Petry Zsolt: A stadionoktól nem lesz jobb a focink

Nem biztos, hogy jó, ha a németekkel Eb-főpróbázunk, és kezeljük a helyén a horvátok elleni döntetlent.

– Nézte a magyar–horvát meccset?
– Nem, de két edzésgyakorlat közben megvitattuk Palival (Dárdai Pál, a Hertha vezetőedzője, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya – a szerk.). Egy felkészülési mérkőzés alapján nehéz következtetni egy csapat állapotára. A németek kikaptak az angoloktól három-kettőre, majd három nap múlva négy-egyre kiütötték az olaszokat. Hadd tegyem hozzá: a mindig erős horvát válogatott ellen értékes a döntetlen, de nem szabad túlértékelni az eredményt. Mi, magyarok emlékezhetünk 1986-ra, amikor a Szovjetunió szinte az összes edzőmeccsét elveszítette a világbajnokság előtt. Olyannyira kitört náluk a pánikhangulat, hogy kapitányt váltottak, kinevezték Valerij Lobanovszkijt, a többit pedig tudjuk, kikaptunk tőlük hat-nullra. Nem hiszem, hogy egy mérkőzés alapján kellene levonnunk a tanulságokat, majd elhitetni a csapattal, hogy milyen eredményeket érhet el az Európa-bajnokságon. Akkor járunk a legjobban, ha élvezzük a helyzetet, hogy harminc év után végre kijutottunk a világversenyre.

– Több mint tíz éve él Németországban. A magyarok mellett a németeknek is drukkol az Eb-n?
– Magyarország a szülőhazám, így nem is tudok másnak szurkolni az Európa-bajnokságon, csak a magyaroknak. Kicsit félek attól, hogy ha véletlenül nem úgy sikerül a szereplésünk, akkor háborús hangulat alakul ki otthon. Egy esetleges gyengébb szereplés ellenére sem szabad megtörni azt a fejlesztési folyamatot, amely elindult a sportágban. Ha már a németeket kérdezte, szerintem ott lesznek a döntőben. Amúgy nagyon kiegyenlített a mezőny, ott vannak az angolok, a házigazda franciák és persze az olaszok, akiket soha nem szabad leírni.

– Nem érzi veszélyesnek az önbizalmunkra, hogy éppen a világbajnok Németország ellen tartja Eb-főpróbáját a magyar válogatott?
– Akkor születhet számunkra biztató eredmény, ha a németek nem akarnak iszonyú nagy energiát belefektetni abba, hogy legyőzzenek minket. Az utolsó felkészülési meccsen nem biztos, hogy maximálisan odateszik magukat, már arra is figyelhetnek, hogy ne sérüljenek meg. Ugyanakkor egy szoros mérkőzésen elért jó eredmény akár össze is kovácsolhatja a magyarokat. Én mégsem kötöttem volna le edzőmeccset a magyarok helyében Németország-szintű csapattal, mert valóban benne van a veszély, hogy egy vereség nem tesz jót a felkészülés hajrájában.

– Kapusedzőként dolgozik a Herthánál. Szakmabeliként melyik magyar kapussal vágna neki a csoportmeccseknek?
– Sokszor a tapasztalat többet nyom a latban egy játékos mellett, mint az, hogy melyik klubban szerepel. Nálam Király Gábor a favorit, a hallatlan rutinja mellett olyan emberi kvalitásai vannak, amelyekről nem mondhat le a válogatott. Ugyanakkor Bogdán Ádám, Gulácsi Péter és Dibusz Dénes is felkészült, ambiciózus kapus.

– A nyáron kis híján Dibusz edzője lett. Egy ideig úgy tűnt, hogy a Herthához igazol.
– Igen, aztán másképp alakult, nem volt adott a lehetőség a közös munkára. Nálunk is volt változás a poszton, de jó benyomásokat szereztem az addigi második számú kapusról, a norvég Rune Jarsteinről is. Ez nem zárja ki, hogy a jövőben együtt dolgozhassak Dibusz Dénessel, aki feltörekvő, jó képességű játékos. Ha úgy alakul, szívesen segítenék neki abban, hogy még jobb, érettebb kapus váljék belőle.

– Elképesztő változáson ment keresztül a Hertha. Az előző szezonban a kiesés ellen küzdött, a mostani kiírásban fordulók óta őrzi a dobogós pozícióját, akár Bajnokok Ligája-indulást érő helyen fejezheti be a bajnokságot, és megnyerheti a Német Kupát. Futballőrület van Berlinben?
– A csapat teljesítményéhez képest nem beszélhetünk euforikus hangulatról. Az Ingolstadt ellen csak negyvenezren voltak az Olimpiai Stadionban

– Csak negyvenezren? Itthon a legtöbb csapat összes mérkőzésére nem mennek ki ennyien egy bajnokság alatt
– Nagyon remélem, hogy az utolsó hazai meccseinken megtelik a stadion, és hetvenkétezer néző szurkol majd nekünk. Bőven az elvárásokon felül teljesített a csapat, de nekem az az érzésem, a közönség nagy része még mindig nem hiszi el, hogy hét fordulóval a vége előtt összejöhet az Európa-liga, sőt később a BL-szereplés is. Bízom benne, hogy a Dortmund elleni kupaelődöntőben és a Bayern ellen bajnokin telt házas meccseket játszunk. Szóval még nincs euforikus hangulat Berlinben, de remélem, hamarosan lesz.

– Ha eufória nincs is, Dárdai-kultusz van? Vagy ez túlzás?
– Pali a Hertha klublegendája, fantasztikus játékos-pályafutása után edzőként is letette a névjegyét. Szakmai körökben óriási megbecsültségnek örvend, mert megmutatta a játékosoknak, hogy melyik az a játékrendszer, amelyben eredményesen futballozhatnak. A mai Hertha Pali Herthája: a kiesés ellen küzdő csapathoz az ő kérésére érkezett Vladimír Darida, Vedad Ibisevic és Niklas Stark. A Hertha ereje az egységben rejlik, Pali ebben a tekintetben is kiváló munkát végzett, elképesztően ért a játékosok nyelvén. Csoda, hogy a harmadik helyen állunk. A Wolfsburg, a Leverkusen, a Schalke és a Mönchengladbach papíron erősebb nálunk, jegyzett játékosokkal, de az egység mellettünk szól, és ez Pali érdeme.

– Nem fél a Hertha, hogy egy sikeres év után elveszíti Dárdai Pált?
– Ha továbbra is sikert sikerre halmoz, akkor biztosan kap ajánlatokat nevesebb kluboktól. De még nem fog továbbállni, előbb fel akar építeni egy csapatot, amelyik helytáll jövőre a nemzetközi porondon.

– Sikeres magyar edző mellett dolgozik a világbajnok hazájában. Mi kell ahhoz, hogy hazatérjen?
– Az a vágyam, hogy a nyugdíjaséveimben egy Balaton melletti házban éldegéljek a feleségemmel. Addig viszont Németországban képzelem el az életemet. A szüleim belém nevelték a hazaszeretetet, ami nem azon múlik, hogy hány kokárdát tűzöl ki, hanem hogy milyen mély érzések vannak benned a hazád iránt. Bevallom, én nem tudok azonosulni a „magyar gondolkodással”, engem a kihívások visznek előre. Én mindig magasabbra akarom tenni a lécet. A magyar futball körülményeinek a javítása fontos, de ezzel párhuzamosan sajnos nem emelkedik a képzés színvonala. A Nemzeti Színház kényelmes bársonyszékéből szörnyű nézni egy gyalázatos előadást, akkor már inkább elmegy az ember egy igénytelen művelődési házba, ahol csöpög a víz a plafonról, de még ez sem veszi el a kedvét, visszamegy, ha remek darabot látott. Így vagyunk mi a stadionépítéssel és a játékosképzéssel. Mind a kettő fontos, de tudomásul kell venni, hogy megfelelő játékosképzés, igazi értékek nélkül semmit nem érnek a stadionok, mert nincs miért, nincs kiért kimenni a meccsre.