Petry Zsolt: A stadionoktól nem lesz jobb a focink

Nem biztos, hogy jó, ha a németekkel Eb-főpróbázunk, és kezeljük a helyén a horvátok elleni döntetlent.

– Kapusedzőként dolgozik a Herthánál. Szakmabeliként melyik magyar kapussal vágna neki a csoportmeccseknek?
– Sokszor a tapasztalat többet nyom a latban egy játékos mellett, mint az, hogy melyik klubban szerepel. Nálam Király Gábor a favorit, a hallatlan rutinja mellett olyan emberi kvalitásai vannak, amelyekről nem mondhat le a válogatott. Ugyanakkor Bogdán Ádám, Gulácsi Péter és Dibusz Dénes is felkészült, ambiciózus kapus.

– A nyáron kis híján Dibusz edzője lett. Egy ideig úgy tűnt, hogy a Herthához igazol.
– Igen, aztán másképp alakult, nem volt adott a lehetőség a közös munkára. Nálunk is volt változás a poszton, de jó benyomásokat szereztem az addigi második számú kapusról, a norvég Rune Jarsteinről is. Ez nem zárja ki, hogy a jövőben együtt dolgozhassak Dibusz Dénessel, aki feltörekvő, jó képességű játékos. Ha úgy alakul, szívesen segítenék neki abban, hogy még jobb, érettebb kapus váljék belőle.

– Elképesztő változáson ment keresztül a Hertha. Az előző szezonban a kiesés ellen küzdött, a mostani kiírásban fordulók óta őrzi a dobogós pozícióját, akár Bajnokok Ligája-indulást érő helyen fejezheti be a bajnokságot, és megnyerheti a Német Kupát. Futballőrület van Berlinben?
– A csapat teljesítményéhez képest nem beszélhetünk euforikus hangulatról. Az Ingolstadt ellen csak negyvenezren voltak az Olimpiai Stadionban

– Csak negyvenezren? Itthon a legtöbb csapat összes mérkőzésére nem mennek ki ennyien egy bajnokság alatt
– Nagyon remélem, hogy az utolsó hazai meccseinken megtelik a stadion, és hetvenkétezer néző szurkol majd nekünk. Bőven az elvárásokon felül teljesített a csapat, de nekem az az érzésem, a közönség nagy része még mindig nem hiszi el, hogy hét fordulóval a vége előtt összejöhet az Európa-liga, sőt később a BL-szereplés is. Bízom benne, hogy a Dortmund elleni kupaelődöntőben és a Bayern ellen bajnokin telt házas meccseket játszunk. Szóval még nincs euforikus hangulat Berlinben, de remélem, hamarosan lesz.

– Ha eufória nincs is, Dárdai-kultusz van? Vagy ez túlzás?
– Pali a Hertha klublegendája, fantasztikus játékos-pályafutása után edzőként is letette a névjegyét. Szakmai körökben óriási megbecsültségnek örvend, mert megmutatta a játékosoknak, hogy melyik az a játékrendszer, amelyben eredményesen futballozhatnak. A mai Hertha Pali Herthája: a kiesés ellen küzdő csapathoz az ő kérésére érkezett Vladimír Darida, Vedad Ibisevic és Niklas Stark. A Hertha ereje az egységben rejlik, Pali ebben a tekintetben is kiváló munkát végzett, elképesztően ért a játékosok nyelvén. Csoda, hogy a harmadik helyen állunk. A Wolfsburg, a Leverkusen, a Schalke és a Mönchengladbach papíron erősebb nálunk, jegyzett játékosokkal, de az egység mellettünk szól, és ez Pali érdeme.

– Nem fél a Hertha, hogy egy sikeres év után elveszíti Dárdai Pált?
– Ha továbbra is sikert sikerre halmoz, akkor biztosan kap ajánlatokat nevesebb kluboktól. De még nem fog továbbállni, előbb fel akar építeni egy csapatot, amelyik helytáll jövőre a nemzetközi porondon.

– Sikeres magyar edző mellett dolgozik a világbajnok hazájában. Mi kell ahhoz, hogy hazatérjen?
– Az a vágyam, hogy a nyugdíjaséveimben egy Balaton melletti házban éldegéljek a feleségemmel. Addig viszont Németországban képzelem el az életemet. A szüleim belém nevelték a hazaszeretetet, ami nem azon múlik, hogy hány kokárdát tűzöl ki, hanem hogy milyen mély érzések vannak benned a hazád iránt. Bevallom, én nem tudok azonosulni a „magyar gondolkodással”, engem a kihívások visznek előre. Én mindig magasabbra akarom tenni a lécet. A magyar futball körülményeinek a javítása fontos, de ezzel párhuzamosan sajnos nem emelkedik a képzés színvonala. A Nemzeti Színház kényelmes bársonyszékéből szörnyű nézni egy gyalázatos előadást, akkor már inkább elmegy az ember egy igénytelen művelődési házba, ahol csöpög a víz a plafonról, de még ez sem veszi el a kedvét, visszamegy, ha remek darabot látott. Így vagyunk mi a stadionépítéssel és a játékosképzéssel. Mind a kettő fontos, de tudomásul kell venni, hogy megfelelő játékosképzés, igazi értékek nélkül semmit nem érnek a stadionok, mert nincs miért, nincs kiért kimenni a meccsre.