Csank 70 éves: Ciki volt az az 1-12

A lövést – puskával – szükséges rossznak tartja, szarvasra viszont nem vadászik. Eredményekre olykor azért sikerült.

Ma tölti be 70. életévét Csank János labdarúgó-mesteredző, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya, egyike annak a nyolc hazai edzőnek, aki két különböző csapattal is bajnoki címet nyert.

Szülővárosában, Ózdon, a Kohászban kezdett futballozni, majd Debrecenben és az Egri Dózsában szerepelt kapusként. „Elég jól játszottam mezőnyben, szerettem is. Azért lettem kapus, mert a környéken senki nem tudott védeni – mesélte Csank, aki a váci stadionban nosztalgiázott a távirati iroda munkatársának. – Az osztálymeccseken általában gólokat rúgtam, aztán beálltam védeni, hogy nyerjük meg a meccset. Kicsit mindig vezértípus voltam, ezért oda raktam magamat, ahova a csapatérdek megkívánta.”

A nyolcvanas évek elején eredményesen indult edzői pályafutása: az Eger élvonalba jutást, a Békéscsaba pedig kupagyőzelmet ünnepelhetett az irányításával. Vácra 1989-ben került, 1992-ben és 1993-ban bajnoki ezüst-, 1994-ben végre aranyérmet nyert a csapattal, amely harmadik vidéki együttesként lett bajnok – nem számítva a csak 1950-ben Budapest részévé vált Újpest korábban nyert bajnoki címeit. Csanknak teljhatalma volt Vácon.

Klubjai játékosként: Ózdi Kohász (1961–1965 és 1970–1972), Debreceni ASE (1965–1969), Egri Dózsa (1972–1979).

Csapatai edzőként: Eger SE (1983–1985), Békéscsabai Előre (1986–1989), Vác FC (1989–1995, 1998–1999 és 2013–2015), A.O. Proodeftiki (görög, 1995–1996), magyar válogatott (1996–1997), Videoton (1999–2000 és 2003–2004), Ferencvárosi TC (2000–2002, 2007–2008), Siófok (2002–2003), Sopron (2005–2006), Győri ETO (2005–2006), Diósgyőri VTK (2006–2007), Zalaegerszegi TE (2008–2011 és 2015–2016), Gyirmót FC (2012–2013).

Legjobb eredményei edzőként: kétszeres magyar bajnok (1994, 2001), kétszeres bajnoki ezüstérmes (1992, 1993), Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1988), négyszeres Magyar Kupa-ezüstérmes (1991, 1992, 1995, 2010), háromszoros másodosztályú bajnok (1984, 2000, 2002).

Legjelentősebb egyéni elismerések: mesteredzői cím, Vác város díszpolgára.

„Miután nem dúskáltunk a javakban, általában azok kerültek ide, akiket szakmai szempontból jónak láttam, de nagyobb csapatokba nem fértek be, noha a tudásuk alapján NB I-esek voltak. Minden szempontból tökéletesen állt össze a csapat, és ezt folyamatosan szinten tudtuk tartani.”

A bajnoki címet követően díszpolgárrá választották, de elsősorban nem az elismerés, hanem a sikerek és a családias légkör miatt érezte jól magát ott.

Rövid görögországi időszak következett az életében, majd hazatért, és elfogadta a felkérést a magyar válogatott kispadjára, amit korábban már háromszor visszautasított.

„A vége balszerencsés volt, mivel a világ egyik legjobb csapata ellen játszottunk, és nagyon megvert minket. Ebből rosszul jöttem ki, de pozitívum, hogy később a nézőtérről nagyon ritkán szóltak be emiatt” – utalt a 1997-es vb-pótselejtezőre, amelyen a világsztárokkal teletűzdelt jugoszláv válogatott összesítésben 12-1-re múlta felül a magyar csapatot. „Szoktam mondani, hogy akkor egy kicsit meghaltam. Sokkoló élmény volt, hiszen a harmadik perctől ellenünk fordult több ezer ember, és végig szidtak bennünket. Nagyon ciki volt.”

Csank elárulta, hogy vadásztársai segítették át a nehéz időszakon, mert ebben a közegben rengeteg volt az új ember és az új impulzus. Az edző a kilencvenes évek közepén Vácott tette le a vadászvizsgát. Addig puskája sem volt, de agrármérnökként végzett, és rengeteget olvasott a témában.

„A természetet, az erdőt, illetve a virágok, a fák, a bogarak többségét elég jól ismerem. Otthon érzem magamat az erdőben, hogy úgy mondjam, én tudom, miért zörög a haraszt, és milyen hangot ad a mogyorós pele. Élvezem ezeket a zörejeket és hangokat. A lövés egy szükséges rossz” – így az egykori szövetségi kapitány. Szarvasra például nem szeret lőni, mert sajnálja.

Az Egri Polgári Lövész Egylet tagjaként Csank amúgy sportlövő is.

No, de vissza a focihoz! 2001-ben bajnoki címet nyert a Ferencvárossal, majd 2007-ben visszatért a klubhoz, amely akkor a kizárás miatt másodosztályú volt. Miután nem sikerült vele a visszajutás, Zalaegerszegre költözött, ahol a ZTE egyszer bemenetelt a Magyar Kupa fináléjába.

Meglepte a közvéleményt, amikor Zalát elhagyva 2013-ban visszatért Vácra, és leült a kizárás miatt a megyei első osztályba sorolt csapat kispadjára, „megsajnálta” a játékosokat. Irányításával előbb a harmad-, majd a másodosztályba jutottak fel. Váci tartózkodását megint megszakította egy zalaegerszegi kalanddal, máig a Pest megyei városban dolgozik – a Vác VLSE nevű utánpótlás-egyesület szakmai igazgatójaként. Jól érzi magát a bőrében. Szerinte felnőttcsapat vezetőedzőjeként valószínűleg már nem vállal munkát.

Csank János az NB I-ben összesen 594 mérkőzésen ült a kispadon.