Világbajnoki selejtezős csoportunk „középosztálybeli rangadójának” a tétje nem kisebb volt, mint hogy amelyik fél kikap, mindenféle álma szertefoszlik, amit az esetleges vb-szereplésről szőtt. Lettország látszott esélyesebbnek a bukásra:
Hogy Bernd Storck mennyire átlátta, hogy fel kell ráznia a Svájc elleni meccs után csalódottan öltözőbe vonult csapatát, az abból is látszott, hogy négy helyen is megváltoztatta a kezdő tizenegyet. Fiola Attila helyén Bese Barnabás, Lang Ádám helyén Kádár Tamás – így Kádár helyén Korhut Mihály –, Stieber Zoltán helyén Gyurcsó Ádám, Kleinheisler László helyén pedig a közönségkedvenc Nikolics Nemanja kezdett. Emlékezhetnek rá, amikor Korhut és Bese egyszerre póttagként pályára léphetett a csapatban, az a magyar válogatott legújabb kori történetének egyik legnagyobb sikerét eredményezte: az Eb-n veretlen csoportelsőségünk záloga volt, hogy 3-3-ra végeztünk Portugáliával.
No, de félre a nosztalgiával! Már a második percben gólhelyzetbe kerültünk, de az előre húzódó Nagy Ádámot meglepte, hogy 18 méteren nem zavarja senki, így választott egy rossz passzt jobbra. Maradtunk lendületben, de továbbra is rendre rossz megoldásokat választottunk a támadó harmadban, egészen a 10. percig, amikor Nikolics elé keveredett a labda, a Legia gólzsákja megkerülte védőjét, majd a második hullámban érkező egykori videotonos csapattárs, Gyurcsó Ádám elé gurított, ő pedig könyörtelenül bombázott a léc alá (0-1). A lett nézők elhalkultak, a magyarok feléledtek, volt is ezután még néhány szép akciónk, Dzsudzsák okos szögletéből például Guzmics és Bese is gólt fejelhetett volna.
Negyedóra elteltével aztán kicsit magunkra húztuk a letteket, a figyelmeztető jel Kádár szabálytalansága volt, akinek muszáj volt felrúgnia Visnakovst, hogy ne kerüljön kihagyhatatlan helyzetbe. A lett srác előzőleg Gerát bőrözte fel csúnyán. A megítélt szabadrúgást Laizans a rövid sarok mellé püfölte.
Védekezésünk összességében agresszív volt és pontos, a baj csak az, hogy nem összességében, hanem minden pillanatban kell ilyennek lennie, ugyanebben volt rövidzárlatunk, amikor a 26. percben Korhut csak „leszorított” kézzel tudott menteni egy lett helyzetben. Hazai szurkolókként meg nem adott tizenegyesért reklamáltunk volna. Alig néhány pillanat múlva Kluskins jobboldali beadásába előbb saját védője, majd középen Sabala és Gulácsi is furcsán ért bele, ekkor jártak a hazaiak a legközelebb az egyenlítéshez.