Világbajnoki selejtezős csoportunk „középosztálybeli rangadójának” a tétje nem kisebb volt, mint hogy amelyik fél kikap, mindenféle álma szertefoszlik, amit az esetleges vb-szereplésről szőtt. Lettország látszott esélyesebbnek a bukásra:
Hogy Bernd Storck mennyire átlátta, hogy fel kell ráznia a Svájc elleni meccs után csalódottan öltözőbe vonult csapatát, az abból is látszott, hogy négy helyen is megváltoztatta a kezdő tizenegyet. Fiola Attila helyén Bese Barnabás, Lang Ádám helyén Kádár Tamás – így Kádár helyén Korhut Mihály –, Stieber Zoltán helyén Gyurcsó Ádám, Kleinheisler László helyén pedig a közönségkedvenc Nikolics Nemanja kezdett. Emlékezhetnek rá, amikor Korhut és Bese egyszerre póttagként pályára léphetett a csapatban, az a magyar válogatott legújabb kori történetének egyik legnagyobb sikerét eredményezte: az Eb-n veretlen csoportelsőségünk záloga volt, hogy 3-3-ra végeztünk Portugáliával.
No, de félre a nosztalgiával! Már a második percben gólhelyzetbe kerültünk, de az előre húzódó Nagy Ádámot meglepte, hogy 18 méteren nem zavarja senki, így választott egy rossz passzt jobbra. Maradtunk lendületben, de továbbra is rendre rossz megoldásokat választottunk a támadó harmadban, egészen a 10. percig, amikor Nikolics elé keveredett a labda, a Legia gólzsákja megkerülte védőjét, majd a második hullámban érkező egykori videotonos csapattárs, Gyurcsó Ádám elé gurított, ő pedig könyörtelenül bombázott a léc alá (0-1). A lett nézők elhalkultak, a magyarok feléledtek, volt is ezután még néhány szép akciónk, Dzsudzsák okos szögletéből például Guzmics és Bese is gólt fejelhetett volna.
Negyedóra elteltével aztán kicsit magunkra húztuk a letteket, a figyelmeztető jel Kádár szabálytalansága volt, akinek muszáj volt felrúgnia Visnakovst, hogy ne kerüljön kihagyhatatlan helyzetbe. A lett srác előzőleg Gerát bőrözte fel csúnyán. A megítélt szabadrúgást Laizans a rövid sarok mellé püfölte.
Védekezésünk összességében agresszív volt és pontos, a baj csak az, hogy nem összességében, hanem minden pillanatban kell ilyennek lennie, ugyanebben volt rövidzárlatunk, amikor a 26. percben Korhut csak „leszorított” kézzel tudott menteni egy lett helyzetben. Hazai szurkolókként meg nem adott tizenegyesért reklamáltunk volna. Alig néhány pillanat múlva Kluskins jobboldali beadásába előbb saját védője, majd középen Sabala és Gulácsi is furcsán ért bele, ekkor jártak a hazaiak a legközelebb az egyenlítéshez.
A félidő vége felé még indítottunk egy rohamot, de Vaninsnak sem Korhut, sem Dzsudzsák próbálkozása nem okozott megoldhatatlan feladatot. Hogy Lettország nem Svájc, azt a játékrész lefújása előtt Ikaunieks is bebizonyította nekünk, amikor egy ígéretes indításból Guzmics mellett kilépve simán mellé nyeste a labdát – mondhatjuk úgy is, Gulácsi jól zárta a szöget.
Az öltözőben a lettek vért ihattak, igen agresszívan léptek fel az első percekben, Nagy Ádám ijedtében majdnem össze is hozott egy tizenegyest. Az 50. percben aztán Sabala ugrott ki Kádár és Guzmics között, és megint Gulácsi ziccerfogására volt szükség.
Hosszú percek kellettek, mire véget vetettünk a rossz periódusnak. Előbb az 53. percben Gyurcsó lőtt takarásból, Korhut segítségével, majd miután Gulácsi újabb fontos védést mutatott be Laizans próbálkozása után, Kleinheisler Bese elé tálalt a jobb oldalon, az MTK-ból Franciaországba igazolt jobbhátvéd agresszívan, de kicsit ügyetlenül tűzött kapu felé, csakhogy ott volt Szalai Ádám háta.
Az egész meccsen dicsérhető Gyurcsó Ádám a 60. percben egy óriási sprint után megint helyzetbe került, jutalma egy kapufa volt, gólt érdemelt volna a nagy küzdeni tudás és akarás. Két perc sem telt bele, megint helyzetbe került Korhut szemfüles emelése után, de ezúttal kevesebb helye és ideje is volt, hogy csatárerényeit villogtassa.
Lendületben maradtunk. A 76. percben előbb Gyurcsó Ádám szabadrúgását bólintotta kis híján a kapuba Szalai, az ezt követő szöglet után viszont már nem volt menekülés, Szalai Ádám a Svájc elleni kettő után most egy alkalommal megint betalált, 2-0-s, biztonságos különbséget kialakítva a két csapat között.
Storcknak még az is belefért, hogy a nagyon kikészült Gera Zoltán helyére az utódjának kikiáltott Vida Mátét (Vasas) beállítsa, ezzel pedig újoncot avasson. A hármas sípszó előtt Gulácsi még hagyott egy mély nyomot a lettekben. Megint ő volt a legbiztosabb pontunk, jó volt nézni a teljesítményét.
Európai vb-selejtező, 3. forduló, B csoport:
Lettország–Magyarország 0-2 (0-1)
Riga, v.: Pawel Gil (lengyel)
gólszerzők: Gyurcsó (10.), Szalai (77.)
sárga lap: Ikaunieks (34.), Sabala (72.), Zjuzins (81.), Karasausks (93.), illetve Kádár (14.)
Lettország: Andris Vanins – Vladislavs Gabovs, Vitalijs Jagodinskis, Kaspars Gorkss, Vitalijs Maksimenko – Aleksejs Visnakovs (Arturs Zjuzins, 57.), Igors Tarasovs, Davis Ikaunieks – Glebs Kluskins (Janis Ikaunieks, 68.), Olegs Laizans (Arturs Karasausks, 77.) – Valerijs Sabala
Magyarország: Gulácsi Péter – Bese Barnabás, Guzmics Richárd, Kádár Tamás, Korhut Mihály – Gyurcsó Ádám, Nagy Ádám, Gera Zoltán (Vida Máté, 83.), Dzsudzsák Balázs – Nikolics Nemanja (Kleinheisler László, a szünetben), Szalai Ádám
Győzelmével a magyar válogatott kicsit kozmetikázott az eddigi teljesítményen, és bár Svájc és Portugália is győzött ezen az estén, a harmadik helyre az eddig látottak alapján méltán jelentkezhetünk be – más kérdés, hogy ebben a sorozatban ez semmit sem fog érni. Folytatás november 13-án kora este Andorra ellen, itthon. Nem fogunk megfázni.
Bernd Storck (M4 Sport): Fontos volt, hogy Svájc után most nyerni tudjunk, nagy nyomás volt rajtunk. Az elejétől kezdve próbáltunk játszani, egyik-másik helyzetben szerencsénk volt, Gulácsi Péter viszont nagyon jól védett. Megpróbáltuk magunkhoz venni a kezdeményezést, a széleket is bevonni a játékba. Próbáltuk megtalálni a réseket, akár korábban is betalálhattunk volna. Most egy kis szünet jön, Andorra következik és a téli szünet. Számomra fontos volt az előrejáték, a fiatalok kipróbálása, ez a jövő, ez lesz a magyar foci!
Gyurcsó Ádám (M4 Sport): Meg kellett küzdenem a helyemért, ahogy a többieknek is. Nagyon fontos győzelmet szereztünk, remélem, én sem okoztam csalódást. Jól éreztem magam a pályán. Remélem, nem az utolsó mérkőzésem volt a válogatottban. A legfontosabb az volt, hogy hátul stabilak legyünk, néha így is helyzetbe kerültek. Tudtuk, hogy nem lesz sétagalopp. Muszáj volt rúgnunk egy második gólt.
Szalai Ádám (Facebook): Nem volt kérdéses a találkozó (a dalai lámával – a szerk.) után, hogy hogyan alakul az esti mérkőzés.
