendje.”