Nem akarok madridi hangulatot a magyar stadionokban!

Amikor egy újságíró ráeszmél arra, hogy a magyar fociszurkolók kenterbe verik spanyol társaikat.

Tuser Krisztián
2016. 05. 03. 3:35
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Puskás Akadémia – Budapest Honvéd találkozóról közölt helyszíni tudósításunkból is kiderült, hogy a Kispest-tábor futballmérkőzéshez illő fergeteges hangulatot varázsolt a felcsúti Puskás Pancho Arénába. Sajnos a Felcsúton tapasztalt hangerő fehér holló a magyar stadionokban, aminek sok oka van: gyenge minőségű focit láthatunk élőben, nem egyszerű jegyet váltani, még interneten sem, és egy-egy idegenbeli mérkőzésre órákkal a találkozó előtt gyülekezve, tömött külön buszokon lehet csak eljutni, miközben a fél várost lezárják.

Azonban ha a játék minősége hagy is kívánnivalót maga után, a szurkolás korábban sokszor elsőrangú volt. Előfordult például, hogy az aktuális Fradi – Újpestet a hangulat index alapján beválasztották a világ legjobb tíz derbije közé. Természetesen a petárdáktól és a obszcén rigmusoktól el lehetett volna tekinteni, de ezért az MLSZ mindig keményen meg is büntette a csapatokat.

A fentebb taglaltak azért jutottak eszembe, mert néhány héttel ezelőtt volt szerencsém a helyszínen megtekinteni az Atlético Madrid – Deportivo La Coruna (3-0) mérkőzést. Nem volt eget verő színvonal, a vendégek nem találtak fogást a hazaiakon, míg Diego Simeone fiai már a nagyon fontos, PSV elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésre készültek.

Az első meglepetés akkor ért, amikor a hazai metódussal szemben – ugyebár itthon a személyi adatainkat is meg kell adni jegyvásárláshoz – egy e-cím megadásával simán tudtam belépőt vásárolni. A meccs napján a stadionhoz közeledve rengeteg ember kántálta a szurkolói nótákat és köszörülte a hangját a mérkőzésre. Bár spanyolul nem tudok, az kivehető volt, hogy nem igazán kedvelik a La Corunát.

A beengedés a magyar viszonyokhoz képest maga volt a Kánaán. Emlékszem még olyan Videoton – Ferencváros mérkőzésre, ahol hét biztonsági emberen keresztül tudtam csak bejutni a szektorba. Itt erről szó sem volt: a madridi „securitys” megnézte, hogy mit tartok a zsebeimben, majd utamra engedett.

A stadionban körülbelül negyven-negyenötezer ember foglalt helyet, így már előre dörzsöltem a tenyeremet, hogy fantasztikus hangulatban lesz részem. A „matracosok” szurkolóit Spanyolországban a legjobbak közé sorolják.

A B-közép az egyik kapu mögött foglalt helyett – talán voltak annyian, mint egy átlagos NB I-es fordulóban –, kisebb-nagyobb megszakításokkal buzdította a csapatot. A többiek szotyolázva, sörözve bóbiskoltak a mérkőzésen Szinte átaludták az összecsapást.

Óriási csalódás volt! Úgy éreztem magam, mintha színházban lennék, de lehet, hogy igazából az volt a probléma, hogy én „balkáni állapotok” között szocializálódtam, és megszoktam, hogy gólnál kerítésmászás van, a derbin meg pirózás, sálazás, zászlózás. Esetleg az is lehet, hogy rossz meccsre jutottam el. Egy dologban viszont azóta biztos vagyok: nem akarok spanyol hangulatot a magyar stadionokban.

Azt azért nem árt megjegyezni: a csaknem negyvenötezer ember percek alatt hagyta el a Vicente Calderónt a szervezőknek köszönhetően, nekem talán három percembe került, amíg a második emeletről kijutottam a stadion elé.

Annak érdekében, hogy a nézők idehaza visszatérjenek az arénákba, és még a lelátói viszonyok is rendeződjenek, rengeteg mindennek kell változnia úgy társadalmi, mint szövetségi és persze szurkolói szinten, de bízom abban, hogy egyszer újra olyan hangulat költözik a stadionjainkba, amelyre azt mondhatjuk: „Igen! Erre érdemes volt pénzt és időt szánnom!”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.