Cristiano Ronaldo sérülése és könnyei, valamint Portugália váratlan és sokak szerint érdemtelen Európa-bajnoki címe igencsak háttérbe szorítja a finálé főszereplője, Éderzito António Macedo Lopes karakterét. Pedig izgalmas sztori mindenki számára az ő élettörténete. Amikor az Eb-siker után Fernando Santos szövetségi kapitány a labdarúgó győztes találatáról kellett, hogy szóljon, egész egyszerűen csak annyit mondott: „A rút kiskacsa beállt és belőtte. Most már egy gyönyörű hattyú.”
A foci-Eb-döntő hőse, a győztes gólt szerző portugál cserecsatár, Éder – mert hogy a fenti hosszú név nem másé, mint a loboncos hajzatú labdarúgóé – 1987 karácsonyán született a nyugat-afrikai Bissau-Guineában (korábbi portugál gyarmat, 1973 óta független), Bissau városban, és kétéves, totyogó gyermekként édesanyával költözött apja után Portugáliába egy jobb élet reményében. Ám családja néhány év múlva lemondott róla, és egy coimbrai intézetben helyezték el a 8 éves Édert.
Sok mindent nem tudtak vele kezdeni, hisz állandóan focizott – amilyen rossz helyen volt ő a négy fal között, olyan jó helyen volt nála a labda.
„Az intézeti arcokkal utcán és a négy fal között, bárhol, ahol csak labdához jutottunk, azonnal focizni kezdtünk”, emlékszik vissza az ESPN-nek. Amint a Diario Noticias című portugál lap újságírója korábban írt Éderről, akár egy üvegszilánkos prérin, mezítláb is csak focizni akart. Elvetemült futballimádatára és arra, hogy mindkét lábával teljesen ugyanolyan ügyesen bánik a játékszerrel, a coimbrai fociakadémia is felfigyelt 11 éves korában, a továbbiakban itt viselték gondját, míg felnőtt korú játékossá nem vált a portugál negyedosztályú FC Oliveiránál 23 mérkőzés / 18 gól). 18 évesen aztán aláírta első profi szerződését a másodosztályú Tourizensénél (42/11) – számára az álmok netovábbját jelentő 400 eurós havi bérért. És még mielőtt azt hinnénk, rögtön bele is vetette magát a nagybetűs életbe, első fizetését azonnal elküldte édesanyjának.
A Squawka portálnak nyilatkozó unokatestvére szerint Éder tipikusan az az ember, aki minden szerencsét megérdemel a sorstól, Bissau-Guineában eddig is nemzeti hősként tisztelték őt.
2008-ban a Coimbra (83/12) szabadon igazolható státusú játékosként lecsapott a még mindig csak 20 éves labdarúgóra, és négy esztendőn át nem eresztette el – rosszul tette, hisz a lejáró szerződésű játékost így ingyen vihette a Braga (60/26) négy évre, miközben Éder már 3 millió eurót ért a Tranfermarkt.de játékosértékelő szakportál szerint. Három év alatt bőven megduplázta az értékét – ebben az időszakban került be a portugál válogatottba is –, de 28 évesen általános megdöbbenésre nem egy sztárklub következett a karrierjében, hanem a Swansea (angol Premier League, 13/0), amely viszont képes volt kiperkálni érte 6,7 millió eurót. Fél évre rá azonban a szigetországiak fél évre kölcsönadták a Lille-nek a gólképtelen Édert, a franciáknak viszont annyira megtetszett a játéka, hogy az Eb ideje alatt, két hete végleg megvásárolták – 4,5 millió euróért. Nem csoda, 13 mérkőzésen náluk hatszor is eredményes tudott lenni.
Bár látszólag megtorpant Éder értéknövekedése, nem nagy kockázat kijelenteni, hogy a 190 centis (más adatok szerint 188), 81 kilogrammos, dinamikus középcsatár nem a menő középcsapat Lille-ből fog nyugdíjba menni. A francia kupadöntős csatáraként az Európa-ligában is megmutathatja magát.
A válogatottban 29 találkozón jutott szóhoz – sokszor csereként –, négyszer már be is talált. Idén 8/3 volt a mérlege, tehát úgy tűnik, most van a csúcson.
Íme az Eb-döntőn szerzett győztes gólja:
Persze nem ment neki mindig ilyen jól, hisz 2012-ben 4, 2013-ban 2, 2014-ben pedig 10 mérkőzésen sikerült összesen nulla gólt szereznie – a sajtóban el is terjedt róla, hogy akkora haszna van a pályán, mint egy bójának, innen a Bója becenév –, mígnem tavaly már lett egy gólja, idén pedig ugye 8 meccsen hármat szerzett. Góltermése alapján nevezhetjük akár a portugál Szalai Ádámnak is – ismert a Hoffenheim magyar csatára emberemlékezet óta nem talált kapuba, mígnem Ausztria ellen ő adta meg az alaphangot a válogatott csodás sikerének.
Éderre visszatérve: a válogatottbeli bemutatkozástól a Swansea-ben mutatott nullázásig tartó időszak olyan haragot gerjesztett vele szemben, hogy a Norvégia ellen 3–0-ra megnyert edzőmeccsen ő kapta a csapatkapitányi karszalagot, valamennyire javítandó megítélését a szurkolók szemében.
Ki tudja, ha C. Ronaldo nem sérül meg, talán most másként folytatódna az afrikai születésű, szegény sorsú intézeti srác élettörténete... A Bója becenevet viszont megtartja. Lebecsültségére utalva a portugál nemzeti csapat szurkolótábora magára aggatta a jelzőt, és a rengeteg narancssárga-fehér eszköz színvilága is egyre elterjedtebb az Ibériai-félsziget nyugati partvidékén.
