A Broadway Holiday nevű cég egy Károly körúti udvarban található. A kicsi, de takaros helyiség ízlésesen berendezett, a falakon és a kirakatban csábítóbbnál csábítóbb üdülési ajánlatok lógnak. A referens kedvesen fogad, elpanaszoljuk neki bánatunkat: ők az utolsó reményünk, hogy kint szurkolhassunk a csapatnak. Látszik rajta, hogy megsajnál, de nem tud segíteni. Nem ő foglalkozik az Eb-túrákkal. Az az ügyvezető asztala, aki azonban nincs bent. Csalódottan távozom, de még ki sem érek az utcára, utánam szól a hölgy, telefonon beszélhetek az ügyvezető úrral.
A vonal túlsó végén magabiztos hang, érződik, gazdája megszokta ezt a stílust. Meggyőzően érvel. Biztosít afelől, hogy szereznek jegyet. Hitetlenkedünk, és rákérdezünk, honnan, milyen módon jutnak hozzá, hiszen az UEFA honlapján azt írja, utazási irodák nem árulhatnak hivatalos jegyeket. Nem fog gyanút, azt hiszi, valóban egy mindenre elszánt drukkerrel beszél.
Mint mondja, olyan magánszemélyektől szerzik be a jegyet, akik túl sokat vettek, vagy egyszerűen csak túl akarnak adni rajta. Hirdető oldalakat, Facebook-csoportokat vizsgálnak át. Mindig találni fölösleges tikettet – biztosít.
Persze felárat kérnek, hiszen az eladó is azzal együtt hirdeti. – Ez csak természetes, nem akadály – feleljük. Hálát, megkönnyebbülést vegyítünk a hangunkba, de jelezzük: van még egy bökkenő.
Az UEFA honlapján ugyanis az áll, a jegyigénylőnek személyesen jelen kell lennie a belépésnél, másképp senkit nem engednek be a stadionba. Az ügyvezető lesöpri a problémát. Elismeri ugyan, hogy hivatalosan valóban a jegyre írt név alapján megy a beléptetés, viszont ők úgy tudják, ilyesmiről szó sem lesz. Szinte kacsint a vonal másik végén. Nem tudja száz százalékosan garantálni, de biztat, hiszen sokan utaznak olyanok, akik hasonló helyzetben vannak. Megígérjük, hogy még jelentkezünk, és bősz hálálkodás mellett bontjuk a vonalat.
Második felvonás: a Lehel tértől kétpercnyi sétára, a Victor Hugo utcában bújik meg egy másik cég irodája. Szándékos a szóhasználat, ha valaki csak úgy elsétál az épület előtt, esélye sincs megtalálni, még egy vacak cégtábla sem árulkodik az ottlétéről. A portán is percekig tart, míg kinyomozzuk, melyik emelet, melyik folyosó, melyik ajtaján kell kopogni. A negyediken szállunk ki, a bejáraton csupán cégnév áll, csengő sehol. Zárva az ajtó, kopogunk, de nincs válasz. Szerencsére a telefonszámot kiírták az ajtó mellé, így máris tárcázzuk az ügyvezetőt. A szerepjáték szinte már rutinszerű, a másik fél válaszai pedig úgyszintén. Különböző partnerek segítségével jutnak jegyhez, névkontroll az eddigi nagy tornákon is csak hivatalosan létezett, a valóságban egyáltalán nem kell ettől tartani, de teljes garanciát ők sem tudnak vállalni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!