Elárasztották a külföldi megfigyelők a magyar focit

Felkapott lett az NB I az angol, a német és az olasz játékosmegfigyelők körében.

Vannak olyan részterületei a labdarúgásnak, amelyek egyrészt a háttérből segítenek egy-egy egyesületet, másrészt komoly anyagi bevételhez juttathatják. Magyarországtól nyugatra és keletre nemcsak eurómilliókat ölnek a klubok saját játékosmegfigyelő (scout) rendszerük kiépítésbe, de a sporttal kapcsolatos szakirányú oktatás részét is képezi a szakmai alapok elsajátítása.

Hazánkban sem a sporttudományi intézeteknek, sem a Magyar Labdarúgó Szövetségnek nincs a tárgykörben gyakorlati képzése. Ennek orvoslására szervezte már másfél éven belül harmadik tanfolyamát a CenterSport menedzserirodától Paunoch Péter játékosügynök. A scoutszakma elméleti alapjait pedig az a Riccardo Guffanti adta, aki vezetője volt a világ egyik legfejlettebb megfigyelőhálózatát működtető Udinese stábjának.

Mint Guffanti a Magyar Nemzetnek elmondta, az Udinese az olasz csapatok közül a legtöbbet költi megfigyelőrendszerére, ez pedig európai viszonylatban is nagy összeget jelent. Évi több millió euróról van szó. A klubnál hivatalosan húszan foglalkoznak hivatásszerűen megfigyeléssel (a Videotonnál például összesen ketten – a szerk.). Úgy látja, ahhoz, hogy gazdaságilag működő futballcsapat jöjjön létre, a vezetőknek meg kell érteniük, hogy a scoutrendszerbe pénzt kell fektetni. Pofonegyszerű: ha a nagy klubokat megelőzve talál egy csapat jó játékosokat, akkor azok későbbi eladásával gazdasági stabilitást teremt. Guffani jelezte, az elnököknek vissza kell tér­niük a játékosmegfigyelés támogatásához, és nem a játékosügynökökre kéne hallgatniuk, akik nem a csapat, hanem az ügyfelük érdekeit képviselik.

Arra a kérdésre, hogy milyen a magyar játékosok megítélése Európában, elmondta, angol, német és olasz scoutok az utóbbi két évben kezdték el intenzívebben figyelemmel kísérni a magyar bajnokságot. Köszönhető ez a magyar szövetségnél bekövetkezett változásoknak, amiknek látható eredményük is van, hiszen az utánpótlás-válogatottak és a nemzeti tizenegy is versenyképes lett az európai színtéren. Ugyanakkor figyelmeztetett, folytatni kell az építkezést, és ehhez nem feltétlenül még több pénz, hanem ötletek szükségesek. Példaként Albániát említette. Az ország az elmúlt három évben hazahívta azokat a futballistákat, akik svájci vagy olasz színekben játszottak, mindehhez pedig nem mozgattak meg nagy összegeket. „Nem a játékosokra vagy az edzőkre, a hanem a labdarúgásban dolgozók ismereteinek bővítésére kell többet költeni” – tette hozzá Guffanti.

Az előadásában és lapunknak is külön kitért a jelenleg a Bolognában játszó Nagy Ádámra, akit abszolút alkalmasnak tart rá, hogy az olasz bajnokságban játsszon. Rendkívül intelligens játékosként jellemezte, aki egy gondolattal mindig előrébb jár ellenfelénél. Emellett a középpályás jól ismeri fizikai korlátait, így nem keresi a párharcokat, inkább a passzsávokat olvassa, és már a csapata labdabirtoklásánál a játékszer visszaszerzésén gondolkodik.