Több mint egy évszázadra nyúlik vissza a magyar és a svájci válogatott közös történelme. Az első találkozóra 1911. január 8-án került sor, a zürichi barátságos mérkőzésen 2:0-ra nyertek a hazaiak, pedig a magyaroknál játszott többek között Schlosser Imre, aki korának kiemelkedő tehetsége volt, de ő sem tudta feltartóztatni a svájci rohamokat. Schlosser a „visszavágón” átrendezte az erőviszonyokat, a 9:0-s magyar győzelemből hat góllal vette ki a részét. Az a siker sajátos lendületet kölcsönzött labdarúgóinknak, a válogatott három meccsen keresztül őrizte veretlenségét. A két csapat első tétmérkőzésén, egy Európa-kupa-találkozón 1928-ban 3:1-re győztek a magyarok. Svájc négy év múlva vágott vissza egy 3:1-es győzelemmel, szintén ebben a sorozatban.
Az Aranycsapat színre lépésével látványosan javult a magyar mérleg Svájc ellen. Puskásék idején szóba sem jött a vereség, legfeljebb az lehetett kérdés, hogy hány góllal fognak nyerni. A sikersorozat az Aranycsapat után is folytatódott, tizennyolc mérkőzésen át őrizte veretlenségét a magyar válogatott Svájccal szemben, igaz jobbára barátságos találkozókat játszott ez idő tájt a két együttes.
Hosszabb szünet után az 1982-es világbajnoki selejtező maradt emlékezetes. A Mészöly Kálmán vezette magyar válogatott 1981-ben kétszer is megmérkőzött Svájc csapatával. A luzerni találkozón Svájc kétszer is vezetett, de Magyarország Bálint László és Müller Sándor góljával mindig egyenlített. A budapesti visszavágón meggyőző magyar siker született a Népstadionban: hatvanötezer néző látta, hogy a két ezüstcipős, Nyilasi Tibor kettő és Fazekas László egy góljával Magyarország 3-0-ra győzött. Egyebek között ennek köszönhetően Mészöly Kálmán együttese magabiztosan masírozott ki az 1982-es spanyolországi világbajnokságra.
A svájciak a meccs előtt hazai pályán nyertek a románok ellen, bár mi csak 0-0-t játszottunk, érthető módon ők bizakodó hangulatban készültek a magyarokkal a mérkőzésre. Mészöly Kálmán csapata agresszív letámadással uralta a játékot, a svájciak a félpályán is alig-alig tudtak átjönni. „A magyar középpályások a megszerzett labdákkal ügyesen indították harcba a csatárokat. A magyar csapat a félidő közepén szerzett vezetést, és ettől kezdve egyre nagyobb fölénybe kerültünk. A második félidőben folytatódott az, amit a szünet megszakított, vagyis az erőteljes magyar támadások. Az első negyedórában újabb két gólt helyeztünk el a helvétek kapujába, és ezzel magabiztos győzelmet arattunk” – tudósított az akkori sportnapilap.
A kétgólos vezetés nem mindig volt jó ómen a magyaroknak. Egy évtizeddel később, 1995-ben is Mészöly Kálmán volt a kapitány, amikor Kiprich József és Illés Béla góljával már nyeregben érezhettük magunkat, de a hajrában jött a feketeleves: Nestor Subiat duplájával 2-2-re alakult az eredmény. Érdekesség, hogy a magyar válogatott akkoriban nem tudott jól sáfárkodni a kétgólos előnyével, Svájc mellett Törökországgal szemben is leadta az elsőbbségét, és döntetlenre végzett a Népstadionban.
Mészöly Kálmánt Csank János váltotta. A szigorú, bajszos szakember sem törte meg az átkot, tétmeccsen ő sem tudta legyűrni a helvéteket, egy hazai döntetlen mellett egy minimális idegenbeli vereség volt a mérlege a váci díszpolgárnak.
Hosszú szünet után Bicskei Bertalannal sikerült legyőzni Svájc válogatottját. Korsós György és Sebők József góljával már a hetedik percben kialakult a 2-0-s végeredmény, Svájc ezúttal nem támadt fel a folytatásban. Gellei Imre irányításával játszotta eddigi utolsó mérkőzését a magyar válogatott az alpesi ország ellen, és 2-1-re kikapott.
44 mérkőzést játszott a magyar válogatott Svájccal, a kapitányok között Dietz Károly a rekorder, ő ötször dirigált a helvétek ellen. Mészöly Kálmán négyszer, Baróti Lajos és Sebes Gusztáv háromszor meccselt a svájciakkal. Sebessel 1952-ben éppen a berni Wankdorf Stadionban győzött az Aranycsapat, ahol két év múlva elveszítette a világbajnoki döntőt. Idén azzal is beérnénk, ha Bernd Storck véget vetne a svájciak elleni tétmeccseken harmincöt éve tartó nyeretlenségi sorozatnak.
