Nem sok magyar labdarúgó mondhatja el magáról, hogy egy világhírű klub állított neki szobrot. Puskás Ferencé a Real Madrid valdebebasi edzőközpontjában emelkedik, Kubala Lászlóét minden meccsnapon megsimogathatják a Camp Nouba tartó Barca-drukkerek. Fehér Miklósé pedig a lisszaboni Luz Stadion előterében magasodik – Guttmann Béláéval pont szemben.
A győriek reménysége már 16 évesen az ETO-ban rúgta a labdát az első osztályban, a 10-es mezben játszó középcsatár hamar megszerettette magát a közönséggel. 1997-ben ő lett a legjobb ifjúsági játékos Magyarországon. Meccsei harmadán gólt rúgott a zöld-fehéreknél, nem csoda, ha nem csak itthon, külföldön is felfigyeltek a futballtudására. Portóban Lipcsei Péter óta tudták, hogy Magyarországon érdemes keresgélni a bajnokságban, győri szinten rekordösszegért vásárolták meg az akkor 21 éves támadót.
A portugál kirakatcsapat túl nagy ugrás volt, kisebb csapatokhoz került kölcsönbe. A Salgueiros együttesénél kevesebbet játszott, de így is rúgott 5 gólt, majd a Bragához került, ahol megmutatta, mit tud. A 2000–2001-es idényben 26 találkozón 14 gólt rúgott, és mivel a Salgueirosban és a Braganál is házi gólkirály lett, nem csoda, hogy a következő idényben a José Antonio Camacho vezette Benfica lecsapott rá – Nuno Gomeszzel együtt. A lisszaboniakkal második lett a bajnokságban az első évben. Főképp kispadozott, összesen 7 gólt szerzett 28 fellépésén 2004-ig, ehhez az is hozzájárult, hogy Nuno Gomeshez hasonló kaliberű csatárok futkároztak mellette. Olyan csapattársai voltak ekkor, mint Simao Sabrosa, a portugál Petit, a horvát Sokota, a szlovének legjobbja, Zlatko Zahovic vagy a brazil Géovanni.
A válogatottban alapember lett, a gólokat viszont nem ontotta, a legjobb meccse a sokszor idézett Litvánia elleni Eb-selejtező volt, ahol a harmatos ellenfélnek három gólt rámolt be. A Benficában viszont nem tudott megragadni a kezdőben, így továbbállt volna, viszont Camacho egyre gyakrabban pályára küldte a 2003–2004-es idényben, mivel Nuno Gomes megsérült.
Fehér gólja a Guimaraes ellen:
2004. január 25-én csereként állt be a Guimaraes ellen, miután gólpasszt adott, majd jogosan sárgát kapott, rosszul lett, összeesett a pályán, és hiába szállították kórházba, nem tudták megmenteni. Játékostársai már a gyepen tudták, hogy nagy a baj, többen zokogva borultak a gyepre játékostársuk állapota láttán.
„Miki elment a Jézuska bácsihoz focizni” – mondta róla néhány évvel később, halálnak évfordulóján gyermekkori jó barátja, Stark Péter, akivel együtt nőtt fel Győrben. Lisszabonban példamutató módon búcsúztak tőle, a teljes csapat eljött Győrbe a temetésére, megrendülten gyászolták egykori csatárukat. A Luz Stadionban szobrot állítottak neki, a portugál szurkolók pedig máig megemlékeznek róla rigmusaikban.
Halálát követően a Benfica tábora hatalmas élőképpel emlékezett rá, és a csapatnál visszavonultatták a 29-es mezt, soha többé nem viselheti azt senki a klubnál.
Idehaza a győri akadémia viseli a nevét, sírjánál minden évben megemlékezést tartanak január 25-én. Többszörös portugál bajnokként és Szuperkupa-győztesként búcsúzott a földi léttől – immár 13 éve.
