Feröeri–magyar: kínos döntetlen vagy értékes egy pont?

Sokan keseregnek a gól nélküli döntetlen után, ám nem csak mi fogunk szenvedni a szeles északon. Elemzés.

Egy hajszál, pontosabban egy kapufa választotta el a Feröer szigetek válogatottját attól, hogy történelmi estét varázsoljon a vb-selejtező első felvonásán Magyarország ellen Tórshavnban. Fródi Benjaminsenék így is emlékezetes produkciót nyújtottak, ugyanis a FIFA-világranglista 135. helyén álló északi ország a 2002-es vb selejtezői óta nem kezdte pontszerzéssel a sorozatot.

A döntetlennel végződő, vagyis mindkét együttes számára egy-egy pontot érő mérkőzés után sokan csalódottságuknak és dühüknek adtak hangot, mondván amit a nemzeti tizenegytől a szeles északon láttak, az finoman szólva is kiábrándító volt. Volt, aki azt írta, reméli, a magyar játékosok gyalog jönnek haza egy ilyen teljesítmény után. Persze akadtak olyanok is, akik szerint hosszú még az út, és ez csak az első meccs volt a jövő októberben véget érő kvalifikációs sorozatban.

Tény: kis szerencsével alakulhatott volna jobban is az a 90 perc, gondoljunk csak az utolsó perces tűzijátékra a feröeri kapu előtt. Viszont amennyiben a feröeri csatárok határozottabbak a magyar támadó harmadban, a Storck-csapat pont nélkül távozik.

Európai vb-selejtező, 1. forduló, B csoport:

Feröer szigetek–Magyarország 0-0

Tórshavn, 3500 néző, v.: Slavko Vincic (szlovén)

Sárga lap: Benjaminsen (53.), illetve Kádár (10.), Kleinheisler (42.), Fiola (80.)

Feröer-szigetek: Nielsen – Hansen, Gregersen, Nattestad, Davidsen – Benjaminsen – Vatnhamar, Hendriksson, Hansson (Vatnsdal, 91.), Jönsen – Edmundsson

Magyarország: Gulácsi – Fiola, Guzmics, Lang, Kádár – Nagy – Dzsudzsák, Elek, Kleinheisler (Stieber, 80.), Németh (Nikolics, 70.) – Priskin (Szalai, 27.)

A szövetségi kapitány a lefújás után mindenesetre őszintén nyilatkozott:

„Öt perccel a vége előtt szerencsétlenek voltunk. Nem is játszottunk jól, mert bár többnyire nálunk volt a labda, nem tudtuk keresztülvinni az akaratunkat. Nincs meg a ritmusunk a szezon elején, van, aki csak edzett, nincs meg a megfelelő meccsrutin az ősz elején. Hiányzott az utolsó mélységi passz. Még sok teendőnk van. A következő mérkőzések során lesznek olyan játékosaink, akik lendületből érkeznek. Svájc ellen egy másik mérkőzést fogunk látni. Mindent megpróbáltunk, de ma nem voltunk elég jók.”

A magyar csapat által szerzett egy pont miatt érezhető csalódottságot Nagy Ádám szavai talán némileg enyhíthetik. Abban ugyanis igaza van a mélységi irányítónak, hogy Feröeren „más csapatok is meg fognak szenvedni minden egyes pontért”. Ezt több tényező is alátámasztja.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy a feröeriek tökéletesen ki tudják használni a hazai pálya összes előnyét. Nem zavarja őket az olykor orkán erejű szél, hiszen életük nagy részében ilyen körülmények közepette futballoztak. Lételemük a műfüves pálya, amelynek ismerik minden apró szegletét és tulajdonságát. A képzettségük pedig nem az évekkel ezelőtti „rúgd és fuss, majd lesz belőle valami” szintjén van.

A feröeriek közel 60 százaléka minimum hobbiszinten futballozik, a teljes lakosság tizede pedig igazolt játékos, akiknek dán trénerek tanították a modern futball alapjait. A mai válogatott labdarúgók már komolyan vehető bajnokságokban kergetik a labdát. Ennek pedig meg is van az eredménye, például az, hogy 2014 novemberében Pireuszban megverték a görögöket 1-0-ra. A The Guardian akkor azt írta: amióta létezik FIFA-ranglista, ilyen világraszóló sikert még nem ért el ennyire alacsonyan rangsorolt válogatott ilyen magasan jegyzett ellen. A görögök akkor a 18. helyen álltak, Feröer pedig a 187.-en. Miután Tórshavnban is legyőzték a helléneket, a válogatott történetében először az utolsó előtti helyen tudott zárni egy selejtezőcsoportban.

A magyar csapat által szerzett egy pontra, s így a „kudarc” okára is több válasz létezik. Az egyik a magyar együttes fizikális állapota, amely az Eb-meccseken látottakhoz képest lesújtó volt. Storck már a feröeri mérkőzés előtt megkongatta a vészharangot, amikor jelezte, a felkészülés alatt elvégzett tesztek drámai eredményt hoztak. A végkimenetelen ez meg is látszott.

Hiányzott a robbanékonyság, a szélről érkező pontos beadások, ráadásul a második félidő közepétől megsokasodtak a rossz átadások, mindez egyértelműen a gyenge erőnléti állapotnak tudható be. A magyar közegben készülő Elek Ákos a középpálya közepén az utolsó percekben eleresztett lövésétől eltekintve semmit nem tett hozzá a csapat játékához. Az arab al-Vahda csapatánál tréningező Dzsudzsáknak gyakorlatilag alig volt jó passza. A támadózónában szereplők játéka minden kreativitást nélkülözött. (Persze az sem segített, hogy Priskin a 27. percben megsérült, és őt a nem teljesen egészséges Szalai Ádámnak kellett pótolnia.) Kivételt az ismét sokat mozgó Kleinheisler jelentette, ám egymaga még kevés ahhoz, hogy csodát tegyen.

Térjünk most vissza egy pillanatra a meccs után adott Storck-nyilatkozatra, melynek lényege az, amit a saját szemünkkel is láthattunk:

Az Eb előtt volt idő a felkészülésre, amelyben az MLSZ is partner volt, ez azonban már „más tészta”. A válogatotthoz olyan állóképességgel rendelkező játékosoknak kell megérkezniük, akik nemzetközi szinten versenyképesek. Ehhez pedig a klubok is kellenek. „Minden klub a saját céljaiért küzd. Németországban egységesítették a fizikai felkészítést. Magyarországon ettől még messze vagyunk. Nehéz nemzetközi sikereket elérni, először a kluboknak kell valamit letenniük az asztalra” – mondta korábban a szövetségi kapitány.

Aggodalomra egyelőre nincs ok. A válogatottságtól visszavonuló Király Gábort, Juhász Rolandot és a sérült Gera Zoltánt leszámítva nagyjából ez a keret ért el erőn felüli eredményt az Eb-n, és ez a csapat akarja kiharcolni, hogy 1986 után újabb vb-n vehessen részt Magyarország. Ráadásul most még többen pallérozódnak külföldön – gondoljunk csak a Bolognába szerződő Nagy Ádámra vagy a francia első osztályú Dijonhoz igazoló Lang Ádámra.

Továbbá azt se feledjük, Pintér Attilával hazai pályán a mostaninál is silányabbul, egy vereséggel rajtoltunk Észak-Írországgal szemben (1-2) a legutóbbi selejtezősorozatban, az Eb-ért. Egy hónap múlva lehet javítani, igazából kell is, hiszen ha komoly céljaink vannak – vagyis a második hely a csoportban –, akkor le kell győzni itthon Svájcot október 7-én. És erre mutatkozik is némi esély, hiszen Granit Xhaka, az Arsenal légiósát kiállították Portugália ellen, így Pesten nem játszhat. Ráadásul Bernd Storck is megmutatta már, hogy rövid idő alatt is képes csodát tenni.