Ha létezik európai futballtérkép, melyet a sportszaknyelv előszeretettel használ, Feröer 2015-ben került fel rá. A futballtörténete egyik súlyos mélypontját élő Görögországot verték oda-vissza, amire talán még a focira kevésbé fogékonyak is felkapták a fejüket. Az Eb-selejtezőkhöz hasonlóan most a vb-selejtezőkön is az utunkba sodorta őket a szél. Az építkezés nem tavaly kezdődött, lássuk, mit jelent futballistának lenni Feröeren!
A szigetet alig 50 ezren lakják, de a lakosság mintegy 60 százaléka nem csak imádja, játssza is a futballt, ahol csak tudja (a lakosság több mint 10 százaléka igazolt futballista). Ennek persze kemény akadályai vannak, ugyanis a feröeri klíma távol áll a miénktől. Ugyan az óceáni éghajlatnak köszönhetően 5,5-6 fok az átlaghőmérséklet a téli hónapokban, de a higanyszál nyáron sem szökik sokkal feljebb: a legmelegebb hónapban, augusztusban 13 fok van.
A futballszövetség égisze alatt négy osztályban összesen 54 labdarúgócsapat működik. Talán sokakat meglep, de a mintegy 25-30 idegenlégiós egy része kifejezetten azzal a szándékkal igazol ide, hogy ugródeszkaként használva Feröert erősebb bajnokságba tudjon továbblépni. Ez pedig, miképp a francia első osztályba távozó, szenegáli Ibrahima Camara példája mutatja, működik. Mivel rengeteg a csapadék, és közel 100 százalékos a páratartalom, füves pályán csak két együttes, a Royn Hvalba és B68 Toftir játszik, a többiek műfüvön futballoznak.
1892-ben persze még nem volt sok választás, vagy a latyakos füvön kergették a labdát, vagy sehol. Ekkor alakult az első hivatalos egylet, a Tvoroyrar Boltfelag. 50 évvel később, háborús időkben jött létre a nemzeti liga, ekkor már ki tudott állni annyi csapat, hogy elinduljon a bajnokság. 1992-ben az UEFA engedélyt adott rá, hogy a feröeri csapatok induljanak a BEK-ben (Bajnokcsapatok Európa Kupája) , a KEK-ben (Kupagyőztesek Európa Kupája) és az UEFA-kupában. Nekünk, magyaroknak akad kellemetlen emlékünk velük szemben: a 2002-es UEFA-kupa selejtezőn a Klaksvík hazai pályán 2-1-re vezetett az Újpest ellen, a lilák nagy nehezen tudták csak döntetlenre menteni a meccset, és összesítésben halovány 3-2-vel jutottak tovább.
Dán hatás
Az, hogy Feröeren a harmadik dán szövetségi kapitány dolgozik, és hogy ennyien játszanak dán csapatokban, annyira nem meglepő. A sziget Dániához tartozó autonóm terület, a feröeri mellett a dán is hivatalos nyelv.
Az este 20.45-kor kezdődő feröeri-magyar vb-selejtezőről írt felvezetőt ide kattintva olvashatják. Ha egy Feröeren dolgozó magyar kapusedző véleményére kíváncsiak, katt ide!
Na, de nézzük a Landsliðið-t, vagyis a feröeri válogatottat, mely 1988-ig kizárólag barátságos meccseket játszott, főként a környékbeli szigetek (Shetland, Orkney) csapatai ellen. Ekkor a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) úgy döntött, felveszi őket – negyedik legkisebb tagországként. Sokat nem kellett várni a miniállam első sikerére, 1989-ben Kanadát verték 1-0-ra, és ez még csak a kezdet volt. Az 1992-es Eb selejtezőjén Ausztriával csaptak össze a svédországi Landskronában, ugyanis UEFA-szabványnak megfelelő méretű füves pálya ekkor még nem volt Feröeren. Egy építési vállalkozó, Torkil Nielsen góljával 1-0-ra nyert Feröer, ami egészen elképesztő, világraszóló győzelem volt. Nemcsak azért, mert pár hónapja kapcsolódtak be a nemzetközi futball vérkeringésébe, de azért is, mert a csapat összes játékosa másodállásban futballozott, mindenkinek volt munkája odahaza, ennek végeztével jártak edzeni. Feröeren azóta azt a meccset csak landskronai csodaként emlegetik. Ráadásul abban a selejtezősorozatban még az észak-íreket is elkapták egyszer idegenben (1-1), így a kezdet rendkívül biztató volt.
A folytatás már kevésbé, a vb- és Eb-selejtezőcsoportokban rendre az utolsó helyen végzett a nemzeti csapat. Ezen nem változtatott az egykori Barca-játékos, Allan Simonsen érkezése sem a szövetségi kapitányi posztra. Azon viszont mindenképp, hogy a válogatottban számításba vehető futballisták erőnléte alapjaiban változott, sőt a dán mester még azt is elérte a szövetségnél, hogy a feröeri első osztály szezonjait a válogatott találkozóihoz igazítsák, és ha kell, meghosszabbítsák. A ’90-es évek második felében Luxemburgot, Máltát, San Marinót többször is elkapta Feröer tétmeccseken, ekkor még csak a hozzá hasonló miniországok ellen volt esélye. Néha pedig becsúszott egy-egy bravúros döntetlen a harmadik, negyedik kalaposok ellen is, mint Szlovénia, Skócia vagy Bosznia-Hercegovina. A dél-koreai vb-selejtezőt már 2 győzelemmel és egy döntetlennel zárták 7 vereség mellett.
Az első olyan eredményt, amelyre már a fél világ felkapta a fejét, a 2004-es Eb selejtezősorozatában érte el a csapat. Hannoverben a félidőben 1-1-re álltak Németország ellen, de a Kahnnal, Ballackkal, Janckerrel felálló Völler-csapat Klose révén végül elkerülte a szégyent, maradt a kínos magyarázkodás a 2-1 után. A Simonsen helyére érkező honfitárs, Henrik Larsen tudatosabban védekező csapattá kovácsolta Feröert, amire utódja, az első feröeriként dirigáló Olsen tudott építeni. Ennek volt köszönhető, hogy a friss világbajnokként Feröerre látogató olaszok mindössze egy kései góllal (1-2) tudtak győzelemmel távozni a szigetről. Ekkorra már a pályák jó részét műfű borította, ugyanis a gyep mindenhol hamar tönkrement a szélsőséges időjárási körülmények miatt. Ennek nyomán viszont gyakorlatilag egész évben lehetővé vált a tréningezés, ráadásul remek minőségű pályákon.
2008 nyarán először lőttek 3 gólt nemzetközi mérkőzésen – Észtországnak, a dél-afrikai vébére selejtezve pedig ikszeltek Ausztriával, négy év elteltével ez volt az első pontjuk tétmeccsen. Nem kellett sokat várniuk az első győzelmükre sem vb-selejtezőn – nem utolsó kalapos ellenféllel szemben: 2009-ben már az ír Brian Kerr irányításával hatalmas nemzetközi visszhangot kiváltva legyűrték Litvániát (2-1). Védekezni is nagyon megtanultak, a 2010-es vb-selejtezősorozatban meccsenként már csak átlagosan két gólt kaptak a korábbi 3-4-gyel szemben. Innentől kezdve csaknem minden évben szállítottak egy-egy tétmeccses bravúreredményt: megverték Észtországot, majd a 2014-es vébére selejtezve döntetlent értek el a rendszeres Eb- és vb-résztvevő írek ellen.
2011-ben érkezett az 1992-ben Eb-t nyert, a dán Brönby és a svájci, most éppen a Bajnokok Ligája főtábláján vitézkedő Basel korábbi trénere, Lars Olsen. A megfiatalított nemzeti csapat játékosaira többek között neki, és korábbi dán kapitányoknak is köszönhetően felfigyeltek a skandináv klubok scoutjai (játékosmegfigyelők), és egyre többen igazoltak a dán, norvég élvonalba. Az UEFA-klub koefficiens rangsorában előbbi az előkelő 18. helyén áll, utóbbi a 22. Csak a miheztartás végett: Magyarország a 33. Liechtenstein mögött, Feröer pedig a 41.
A győzelmek győzelmét 2014 novemberében aratta Feröer válogatottja: Pireuszból távoztak 1-0-lal, a Wikipedia szerint a The Guardian akkor azt írta, amióta létezik FIFA-ranglista, ilyen világraszóló sikert még nem ért el ennyire alacsonyan rangsorolt válogatott ilyen magasan jegyzett ellen. A görögök akkor a 18. helyen álltak, Feröer pedig a 187.-en. Miután Tórshavnban is legyőzték a helléneket, a válogatott történetében először az utolsó előtti helyen tudott zárni egy selejtezőcsoportban.
Az időjárásra visszatérve, Feröernek valóban hatalmas előny a hazai pálya, leginkább itt van esélyük a pontszerzésre, ugyanis Európában a meccsek többségét még mindig füves pályákon játsszák, Tórshavnban viszont pár éve műfüvesítették a nemzeti stadion játéktalaját, ami teljesen más típusú felkészülést igényel az ellenfelektől. Emellett számolni kell a szinte állandó, viharos erősségű széllel, mely az ország klímájából fakadóan szintén a feröeriek malmára hajtja a vizet.
A jelenlegi 24-es feröeri keretnek pontosan a fele légióskodik, közülük heten a dán, hárman az izlandi és ketten a norvég élvonalban futballoznak. A csapatból már csak négyen amatőrök, a többiek főállásban kergetik a labdát. Érdemes lesz rájuk odafigyelni.
