– Ösztönös marketingfogás, vagy a profi sportolóktól ellesett kommunikációs trükk, hogy a legnagyobb közösségi portálon tájékoztat a pályafutásáról?
– Egyik sem. Valahogy adta magát, hogy ott szólok az emberekhez, ahol eljut az üzenet. A Facebook ilyen.
– Milyen időközönként posztol?
– Amikor van mondandóm.
– Titokzatosan hangzik.
– Pedig nincs benne rendszer, nem akkor beszélek, ha jól megy a játék vagy éppen gólt szerzek, ez nem attól függ. A meccsek több mint felén játszom, a teljesítményemet mindig szigorúan elemzem. Ha csak ez alapján posztolnék, akkor alig írnék valamit – legalábbis ritkán.
– Ott tart, ahol szeretne?
– A világ első számú futballcsapatának az akadémiájára járok. Azt csinálom, amit szeretek, szerencsére kint vannak velem a szüleim, csak a focira kell koncentrálnom. Ha így vesszük, igen. Jó lenne minden meccsen játszani és minél több gólt rúgni.
– Hány találatnál jár?
– Négyet rúgtam ebben a bajnokságban.
– Mélységi középpályásként ez elfogadható.
– De én mindig többet akarok, ez nem elég. A La Masián hihetetlen versenyhelyzet van, rajtam kívül van két koreai, egy guineai és egy francia srác, plusz huszonegy katalán vagy spanyol játékos. Ugye tudjuk, hogy egyszerre tizenegy ember játszik. Nincs könnyű dolgom, de ezt már akkor tudtam, amikor kijöttem Barcelonába.
– Mi az, amit megtanult és amit otthon nagy valószínűséggel nem tanult volna meg?
– A gondolkodás gyorsaságát. Magyarországon, senkit nem megbántva, nyugodtan átvehettem a labdát, itt ha kicsit is körbenézek, öt ember bokán rúg. Más a tempó az edzéseken és persze a meccseken is.
– Milyen a kapcsolat a nagycsapat, a BL-győztes Barcelona játékosaival?
– Néha találkozunk velük, de elég sűrű a program, és nem mindig akarjuk zavarni őket. Nekem már van egy szelfim Messivel és Neymarral. Suárezzel még nem tudtam összeállni közös képre. Egyébként közvetlen emberek, jó fejek a Barca sztárjai. A futballtudásukat öröm nézni. Remélem, eljutok hétvégén az El Clásicóra.
– Két éve a Real Madrid is hívta, külön megfigyelőt küldtek Madridból a Puskás–Suzuki Kupára, aztán mégis a Barcelonát választotta. A Real bejutott az Ifjúsági Bajnokok Ligája elődöntőjébe, a Barcelona nem. A Barca negyedik a bajnokságban, a Real vezeti a saját csoportját. Nem bánta meg a döntését?
– Kicsit sem érdekel a Real Madrid. Én tudom, hogy nem döntöttem rosszul, és ezen már rég túl vagyunk, szóval csak a Barcával foglalkozom.
– Mit szóltak Barcelonában a magyar válogatott Eb-kvalifikációjához?
– Ők is megemlítették az öltözőben Király Gábor szürke melegítőalsóját, és gratuláltak a sikerhez. Mondanom sem kell, milyen boldog vagyok, hogy sikerült végre kijutnunk egy világversenyre. A Puskás Akadémiáról ismerem Scholes [Kleinheisler László – a szerk.] játékát, engem nem lepett meg, hogy berobbant. Guzmics nagyon megbízható védő, Nikolics pedig vérbeli befejező csatár, őt is nagyon kedvelem.
– Itthon nézi az Eb-t?
– Jó lenne belekóstolni ebbe a focihangulatba, de még nem dőlt el, hogy mi lesz a nyári program.
– Jövőre tizenkilenc éves lesz, hamarosan kijárja a La Masiát. Mik a tervek?
– Remélem, ha egy év múlva beszélgetünk, arról számolhatok be, hogy közelebb kerültem a célhoz. Tudom, hogy a Barcelonába borzasztó nehéz lesz bekerülni, de megpróbálom. Akkor sem leszek bosszús, ha valamelyik topligában, a La Ligában, a Premier League-ben vagy a Bundesligában leszek meghatározó játékos, az első hat csapat valamelyikében.
