Ezek után jött a várva várt pillanat, stroboszkóp és füstgép közepette bevonult Ronaldinho Gaúcho, aki könnyedén válaszolgatott Huszár Viktor kérdéseire. A mindig mosolygós brazil elmondta, hogy tetszett a Budapesten töltött pár napja, és a jövőben szívesen visszatérne a magyar fővárosba, majd megkérdezték tőle, hogy lát-e esélyt, hogy rövid időn belül olimpiai sportág váljon a Teqballból. Dinho huncut mosollyal csak ennyit válaszolt: „Adja az isten, hiszen így lenne esélyem egy olimpiai aranyéremre.”
Pár perces bemutató következett fiatal magyar Teqball-játékosokkal kiegészülve, s bár kicsit álmoskás mozgással, de a visszavonulás előtt álló Ronaldinho villantott párat az elmúlt 15 évben mutatott mozdulataiból. A brazil támadó ismert a bulikedvéről, és meglepő lenne, ha az elmúlt három napot csak a Teqball-bemutatóra való készüléssel töltötte volna Budapesten, mindenesetre készségesen válaszolt az újságírók kérdéseire, és többször köszönte meg, hogy itt lehet, mint ahányszor a szervezők tették ezt.
Néhány autogram és közös kép is készült a kint fagyoskodó Ronaldinho-rajongókkal, akiknek a kétórás várakozását maga Ronaldinho köszönte meg. A gyors kötelező körök után aztán útnak indult csapatával a repülőtérre, hogy délután már Luxemburgban legyen a Docler cégcsoport ottani irodájában. A száz százalékig magyar Teqball a legjobb embert találta meg a sportág népszerűsítésére.
