Hiába sok közöttük a kétballábas, jól keresnek focistáink

Van, aki százezreket, egyesek havi hét-nyolcmilliót. A klubok többsége nem akar átláthatóságot.

A Honvédnál a játékosok fizetése a teljes költségvetés felét sem teszi ki, a tulajdonos meglátása szerint akkor működhet gazdaságosan a klub, ha a bértömeg aránya nem lépi túl a büdzsé 60-70 százalékát. Ezt a legtöbb klub képtelen teljesíteni.

Amióta a szerencsejátékpénzekből a magyar klubok is kapnak egy nagyobb szeletet, némiképp elszabadultak a fizetések. A játékosok igényei is elrugaszkodtak a földtől, ez pedig dominóhatásként végigsöpört az NB I-es egyesületeken.

A fizetési kategóriákról a kispesti vezető a következő képet festette: a legtöbb magyar futballista 5000 euró alatt, de 1000 euró fölött visz haza. A következő kaszt az 5000 és 10 000 euró közöttieké, ebbe a kategóriába Hemingway szerint sokan tartoznak Magyarországon, de pontos számot nem tippelt. Ez az összeg a topmenedzserek bérével versenyez. E fölött, vagyis 10 000 és 25 000 euró között csak egy tucatnyi labdarúgó kap kézhez, ez más szakmaterületen már Nyugat-Európában is felső vezetői fizetés.

Mást mondanak a focisták

A Fifpro, a profi labdarúgók nemzetközi érdekvédelmi szervezete 2016-os felmérésében a világ 53 országában vizsgálta a labdarúgók munkakörülményeit, és fizetését. Magyarországról több mint 200 futballista válaszolt név nélkül a kérdéseire. 36 százalék saját bevallása szerint 1000 dollár (mintegy 300 ezer forint) alatt keres, 44 százalékuk azt írta, 1000 és 2000 dollár (300-600 ezer forint) közötti bért kap havonta. Ez a cseh és a szlovén bajnokság szintje a térségben, a lengyelek, románok, horvátok többet visznek haza. A magyar futballisták 47 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt két szezonban egyes esetekben késve kapta meg a fizetését.

Aki nem akarja, nem hiszi el, amit Hemingway mond, hiszen az üzleti titok miatt a szerződéseket nem kérhettük ki a klubtól, így csak a szavában bízhatunk, illetve abban, hogy rengeteg futballistával tárgyalt, beszélgetett már életében. A tulajdonos egy érdekességre is felhívta a figyelmünket: bár a magyar futballkedvelők nagy többsége biztosan azt hiszi, hogy a leggazdagabb klubok, a Ferencváros vagy a Videoton fizeti a legtöbbet játékosainak, ez messze nem biztos. Az bizonyos, hogy a legbusásabban fizetett focisták ennél a két csapatnál rúgják a bőrt, de akadnak kivételek. Hemingway mesélt egy, a kispestiekkel kacérkodó játékosról, aki a tárgyalás után nem sokkal azzal hívta fel, hogy egy nem túl rózsás helyzetű egylet megkereste, és dupla annyit ajánlott neki, mint a Honvéd. Végül oda igazolt. A tulaj jelzi, a másodosztályban szereplő Békéscsabánál és a Puskás Akadémiánál számos olyan játékosról tud, akinek nagyobb a fizetése, mint a legjobban kereső honvédosnak.

„Ha mindenki más nyilvánossá tenné a játékosok fizetését, mi is így tennénk. Rákosi szavaival élve, kapitalista csökevény az a hozzáállás, hogy a klubok nem szeretnék közölni a pontos béreket. A rendszerváltás után a legtöbb futballista illegálisan kapta a fizetését, hogy ne kelljen adóznia, ezt szüntette meg teljesen, hogy 2010 táján bevezették az ekhózást. A futballisták az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulással adóznak” – jellemzi a második Orbán-kormány előtti időszakot a Honvéd első embere. Szerinte a Real Madridnál senkit sem zavar, hogy eurómilliókat keresnek a játékosok, mert világklasszis teljesítményt látnak a nézők nap mint nap. Idehaza másképp gondolkodnak a tulajdonosok, ami a hétvégente mutatott, legtöbbször gyatra teljesítmény miatt teljesen érthető.

A korábban rengetegszer alkalmazott arculatátviteli szerződésről, melynek lényege, hogy a játékosokkal mint reklámhordozókkal szerződött a csapat, Hemingway elmondta, mára teljesen kiveszett. A lényege egyébként az volt, hogy nem kellett utána adózni.

A magyar klubok mindegyikét megkerestük a fizetéseket illető kérdésünkkel, és szinte kivétel nélkül elutasították a konkrét válaszadást. A Vasasnál másképp gondolkoztak, a Honvédon kívül csak az angyalföldiek voltak hajlandók érdemben reagálni. Vancsa Miklós ügyvezető azt mondta, a szerződésekben szereplő titoktartási passzus miatt pontos összeget nem áll módjában megadni, a játékosok náluk átlagosan 4000-5000 eurót (1,2-1,5 millió forint) keresnek havonta. Az MTK, az Újpest, a Ferencváros, a Videoton, a Diósgyőr, a Debrecen és a Mezőkövesd illedelmesen azt írta, nem adhatják ki az üzleti titkot. Gyirmóton sem akartak részt venni a felmérésben. A Haladásnál Tóth Miklós ügyvezető hasonlóan utasította el érdeklődésünket telefonon, Pakson pedig szinte a kérdést is alig tudtuk feltenni hívásunkkor, az ügyvezető már visszhangozta is: „nem nyilatkozunk”. Akkor sem tennék, ha más klub közreadná a fizetéseket.

Mivel Hemingway a Békéscsabát is említette a komoly „kifizetőhelyek” között, őket is kerestük. Az egyesület azt írta, mióta kiestek az NB I-ből, a játékosfizetések nagyjából a felére csökkentek. Pontos számot ők sem adtak. A Puskás Akadémiától nem jött válasz.

A fizetések átláthatóságát tekintve a klubok többsége idehaza nem érzi úgy, hogy a játékosok közszereplők lennének, jogilag persze nem is kötelességük számot adni alkalmazottaik béréről. Így viszont maradnak a bennfentesektől kiszivárgó, olykor mellbevágó összegek, amelyeken lehet csámcsogni, ennek nyomán pedig pfujolni, hiszen az elvárt teljesítmény köszönőviszonyban sincs az érte kifizetett tételekkel.