– Kinek az érdeme az Év felfedezettjének járó díja?
– Ötven százalékban a Fradié, és a másik ötven százalékban az enyém. Megnyertük a bajnokságot, jó csapatunk volt, de azt hiszem, sikerült élnem a lehetőséggel, és igyekeztem megragadni a csapatban.
– Melyik volt a legjobb meccse a 2015–16-os idényben?
– A mezőnymunkámat veszik észre a szurkolók, ez tűnik fel a szakmának is. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem a rivaldafény, mert nem én osztom a gólpasszokat, és nem vagyok a csapat gólfelelőse, de mindent elkövetek, hogy előkészítsem a gól előtti történéseket, azaz elvégezzem a munkát a pályán.
– Ki tud emelni egy konkrét mérkőzést a 2015–16-os idényből, amikor jól ment a játék?
– Nagyon örültem a Vasas elleni első meccsnek, amikor kettő nullra nyertünk a Fáy utcában, és a mezőnymunkám mellett adtam egy gólpasszt Böde Daninak. Megszereztük a vezetést, majd Emir Dilaver beadása után Dani kialakította a végeredményt. Győztünk kettő nullra. Az Újpest elleni mérkőzéseket azért nem említem, mert azokon a találkozókon nem játszottam jól. Pedig egy Fradi–Újpest rangadó olyan mérkőzés, pláne ha minél több szurkoló kint van a stadionban, amelyen minden labdarúgó nagyon szívesen szerepelne. Nekem ez is megadatott, bár adós maradtam a jó teljesítményemmel.
– Tavaly ősszel a Fradi 2-1-re győzött Újpesten, és a találkozó után azt mondta a lapunknak, hogy még nem alapember a Fradiban. Ma már annak tekinti magát?
– Most sem feltétlenül mondanám magam annak; ha ez így is van, akkor azért fogadom el a jelzőt, mert kiharcoltam a saját teljesítményemmel, de most a sérülésem után úgy kell megint bizonyítanom, mintha még semmit nem tettem volna le az asztalra. Ha úgy teljesítek, akkor megragadhatok a csapatban, és akkor talán lehetek alapember.
– Eljön a 2017-es Rangadó díjátadó gálára?
– Hát
– Sejti, miért kérdezem: nyilván szeretné kipróbálni magát külföldön.
– Persze! De tisztában vagyok azzal, hogy itthon a Ferencvárosban vagyok a legjobb helyen. Valahol azt érzem, hogy az elkövetkezendő évek a Fradiról szólnak majd. Remélem, hogy egyre több magyar csapat lesz képes stabil szereplésre a nemzetközi porondon. De arra nem tudok válaszolni, hogy a következő bajnokságot is a Ferencvárosban kezdem-e el vagy sem. Biztos vagyok benne, hogy az Európa-bajnokság után eldől a sorsom.
– Már vannak komoly érdeklődők?
– Én olyan csapatot szeretnék, ahol szakmailag előreléphetek, de csak akkor, ha a Fradi is jól jár az átigazolásommal. Csak akkor szeretném meglépni a következő lépcsőfokot.
– Sokat gondol az Eb-re?
– Persze! Nem nyomásként nehezedik rám, hanem pozitív töltetű eseményként gondolok rá, mindennap várom. Fontos megjegyezni, hogy nem azért megyünk ki Franciaországba, mert a részvétel a fontos, ahogy fiatalabb koromban ezt mondták nekem a nemzetközi tornák után. Nem ilyen felfogásban utazunk ki a világversenyre, ezt megígérhetem a csapattársaim nevében.
