– Emlékszik még Dominic Adiyiahra?
– Hogyne, az U20-as vb-n volt gólkirály 2009-ben.
– A ghánai csatár tíz, ön nyolc klubban szerepelt eddig, egyikük sem csinált még nagy karriert. Ekkora lenne a különbség az ifi- és a felnőttfutball között?
– Igen, hatalmas, de ez hogy jön ide?
– Az U20-as vb alapján meghatározó ember lehetett volna a felnőttválogatottban…
– Nem akarok mentegetőzni, ebben soha nem voltam erős. Ellenben tény, hogy amikor eljöttem Krasznodarból, fél évre csapat nélkül maradtam. A nulláról kellett felépítenem magam. Az MTK-val edzettem, próbáltam elmenni külföldre, a végén Diósgyőrben írtam alá szerződést.
– Miért jött haza? Mi vonzotta az NB I-be?
– Nem szégyen hazatérni, és nyilván nem én vagyok az első, aki ezt az utat választja. Németh Krisztián kétszer hazajött, aztán új lendületet vett a karrierje. Én is ebben bíztam.
– Tényleg úgy érzi, hogy lendületet vett a pályafutása Magyarországon?
– Amikor pályán voltam, mindig a maximumot próbáltam adni a csapatnak. Diósgyőrben nem volt egyszerű, másfél év alatt négy edzőnk volt, hullámhegyek és hullámvölgyek követték egymást. A nevek alapján nem voltunk rosszak, de valahogy soha nem jött ki a lépés. Legalábbis nem úgy, ahogy arra képesek lettünk volna. Talán a célok is túlzók voltak velünk szemben, a dobogó nem volt reális.
– Hogyan értékeli a magyarországi időszakot?
– Elég rossz állapotban érkeztem Diósgyőrbe, ahogy említettem, a csapatnak is voltak gondjai, emiatt leírtak az emberek.
– Most mit szólnak, hogy aláírt a török bajnokság újoncához? A török liga eddig nem sikersztori a magyaroknak. Elek Ákos, Futács Márkó, Lázár Pál, Dzsudzsák Balázs…
– Én a saját utamat járom.
– Ezt mondja Bernd Storck is. Mikor beszélt vele legutóbb?
– Decemberben egy válogatott-összetartáson. Azóta nem…
– Van hiányérzete, amiért nem játszhatott az Európa-bajnokságon?
– Persze ott akartam lenni én is… Ehelyett Szombathelyen néztem a meccseket. Nagyon drukkoltam a válogatottnak. Mindig is utáltam üzengetni, ez nem az én stílusom. Az a lényeg, hogy Törökországban akarom felhívni magamra a figyelmet.
– Miért pont Törökország? Még a puccs sem vette el a kedvét?
– Az Adanasportól kaptam konkrét ajánlatot. A puccs előtt két órával érkeztem, hatalmas szerencsém volt, hogy nem keveredtem bele semmilyen kellemetlenségbe.
– Látjuk még rangos európai bajnokságban?
– Még csak 27 éves vagyok! 15 éves korom óta külföldön játszom egy rövid magyarországi kitérővel. Az a dolgom, hogy segítsek a csapatomnak. Ezért dolgozom.
