Rijad Mahrezt, a Premier League-ben éllovas Leicester City algériai középpályását választották az idény legjobbjának az angol profi labdarúgók szövetségének (PFA) tagjai. A futballista a versenyben megelőzte csapattársát, a gólzsák Jamie Vardyt, a Tottenham ászát, Harry Kane-t és az Arsenal szintén ballábas zsenijét, Mesut Özilt is. A huszonöt éves futballista az első afrikai és Luis Suárez után mindössze a második külföldi, aki elnyerte ezt a címet. Azért is nagy szó Mahrez díja, mert 1997 óta, amikor a Newcastle United játékosa, Alan Shearer lett a győztes, csak az Arsenal, a Chelsea, a Liverpool, a Tottenham és a Manchester United játékosait díjazták.
„Különösen jólesik, hogy a játékosok szavaztak meg a legjobbnak. A csapattársaim nélkül nem érhettem volna el mindezt. Olyanok vagyunk, mint a testvérek a pálya valamennyi részén. Ez a mi erősségünk. Ha néha gyengébben megy valakinek, mind tudjuk, a többiek ott lesznek, és segítenek. Ez a sikerünk titka” – nyilatkozta a díjátadó után a támadó.
Amikor az 1991-ben született játékos 2014-ben a francia másodosztályú Le Havre csapatától a Leicester City együtteséhez került, szinte senki nem értette, miért van rá szükség. Félmillió fontos vételára a nemzetközi átigazolási piacon mozgó összegekhez mérten kis túlzással egy drágább cipő meg egy márkás napszemüveg árával vetekszik. Pestiesen szólva a játékosért egy pöttyös labda meg egy tálca sör árát perkálták le. A fiatal, inkább szálkásnak, mintsem izmosnak mondható algériai játékos 2011 és 2014 között a Le Havre színeiben hatvan mérkőzésen lépett pályára, és mindössze hat alkalommal volt eredményes. Ez a „lendület” Leicesterbe igazolása után se szakadt meg. Az angol élvonal tavalyi szezonjában például 32 mérkőzésen csak négyszer volt eredményes, ami finoman szólva sem túl meggyőző teljesítmény egy támadótól.
Ezután jött a fordulat. Na, nem Lipták Zoltán, hanem Claudio Ranieri személyében, aki nemes egyszerűséggel annyit csinált, hogy megtalálta Mahrez számára a legideálisabb pozíciót a pályán. Az olasz tréner a csatársor mögé vonta vissza a játékost, aki feltűnően jól érzi magát új szerepkörében. Játékán egyértelműen látszik, hogy rendkívüli gyorsaságát kihasználva remekül érkezik mélységből az ellenfél kapuja elé. A támadózónában pedig kulcspasszokkal, azaz gólt eredményező átadásokkal szolgálja ki társait – főképp a csapat másik ászát, Jamie Vardyt. Ezt bizonyítja az az adat is, hogy 17 gólja mellett 10 gólpasszt is jegyez. „Olyan, mint a kengyelfutó gyalogkakukk. Csak ennyit hallasz: bip-bip, és már tovább is száguldott” – jellemezte a játékost az edzője.
Az is szembetűnő, hogy az átlagnál jobb az elővételezési képessége, azaz már akkor tudja, hogy mit fog csinálni a labdával, amikor a játékszer még csak felé érkezik. Mindez persze kivételes technikai tudással és elképesztő kezdősebességgel társul.
Jamie Carragher, az angol válogatott korábbi védője még decemberben a Sky Sportsnak például így nyilatkozott róla:
Mahrez olyan dolgokat művel a bal lábával, amiket csak Messi szokott.
Ranieri pedig azt is fejtegette, hogy a játékos rengeteget fejlődött, amióta együtt dolgoznak. „Tudja, mikor kell megtartani a labdát, mikor kell egy vagy két érintésből játszani, és mikor kell megőriznie a pályán elfoglalt pozícióját, és a védekezésre helyezni a hangsúly” – emelte ki a szakember. Azért különösen fontos ez a képesség, mert a Leicester City a mérkőzései nagy részében a védekezésre helyezi a hangsúlyt. Ennek pedig egyenes következménye, hogy felértékelődik a labdabirtoklás vagy éppen az ellentámadás során hozott jó döntés.
Mahrez egyébként tizenöt éves korában elvesztette édesapját, aki nagyon szerette volna, ha fiából profi labdarúgó lesz. Az apa kívánsága halála után vált valóra. Nem is akárhogy. A Sarcellesben született fiú, akit 2014-ben jelenlegi együttese bagóért vett meg, a Transfermarkt legfrissebb adatai szerint 20 millió angol fontot ér – azaz negyvenszer annyit, mint két éve. És lehet, hogy ez még csak a kezdet...
