A pesti utca szerint tengófal, de akár graffitis paradicsom is lehetne a frissen elkészült Hidegkuti Nándor Stadion két rövid oldali lelátórésze. Illetve pont ez a lényeg, hogy ez nem lelátórész, innen legalábbis csak kötéllel leereszkedve lehetne szurkolni majd az MTK-nak az október 13-i átadót követően. Az első látásra értelmezhetetlen tervezői megoldás, no meg a vizuális sokk miatt egyre többen akadnak ki a kék-fehér klub Facebook-oldalára kiposztolt fotók láttán. Az Index a csapat zsidó gyökereire utalva egyenesen Siratófalnak nevezi az elkészült falrészt, ezen pedig az elnök, Deutsch Tamás akadt ki.
Most sokan hangosan röhögnek, ők valószínűleg nem tudják, hogy nem az MTK-é az első hasonló kinézetű futballstadion a világon. A legkisebb madridi csapat, a tavaly még első osztályú Rayo Vallecano stadionjában három oldalról szegélyezi tribün a pályát, a negyedik, kapu mögötti részen egy ugyanilyen fal magasodik. Ez azért nem uralja annyira a teret, mert az oldalsó lelátók kétemeletesek, így a fal eltörpül mellettük, nem „zárja be” annyira az arénát, mint a Hidegkuti stadionban. Mondjuk az Estadio de Vallecasban minden bizonnyal azért kellett ezt a megoldást alkalmazni, mert a pályától 3 méterre egy családi ház fala kezdődik.
Ha alaposan beleássuk magunkat, hamar találunk nemzetközi példát arra, hogy nem feltétlenül muszáj „bedobozolni” az olyan arénákat, ahol nincs épített lelátórész a kapuk mögött. A portugál Braga stadionját a 2004-es Eb-re húzták fel. Lenyűgöző a fekvése, egy völgyben vájták ki a helyét. Az egyik rövid oldalról a szakadék alja, 70-80 méteres sziklás rész indul el felfelé a kapu mögött 8-10 méterre, nincs fallal lezárva. A másik oldal egy kevésbé meredek bozótos terület. Mindkét helyen csupán egy labdafogó hálót feszítettek ki a pontatlan lövések miatt.
Nem ismeretlen ez a megoldás idehaza sem: Győrben az ETO Parkban ugyancsak két irányban nyitott a stadion. A déli oldalon csak labdafogó háló és mini mobillelátó van, a túloldali kapu mögött pedig a szintén mobil vendégszektor.
A 3,9 milliárd forintból felépített MTK-aréna 2014 eleji látványterveiben még szó sem volt betonba öntött „tűzfalról” a kapuk mögött. A hosszanti tribünhöz képest kisebb szektorokat terveztek oda, ahogyan például a felcsúti Puskás Akadémia Pancho Arénában is.
A 2014 decemberében győztes pályamunkában, a későbbi megvalósítási tervben viszont már ott állnak a többméteres falak (íme videón is), szóval aki most lepődik meg, az elfelejtette átnézni azt a dokumentumot, és az idei bejáráson sem vett részt.
A most pufogtatott poénok, melyek szerint a kapu mellé, fölé szálló lövések majd visszapattannak, ülnek, de azért ezt a problémát már a fenti helyeken is orvosolták labdafogó háló használatával. Az sem valószínű, miképp azt sokan pedzegetik, hogy a játékosok majd fejjel csapódnak a betonba egy durvább sprint után, mivel az alapvonal és a fal közötti távolság legalább 6-7 méter. (Frissítés: a Nemzeti Sport lemérte, egészen pontosan 760 centiméter.) Ez például a Ferencváros vagy az Újpest stadionjában sem több, ezen a területen szoktak melegíteni meccs közben a cserék.
A fanyalgók a ponyvatetőt is sérelmezik, hisz a fenti videóban itt is masszívabb szerkezetet látni, engem mondjuk ez annyira nem zavar. A betonfal viszont valóban furcsa a magyar szemnek, ezért a stadion tervezőjéhez, Bordás Péterhez fordultunk: vajon mi volt a célja a szokatlannak számító, pellengérre állított elképzeléssel? Egynapos kitartó ostrom után annyit sikerült kipréselnünk a tervező irodából, hogy – bár nem tiltották meg nekik – ők most nem szeretnének semmit mondani, megteszi majd ezt úgyis az MTK. Az viszont az ő állásfoglalásuk nélkül is nyilvánvaló, hogy az MTK-stadion két kapu mögötti részén nem nagyon lehetett volna más megoldást választani, ugyanis ehhez nincs elég hely. Déli irányban a Salgótarjáni út járdáját esetleg fel lehetett volna még bontani, de ez sem lett volna elegendő.
A kapu mögötti szektor kialakításához nemcsak az útpályát kellett volna kisajátítani, de lehet, hogy a 37-es villamos töltését is arrébb kellett volna hordani. A másik oldalon, a Sport utca felől még keskenyebb a hely. Itt az utca túloldalán egyből kezdődik a BKV Előre sporttelepe, esély sem lett volna tribünt építeni.
Persze egyből jöhet is a kérdés: miért kellett akkor 90 fokban elforgatni a stadiont? Nos reális válasznak tűnik, hogy mivel az MTK olyan arénát szeretett volna építeni, ami magasabb UEFA-kategóriás, a szervezet pedig még a nap beesési szögét is meghatározza a rekonstrukciónál, nem volt más választás, mint keleti irányba eltolni a létesítményt. Így egyébként Bajnokok Ligája és Európa-liga-selejtezők megrendezésére lesz alkalmas a stadion, viszont ha összejönne a csoportkör, a hazai találkozókat már máshol kéne megrendezni. A két hosszanti lelátón, a VIP-páholyban és a Sky Boxokban összesen 5300 szurkoló fér el.
A klub esetleg annyival tompíthatja a sokak számára nyomasztó látványt, hogy – miképp a Rayo stadionjában – molinókkal, drapériákkal takarják el a hatalmas falszakaszokat. Mindenesetre a fentiek tükrében talán már annyira nem meglepő, hogy miért ennyire mellbevágó megoldással zárták le két irányból a létesítményt. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a többség ne tarthatná rondának a végeredményt, ez mindenkinek szíve joga.
Még egyetlen adalék: az MTK Facebook-oldalán lévő fotókon látszik, hogy a két falszakaszba lépcső vezet fel a játéktérről. Ezek, mint azt a klubtól megtudtuk, menekülő útvonalak, melyeket a katasztrófavédelem írt elő a tervezés során, tehát, bár ez rögtön nem látszik, van funkciója a falszakasznak.
Nem tudni, a nagy felháborodás is közrejátszott-e, de az október 13-ra halasztott stadionavató kapcsán csütörtökön sajtótájékoztatót tart az MTK, ha valakiben motoszkál még kérdés, ott felteheti.
Az MTK stadionja furcsa kinézetével a fasorban sincs a világon az utóbbi évtizedekben felhúzott arénákhoz képest. A szingapúri Marina-öbölben a 2010-es ifjúsági olimpiára egy olyan futballpályát építettek, ami a vízen lebeg. Mellette jó tízezres lelátó nyújtózkodik a parton. A közel 60 ezres dél-afrikai Mmabatho láttán szintén hüledezik az ember. A tervező nyolcszögben álmodta meg a létesítményt, melyben a szektorokat legyezőszerűen, egymástól szintben is eltolva helyezték el. Egy orosz cég húzta fel még a nyolcvanas években. A magyar határtól alig 270 kilométerre lévő Rijeka otthona sem semmi. A HNK hazai pályáját egyik oldalról meredek sziklafal határolja, ebbe vájták bele az egyik hosszanti lelátót, a túloldali szektorok alját pedig az Adriai-tenger nyaldossa.
